2011.01.23. 18:45
A Gyűrűk Ura - A két torony
A második résszel se volt sokkal jobb a viszonyom, mint az elsővel. Már nem mentem el moziba, hanem jóval később dvd-n sikerült megnéznem, akkor is társaságban, ahol még a sztorira sem tudtam koncentrálni, nemhogy beleélni magam az élménybe, de ezt akkor nem is bántam.
A két torony mint folytatás természetesen némi hátránnyal indul az előzménnyel szemben, ugyanis már nincs meg az újdonság varázsa, pláne hogy nem láthatunk igazán különleges, új világokat (ez a Star Wars-oknál sosem volt gond). Viszont az első rész egyik legnagyobb hibáját 
sikeresen kiküszöbölték, miszerint túl komolyan veszi magát a film. Persze ez valamennyire még mindig fent áll, de az olyan kiváló szereplők, mint Gollam, Gimli, vagy az entek bőségesen gondoskodtak a humorforrásról, nem egyszer nevettem hangosan, és ez nagyon sokat dobott az élvezeti értéken. Jól ellenpontozta a feleslegesen giccses és pátoszos jeleneteket, gondolok itt például Samu filmvégi monológjára, ami a katarzisélményt próbálja elérni, de túl önironikus és szájbarágós, így ez nem sikerülhetett neki.
Mégis sokkal közelebb áll a folytatás az ízlésvilágomhoz, mint A gyűrű szövetsége. Ez pedig egy nagyon érdekes dramaturgiai fogásnak köszönhető. Mivel hőseink különváltak, ezért több szálon folytatódik a történet, és nem a fő szál válik hangsúlyossá, melyben Frodóéknak el kell juttatniuk a gyűrűt Mordorba, hanem egy sokkal érdekesebb mellékszál, melynek (és a filmnek is) a csúcspontja a Helm szurdoki csata, ami valami elképesztően
monumentális, hangulatos, hősies és minden, ami kell. A hideg futkosott a hátamon, mikor néztem ezt a jelenetet, annyira jól összehozták, egyszerűen elképesztő. És még egy ilyen jelenetben is érezhető az önirónia. Aragorn megidézi Rambo szellemét az ütközet előtt, Legolas pedig deszkázik, miközben nyilazza az orkokat. Nem tudom az első rész miért volt ennyire humortalan, de A két torony kárpótol minket mindezért.
monumentális, hangulatos, hősies és minden, ami kell. A hideg futkosott a hátamon, mikor néztem ezt a jelenetet, annyira jól összehozták, egyszerűen elképesztő. És még egy ilyen jelenetben is érezhető az önirónia. Aragorn megidézi Rambo szellemét az ütközet előtt, Legolas pedig deszkázik, miközben nyilazza az orkokat. Nem tudom az első rész miért volt ennyire humortalan, de A két torony kárpótol minket mindezért.Persze mire idáig eljutunk egész sok minden történik. Különösen tetszett a király tanácsadójának szerepe, majdnem olyan félelmetes volt, mint Gollam. Bár a történetnek 
ebben a részében nem igazán tudtam mire vélni, hogy ha Szarumán szállta meg a királyt, akkor mi szükség volt a tanácsadóra, de ezen nem is tudtam sokat gondolkodni, mert egyből jött egy rendkívül megható jelenet, amelyben a király meggyászolja halott fiát: „Szülőnek nem való gyermekét temetni.” mondja. Egyébként zseniális nyelvezete van a filmnek, kiváló párbeszédeket hallhatunk, amelyek néhol már-már költői magasságokba emelkednek. Később a farkasos ütközetet is királynak tartottam, de a fináléhoz képest semmiség. 
Viszont elég gáznak (igen, ez a jó szó) tartottam azt a részt, amikor Aragorn lezuhant, azt hittük, hogy meghalt, erre csodák csodája mégse… Mintha ezt már láttam volna korábban, ugyanebben a filmben csak egy másik hőssel. Ráadásul az ég világon semmilyen dramaturgiai funkciója nincs az egésznek, teljesen értelmetlen. Aragorn egyébként vitán felül a trilógia legcoolabb karaktere, vele lehet a leginkább azonosulni az összes szereplő közül. Ebben a részben egyébként jobban megismerhetjük a szereplőket, Jackson egy kicsit el is veszik a részletekben. Kidomborodik Gimli jelleme, és még jobban megismerhetjük Arwen és Aragorn szerelmét. Emiatt érezhetően lassabban is telik a cselekmény, mint kéne, ami nem a legjobb hír, amennyiben egy három órás alkotásról van szó.
ebben a részében nem igazán tudtam mire vélni, hogy ha Szarumán szállta meg a királyt, akkor mi szükség volt a tanácsadóra, de ezen nem is tudtam sokat gondolkodni, mert egyből jött egy rendkívül megható jelenet, amelyben a király meggyászolja halott fiát: „Szülőnek nem való gyermekét temetni.” mondja. Egyébként zseniális nyelvezete van a filmnek, kiváló párbeszédeket hallhatunk, amelyek néhol már-már költői magasságokba emelkednek. Később a farkasos ütközetet is királynak tartottam, de a fináléhoz képest semmiség. Viszont elég gáznak (igen, ez a jó szó) tartottam azt a részt, amikor Aragorn lezuhant, azt hittük, hogy meghalt, erre csodák csodája mégse… Mintha ezt már láttam volna korábban, ugyanebben a filmben csak egy másik hőssel. Ráadásul az ég világon semmilyen dramaturgiai funkciója nincs az egésznek, teljesen értelmetlen. Aragorn egyébként vitán felül a trilógia legcoolabb karaktere, vele lehet a leginkább azonosulni az összes szereplő közül. Ebben a részben egyébként jobban megismerhetjük a szereplőket, Jackson egy kicsit el is veszik a részletekben. Kidomborodik Gimli jelleme, és még jobban megismerhetjük Arwen és Aragorn szerelmét. Emiatt érezhetően lassabban is telik a cselekmény, mint kéne, ami nem a legjobb hír, amennyiben egy három órás alkotásról van szó.A régi karakterek olyanok maradtak amilyenek: Frodó mondjuk kicsit idegesítőbb, Legolas szerencsére továbbra is háttérbe szorul. Az új szereplők közül a beszélő fák, az entek tetszettek leginkább. Csodálatos, humoros, félelmetes, megható és szomorú jelenetek jutottak nekik, de mindegyik eléri a kívánt érzelmi hatást, még akkor is, ha tulajdonképpen nem sok szerepük van a történetben, simán ki lehetett volna hagyni őket. Az olifántok és a szárnyas 
lidércek szintén remek teremtmények, fantáziadúsak, és remekül valósították meg őket.Az "élő" szereplők közül viszont Boromir testvérének karaktere totálisan érdektelen, halvány és kidolgozatlan.
lidércek szintén remek teremtmények, fantáziadúsak, és remekül valósították meg őket.Az "élő" szereplők közül viszont Boromir testvérének karaktere totálisan érdektelen, halvány és kidolgozatlan.Gollamot szándékosan a végére hagytam. Félelmetesen valósághű az a technika, amivel életre keltették, és remekül alakít, egyértelműen ő a film legemlékezetesebb karaktere. Egyszerre visszataszító, szánnivaló, ijesztő, vicces és valahol mégiscsak emberi. Hihetetlen ellentmondásos figura, zseniálisak és hátborzongatóak azok a jelenetek, ahol saját magával beszélget. A minden emberben meglévő jó és a rossz párbeszéde ez, amit bárki teljesen át tud élni. Karakteréről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
A két torony természetesen vizuálisan pont ugyanolyan meggyőző, mint elődje. Valahogy most még a zene is markánsabbnak tűnt számomra, de lehet, hogy csak sikerült hozzászoknom. Ami a legjobban tetszett, hogy mennyire tökéletesen egységes egymással a két epizód, ami nagyon ritka a filmtörténetben. Ráadásul valamilyen szinten ez a rész még be is fejeződik, még akkoris, ha az utolsó jelenet szándékosan izgalomban hagyja a nézőt. Összességében nekem jobban bejött ez a rész, mint A gyűrű szövetsége, bár tény, hogy ennek is megvoltak a maga hibái. És az is tény, hogy még ezekkel együtt is bőven kiemelkedett a kor hollywoodi mozijai közül.
10 komment
Címkék: fantasy
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://santinofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr712607926
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.25. 18:00:20
ezzel már jobban ki vagyok békülve, bár azért nem tartanám semmiképpen sem jobbnak a fantasztikus első résztől, mellesleg tipikusan az a film, aminek a legjobbat tette a bővített verzió - nem tudom azokat láttad e - az első rész esetében még azt is mondanám fölösleges a bővített verzió
valamiért neked más a humorérzéked mint nekem, engem hihetetlenül irritáltak Gimli idióta beszólásai, egy nagyon jó kis törpe karaktert degradáltak le jancsibohóccá, a film dramaturgiailag katasztrófa, valahogy mindig akkor sikerült átváltani egyik szálról a másikra, amikor az a legérdektelenebb,
ezt a részt már csak 3-szor néztem meg moziban, elsőnek én is sok haverral, másodjára azért mert azt hittem elsőre csak azért nem tetszett, mert a haverok folyvást beszólogatták a "poénos" dolgaikat, harmadjára meg az írótársammal, addigra már valamennyire ki voltam békülve
Faramir télleg nagyon durván gáz, de a második részt nem is miatta szeressük, hanem Éomer - Karl Urban szerintem coolabb lett volna mint Aragorn, csak kevés része van, azóta hacsak tehetem mindenhol nézem az ürgét - és főleg Théoden, ő valami isten, amikor a fiát temeti az tényleg szívbemarkoló, el is morzsolok pár könnycseppet - egyetemen volt egy tanárom, aki egy az egyben hasonlított rá :D
a csaták persze nagyon jók, és látod a zenét a második részre te is megkedvelted, feltétlenül meg kell említeni az énekdalokat, az első résznél Enya volt, itt meg talán Björk, de mindkettő zseniális
egyébként engem Frodo helyett Sean Astin jobban idegesített mindig is, Gollam tényleg nagyon ott van, a látvány tökéletes, de engem mégis jobban megfogott az első rész reménytelen menekülése a lidércektől üldözve - itt ugyan megpróbáltak valami hasonlót adni mert csirkékre ültették őket - de a közelében sem járnak.
Ennyi lenne, és kíváncsian várom a harmadik részről mit írsz :D
UI: a szövegek azért ilyen jók ám, mert a szinkron az eredeti könyvből jön, bizonyos mondatok egy az egyben úgy hangoznak el, ahogy azt Göncz Árpád lefordította
valamiért neked más a humorérzéked mint nekem, engem hihetetlenül irritáltak Gimli idióta beszólásai, egy nagyon jó kis törpe karaktert degradáltak le jancsibohóccá, a film dramaturgiailag katasztrófa, valahogy mindig akkor sikerült átváltani egyik szálról a másikra, amikor az a legérdektelenebb,
ezt a részt már csak 3-szor néztem meg moziban, elsőnek én is sok haverral, másodjára azért mert azt hittem elsőre csak azért nem tetszett, mert a haverok folyvást beszólogatták a "poénos" dolgaikat, harmadjára meg az írótársammal, addigra már valamennyire ki voltam békülve
Faramir télleg nagyon durván gáz, de a második részt nem is miatta szeressük, hanem Éomer - Karl Urban szerintem coolabb lett volna mint Aragorn, csak kevés része van, azóta hacsak tehetem mindenhol nézem az ürgét - és főleg Théoden, ő valami isten, amikor a fiát temeti az tényleg szívbemarkoló, el is morzsolok pár könnycseppet - egyetemen volt egy tanárom, aki egy az egyben hasonlított rá :D
a csaták persze nagyon jók, és látod a zenét a második részre te is megkedvelted, feltétlenül meg kell említeni az énekdalokat, az első résznél Enya volt, itt meg talán Björk, de mindkettő zseniális
egyébként engem Frodo helyett Sean Astin jobban idegesített mindig is, Gollam tényleg nagyon ott van, a látvány tökéletes, de engem mégis jobban megfogott az első rész reménytelen menekülése a lidércektől üldözve - itt ugyan megpróbáltak valami hasonlót adni mert csirkékre ültették őket - de a közelében sem járnak.
Ennyi lenne, és kíváncsian várom a harmadik részről mit írsz :D
UI: a szövegek azért ilyen jók ám, mert a szinkron az eredeti könyvből jön, bizonyos mondatok egy az egyben úgy hangoznak el, ahogy azt Göncz Árpád lefordította
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.26. 11:50:40
Nem láttam a bővített verziót. Nekem kicsit még így is túl hosszú ez a három óra. Előre félek a harmadik résztől, mert az meg három és fél órás.
Nem azt mondom, hogy valami zseniális humora van a filmnek, csak értékeltem, hogy végre van benne egyáltalán humor, ami kell egy jó mozihoz.
Persze, Sean Austin engem is idegesít (lásd film vége), de mégsem ő a főhős, hanem Frodó.
Egyébként igazad volt, tényleg hatásosabbak voltak az első részbeli Lidércek, de örültem, hogy póbálták fokozni a dolgot, mert itt azért nem ezen volt a hangsúly.
Igen, sejtettem, hogy a szövegek az eredeti regény, és a magyar fordítás miatt ilyen jók, de attól még tényleg nagyon tetszett.
Két kérdésem lenne:
szerinted is gáz, hogy eljátszották Aragornnal majdnem ugyanazt, mint Gandalffal?
mi szükség volt a király tanácsadójára, ha egyszer Szarumán így is megszállta őt?
Nem azt mondom, hogy valami zseniális humora van a filmnek, csak értékeltem, hogy végre van benne egyáltalán humor, ami kell egy jó mozihoz.
Persze, Sean Austin engem is idegesít (lásd film vége), de mégsem ő a főhős, hanem Frodó.
Egyébként igazad volt, tényleg hatásosabbak voltak az első részbeli Lidércek, de örültem, hogy póbálták fokozni a dolgot, mert itt azért nem ezen volt a hangsúly.
Igen, sejtettem, hogy a szövegek az eredeti regény, és a magyar fordítás miatt ilyen jók, de attól még tényleg nagyon tetszett.
Két kérdésem lenne:
szerinted is gáz, hogy eljátszották Aragornnal majdnem ugyanazt, mint Gandalffal?
mi szükség volt a király tanácsadójára, ha egyszer Szarumán így is megszállta őt?
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.26. 16:17:19
Ezek jó kérdések, igazából egyiken sem gondolkoztam el soha. Na nézzük.
Az elsőnél, egyértelmű, hogy Aragonrra akarták helyezni a hangsúlyt a készítők, és Jackson betett egy rá jellemző baromságot. Nem vagyok biztos benne, de mintha ez benne sem lenne a regényben. Ahogy a kacérkodás Théoden lányával sem, meg persze az egész Liv Tyleresel vonal is hiányzik, de ezek szerintem jók, hogy benne vannak. Most, konkrétan a leesés már Gandalfnál sem tetszett.
Abban sem vagyok biztos, hogy ez nem csupán azért lett, mert Tolkien hirtelen ráébredt, hogy kinyírt egy kurva jó karaktert. Ez gyakran van íróknál, a halál jelenet jó, de nem akarják a karaktert sem elkúrni, pedig Fehér Gandalfként annyira már nem olyan érdekes Gandalf, akkor inkább ne halt volna meg.
Egyszer egy novellámban írtam egy szerencsejátékos karakterről, még a nevét sem lehetett tudni, csak hogy Kockás. Akkori mesterem magyarázta el, hogy itt mennyire ráéreztem a karakteralkotásra, mert kit érdekel hogy mi a neve, az egyik legjobb mellékszereplő lett, pedig egyetlen jelenet miatt írtam bele a történetbe. Hogy annyira szerencsés, hogy amikor meghal, és kiejti a kockákat, még akkor is dupla hatost dob. Aztán ezen elgondolkoztam, megrészegültem tőle, és már nem akartam megölni, sőt, még kitaláltam neki egy idióta nevet is. És épp ezzel gyilkoltam meg, mert épp attól vált feelinges figurává, hogy volt egy nagy jelenete, de úgy, hogy életben maradt, már sokkal középszerűbb lett.
Szóval én ezt éreztem Gandalfon is, Aragorn esetében meg sokat köszönhetünk Mortensennek, mert a regényben - talán mondanom sem kell - alig van kihangsúlyozva, hogy hoppá, hát itt megy Gondor új királya, ott következetesen Vándornak hívják. 8A Múminban volt egy ilyen, hogy Vándor, nem tom láttad e, na kb. olyan volt Tolkien könyvében is, titokzatos, szűkszavú, stb).
Az is elképzelhető Jackson elhitte, hogy be tud valakit csapni miközben nem.
Grimára azért van szükség, mert vele köt szövetséget Szarumán, és nem tudom észrevetted-e, de nincsenek hatásvadász varázslatok a filmekben, ezt az elején hiányoltam is, aztán rájöttem, hogy itt Jackson meg akarja mutatni, hogy nekik ez természetes. Mármint a varázslóknak, úgy varázsolnak, hogy észre sem vesszük. Amikor megtisztítja Théodent az valami kingsájz jelenet.
De ettől függetlenül Théoden nem képes semmit csinálni, vagyis még kell valaki aki vezeti a Rohani birodalmat, és ez Grima. A film keveset foglalkozik vele, hogy régen nem ilyen állapotok uralkodtak, a legtöbb országban anarchia dúl, helytartók vannak a királyok eltűntek. Grima is hasonló, mert a király megbízik benne, és ő még beszélni is képtelen, vagyis nem irányítja Szarumán, csak elfedte az elméjét, katatóniába küldte. És azért Szarumánnak meg van a saját dolga, meg ő is Szauron hatása alá kerül, tehát Grinyára szükség van.
Az elsőnél, egyértelmű, hogy Aragonrra akarták helyezni a hangsúlyt a készítők, és Jackson betett egy rá jellemző baromságot. Nem vagyok biztos benne, de mintha ez benne sem lenne a regényben. Ahogy a kacérkodás Théoden lányával sem, meg persze az egész Liv Tyleresel vonal is hiányzik, de ezek szerintem jók, hogy benne vannak. Most, konkrétan a leesés már Gandalfnál sem tetszett.
Abban sem vagyok biztos, hogy ez nem csupán azért lett, mert Tolkien hirtelen ráébredt, hogy kinyírt egy kurva jó karaktert. Ez gyakran van íróknál, a halál jelenet jó, de nem akarják a karaktert sem elkúrni, pedig Fehér Gandalfként annyira már nem olyan érdekes Gandalf, akkor inkább ne halt volna meg.
Egyszer egy novellámban írtam egy szerencsejátékos karakterről, még a nevét sem lehetett tudni, csak hogy Kockás. Akkori mesterem magyarázta el, hogy itt mennyire ráéreztem a karakteralkotásra, mert kit érdekel hogy mi a neve, az egyik legjobb mellékszereplő lett, pedig egyetlen jelenet miatt írtam bele a történetbe. Hogy annyira szerencsés, hogy amikor meghal, és kiejti a kockákat, még akkor is dupla hatost dob. Aztán ezen elgondolkoztam, megrészegültem tőle, és már nem akartam megölni, sőt, még kitaláltam neki egy idióta nevet is. És épp ezzel gyilkoltam meg, mert épp attól vált feelinges figurává, hogy volt egy nagy jelenete, de úgy, hogy életben maradt, már sokkal középszerűbb lett.
Szóval én ezt éreztem Gandalfon is, Aragorn esetében meg sokat köszönhetünk Mortensennek, mert a regényben - talán mondanom sem kell - alig van kihangsúlyozva, hogy hoppá, hát itt megy Gondor új királya, ott következetesen Vándornak hívják. 8A Múminban volt egy ilyen, hogy Vándor, nem tom láttad e, na kb. olyan volt Tolkien könyvében is, titokzatos, szűkszavú, stb).
Az is elképzelhető Jackson elhitte, hogy be tud valakit csapni miközben nem.
Grimára azért van szükség, mert vele köt szövetséget Szarumán, és nem tudom észrevetted-e, de nincsenek hatásvadász varázslatok a filmekben, ezt az elején hiányoltam is, aztán rájöttem, hogy itt Jackson meg akarja mutatni, hogy nekik ez természetes. Mármint a varázslóknak, úgy varázsolnak, hogy észre sem vesszük. Amikor megtisztítja Théodent az valami kingsájz jelenet.
De ettől függetlenül Théoden nem képes semmit csinálni, vagyis még kell valaki aki vezeti a Rohani birodalmat, és ez Grima. A film keveset foglalkozik vele, hogy régen nem ilyen állapotok uralkodtak, a legtöbb országban anarchia dúl, helytartók vannak a királyok eltűntek. Grima is hasonló, mert a király megbízik benne, és ő még beszélni is képtelen, vagyis nem irányítja Szarumán, csak elfedte az elméjét, katatóniába küldte. És azért Szarumánnak meg van a saját dolga, meg ő is Szauron hatása alá kerül, tehát Grinyára szükség van.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.26. 22:05:13
Ne olts már! Hiányzik a Liv Tyleres rész a könyvből :O? Az az ami nekem mindig is külön tetszett. Fehér Gandalfként már annyira nem érdekes? Miért mi a különbség?
Ez a Kockás... valami zseniális! kösz, hogy leírtad, tényleg rohadt nagy ötlet, elismerésem érte. Nagyon lájkolom.
A Grimás rész így már érthetőbb. De a filmből azért nem következtethető ki ilyen egyértelműen.
Ez a Kockás... valami zseniális! kösz, hogy leírtad, tényleg rohadt nagy ötlet, elismerésem érte. Nagyon lájkolom.
A Grimás rész így már érthetőbb. De a filmből azért nem következtethető ki ilyen egyértelműen.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.27. 17:46:19
Hát Gandalf fehérként már már Isteni erővel rendelkezik. Szürkeként meg inkább olyan vándorló varázsló, akit nem érdekel a hatalom. De valszeg csak nekem nem olyan érdekes. Megváltozott a minősége. Az a jelenet, amikor a hármasban, mint főpap megkoronázza Aragornt okádni tudnék tőle.
Grima: hm, igen, de én olvastam a regényt. :D Egyébként érdekes, hogy benned felmerülnek ilyen kérdések. Mindig amikor nézek olyan filmet amiből van könyv, kétféleképpen is megnézhetem (előtte, vagy utána) de én csak az egyik verziót élhetem meg. Te meg most itt vagy a másikkal. :D Tehát csak maradtak foltok, hiába igyekezett Jackson.
Liv Tyler olyannyira nincs benne, hogy pl a FANOK lámpavasra akarták tűzni Jacksont amiért Frodót Arwen menti meg, holott az Glorfindel volt (Elrond jobb keze). Aki nem is szerepel végül.
Arwenről annyi van, hogy Aragorn egyszer említi Rohannál, hogy majd hozzájön, és ez azért különleges, mert ő ember, ő meg tünde. És Tolkien írt róluk 3 oldalt a függelékekben, de kurvára nincs benne a regényben, de persze Liv Tylert bármikor lájkolnám, szigorúan elf fülekkel.
Tolkien nem igazán tudott női karaktereket alkotni. Másik hülyesége ami miatt nehéz volt megszokni a könyvet, hogy az éveke nála máshogy telnek. Elrond pl 30.000 éves, Aragorn 200, Frodó 60-70 én meg nem tudtam a helyére tenni ezeket 17 évesen.
Grima: hm, igen, de én olvastam a regényt. :D Egyébként érdekes, hogy benned felmerülnek ilyen kérdések. Mindig amikor nézek olyan filmet amiből van könyv, kétféleképpen is megnézhetem (előtte, vagy utána) de én csak az egyik verziót élhetem meg. Te meg most itt vagy a másikkal. :D Tehát csak maradtak foltok, hiába igyekezett Jackson.
Liv Tyler olyannyira nincs benne, hogy pl a FANOK lámpavasra akarták tűzni Jacksont amiért Frodót Arwen menti meg, holott az Glorfindel volt (Elrond jobb keze). Aki nem is szerepel végül.
Arwenről annyi van, hogy Aragorn egyszer említi Rohannál, hogy majd hozzájön, és ez azért különleges, mert ő ember, ő meg tünde. És Tolkien írt róluk 3 oldalt a függelékekben, de kurvára nincs benne a regényben, de persze Liv Tylert bármikor lájkolnám, szigorúan elf fülekkel.
Tolkien nem igazán tudott női karaktereket alkotni. Másik hülyesége ami miatt nehéz volt megszokni a könyvet, hogy az éveke nála máshogy telnek. Elrond pl 30.000 éves, Aragorn 200, Frodó 60-70 én meg nem tudtam a helyére tenni ezeket 17 évesen.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.27. 22:41:18
igen, vannak ilyenek benne, amik nem egyértelműek.
a fanok meg az alapján, amit leírtál, kinyalhatják inkább Jackson seggét :D Méghozzá fényesre.
Egyébként utánanéztem, tényleg Jackson találta ki Aragorn vérciki kamuhalálát, a regényben nem szerepel. Köszönjük! ;)
Most, hogy ennyit értekezünk róla, egyre kíváncsibb leszek a harmadik részre.
a fanok meg az alapján, amit leírtál, kinyalhatják inkább Jackson seggét :D Méghozzá fényesre.
Egyébként utánanéztem, tényleg Jackson találta ki Aragorn vérciki kamuhalálát, a regényben nem szerepel. Köszönjük! ;)
Most, hogy ennyit értekezünk róla, egyre kíváncsibb leszek a harmadik részre.
hócicaa 2011.04.06. 10:12:00
huhh, hát ez aztán nem semmi. nekem ez a kedvenc részem a 3ból. mindig is a csatajelenetek voltak a kedvenceim, minden filmben. és ebben zseniálisan csinálták meg, kedvencem amikor Gimli és Legolas számolósat játszik, ki mennyi uruk-hait ölt meg :P ezek után kiváncsi vagyok mit irtál a harmadikról.. én elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban még mindig, te meg abszolúte nem és igy ha lehet még érdekesebb olvasni azt amit irsz :)
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.04.06. 20:10:35
Hát köszi, Hócica, jól ráéreztél, hogy mi volt a célom azzal, hogy pont ezekről írtam.