2011.10.05. 21:23
A klónok támadása
A Baljós árnyak okozta csalódottság következtében már jóval kisebb volt a hype A klónok támadása körül, én mégis nagyon vártam. Nagy szerencsémre a Baljós árnyak is az én akkori korosztályomat szólította meg, és három év múlva, 13 évesen nem is lehettem volna megfelelőbb életkorban A klónok támadása mozis élvezetére. Ma már ennek annyira nem örülök, de akkoriban ez a film volt a csúcsok csúcsa, annyira tetszett, hogy kétszer is elmentem megnézni a moziba. Nem emlékszem, hogy legelőször kivel láthattam, így nagy valószínűséggel egyedül mehettem, másodjára pedig elrángattam a nénikémet. Csak egy film volt ezen kívül, amit kétszer is megnéztem, mégpedig a Pókember első része, ami szintén ugyanebben az időben készült. 13 évesen ennél jobbakat nem is kívánhattam 
magamnak. Aztán az sem elhanyagolható tény, hogy A klónok volt az első filmem divx-ben, amit hihetetlen nagy dolognak éreztem, hogy még ment a mozikban, én meg már otthon nézhettem. A minőség persze hagyott némi kívánnivalókat maga után, még úgy is, hogy nem kamerás verzió volt. Valahol talán még mindig megvan a 2 db cd, amik rengetegszer végigpörögtek a számítógépben, az új trilógiából messze ezt láthattam a legtöbbször. A Baljós árnyakat már akkor is kicsit gyerekesnek tartottam, mások viszont nyálasnak és unalmasnak A klónokat. Persze, ők nem látták moziban.
A kritikusok egy részénél jellemző volt az álta
lános felüdülés, hogy végre nem egy gyermeteg zagyvaságot próbáltak nekik Star Wars-ként eladni, mások viszont még mindig fanyalogtak, rengeteg dolgot kifogásolva. A Box Office eredmények persze így is nagyon kimagaslóak lettek, abban az évben egyedül a már korábban említett Pókember teljesített csak jobban.
lános felüdülés, hogy végre nem egy gyermeteg zagyvaságot próbáltak nekik Star Wars-ként eladni, mások viszont még mindig fanyalogtak, rengeteg dolgot kifogásolva. A Box Office eredmények persze így is nagyon kimagaslóak lettek, abban az évben egyedül a már korábban említett Pókember teljesített csak jobban. Amikor láttam A Jedi visszatér-t, akkor Anakin Skywalkert mindig is egy tapasztalt, ereje teljében lévő, harmincas fickónak képzeltem el. Kicsit olyannak, mint Han Solo és Luke Skywalker egyfajta keverékét: olyan jó pilóta, mint Han, akinek van egy sötétebb, cinikusabb oldala, de egyben olyan kiváló jedi is, mint Luke. Ehhez képest az első részben kaptunk egy idegesítő, tehetségtelen hülye
gyereket, a második részben pedig kaptunk egy… hát… idegesítő, tehetségtelen hülyegyereket. Az Erő félelmetes uraként nem egy dacos, idióta kamaszfiút képzeltem el, aki olyan megejtően szépfiú, hogy a lányok egy pillantásától benedvesednek. Bocs, de én egy harcost vártam, nem pedig azt, hogy réges-rég egy messzi, messzi galaxisban egy lázadó tinédzser problémáit kelljen néznem. Erre az alapjaiban elbaltázott koncepcióra Hayden Christensen még rá is tesz egy jó nagy lapáttal. Olyannyira rosszul játszik ebben a szerepben, ami már-már a paródia határát súrolja. Néhány dialógusnál, meg bizonyos nézéseinél önkéntelenül is fel kellet nevetnem, annyira kínos volt. A mélypont ilyen szempontból az édesanyja halála, amely a díszletek, az aláfestő zene, és a téma miatt nagyon úgy tűnik, hogy szomorú, megható és felkavaró próbál lenni, ehelyett szánalmasan röhejes lesz. Ehhez persze nemcsak Christensen durcás („megették a kindertojásomat a szemetek”) nézése járul hozzá, hanem az édesanyját 
alakító Pernilla August komikusan teátrális elnyúlása, ami még egy színházban is sok lenne.
gyereket, a második részben pedig kaptunk egy… hát… idegesítő, tehetségtelen hülyegyereket. Az Erő félelmetes uraként nem egy dacos, idióta kamaszfiút képzeltem el, aki olyan megejtően szépfiú, hogy a lányok egy pillantásától benedvesednek. Bocs, de én egy harcost vártam, nem pedig azt, hogy réges-rég egy messzi, messzi galaxisban egy lázadó tinédzser problémáit kelljen néznem. Erre az alapjaiban elbaltázott koncepcióra Hayden Christensen még rá is tesz egy jó nagy lapáttal. Olyannyira rosszul játszik ebben a szerepben, ami már-már a paródia határát súrolja. Néhány dialógusnál, meg bizonyos nézéseinél önkéntelenül is fel kellet nevetnem, annyira kínos volt. A mélypont ilyen szempontból az édesanyja halála, amely a díszletek, az aláfestő zene, és a téma miatt nagyon úgy tűnik, hogy szomorú, megható és felkavaró próbál lenni, ehelyett szánalmasan röhejes lesz. Ehhez persze nemcsak Christensen durcás („megették a kindertojásomat a szemetek”) nézése járul hozzá, hanem az édesanyját alakító Pernilla August komikusan teátrális elnyúlása, ami még egy színházban is sok lenne.Az a jó az új trilógiában, hogy mindenért simán és egyértelműen lehet Lucast hibáztatni, hisz ő egyben az író és a rendező. Általános közvélekedés szerint, mindkettőt valaki másra kellett volna bíznia, bizonyos jelenetek azt mutatják, hogy egy középszerű iparos megbízható, profi döntéseivel is jobban jártunk volna, mert a Star Wars feeling elvitte volna az egészet a hátán. Viszont így okolhatjuk mindenért George-ot: miért kell Anakint 
kamaszként látnunk? (mert a mai multiplexeknek ők a legfőbb fogyasztói, és vedd észre, neked se volt ez probléma 13 évesen). Miért kellett pont egy Hayden Christensen féle antitalentumot választani? (mert így nemcsak a tinifiúk, de legalább a tinilányok is le vannak foglalva valamivel, hisz a srácok úgyis az akcióra figyelnek még nem pedig rájuk). Miért kellettek ezek a végtelenül amatőr jelenetek a borzalmas színész játékkal, meg a hihetetlenül gyenge dialógusokkal? (mert tökmindegy, a kamaszok úgyse veszik észre.) Talán Lucas tényleg egy ilyen végtelenül cinikus szemétládává vált, legalábbis az új trilógia alapján nagyon úgy tűnik, hogy ezek a válaszok kivétel nélkül helytállóak.
kamaszként látnunk? (mert a mai multiplexeknek ők a legfőbb fogyasztói, és vedd észre, neked se volt ez probléma 13 évesen). Miért kellett pont egy Hayden Christensen féle antitalentumot választani? (mert így nemcsak a tinifiúk, de legalább a tinilányok is le vannak foglalva valamivel, hisz a srácok úgyis az akcióra figyelnek még nem pedig rájuk). Miért kellettek ezek a végtelenül amatőr jelenetek a borzalmas színész játékkal, meg a hihetetlenül gyenge dialógusokkal? (mert tökmindegy, a kamaszok úgyse veszik észre.) Talán Lucas tényleg egy ilyen végtelenül cinikus szemétládává vált, legalábbis az új trilógia alapján nagyon úgy tűnik, hogy ezek a válaszok kivétel nélkül helytállóak. A dramaturgiával még semmi gondom nem lenne, hiszen az hűen követ A Birodalom visszavág felépítését, de ezek a párbeszédek rémesek és elképesztően modorosak különösen, ha a romantikusnak szánt jeleneteket nézzük. A Birodalomban szövődő szerelemnek éppen az volt a legnagyobb erőssége, hogy nagyon szellemes volt, átélhető, 
és mellőzött mindenfajta nyálasságot. Na most térdig gázolhatunk a nyáltengerben. Anakin ilyeneket mond Padménak: „Szellemként kísért a csók, amit meggondolatlanul adtál, és félek a csók helyén nem marad semmi, csak egy fájó sebhely. Itt laksz a lelkem mélyén, és belülről gyötörsz. Mit tegyek érted? Megteszek bármit.” Ilyen komoly dózisban, ilyen hiteltelen, de végtelenül költőinek szánt baromságokat soha az életben nem gondoltam volna, hogy hallani fogok, pláne nem Darth Vader szájából. Lucasnak semmi érzéke nincs a romantikához, az érzelmekhez, helyette felüthetett egy sokadrangú közhelyszótárat, és kijegyzetelt belőle néhány sort. A Naboo bolygó a Baljós árnyakban még egy kifejezetten stílusos és szép környezet volt, itt pedig má
r csak a romantika aláfestéseként szolgál: az ifjú Jedi és a szenátornő a virágos réten beszélgetnek, viccelődnek egymással a hátuk mögött vagy négy CGI vízeséssel. Ennél már csak az az állat lehet rosszabb, aki megtapossa Anakint, az valami végtelenül trehány munka.
és mellőzött mindenfajta nyálasságot. Na most térdig gázolhatunk a nyáltengerben. Anakin ilyeneket mond Padménak: „Szellemként kísért a csók, amit meggondolatlanul adtál, és félek a csók helyén nem marad semmi, csak egy fájó sebhely. Itt laksz a lelkem mélyén, és belülről gyötörsz. Mit tegyek érted? Megteszek bármit.” Ilyen komoly dózisban, ilyen hiteltelen, de végtelenül költőinek szánt baromságokat soha az életben nem gondoltam volna, hogy hallani fogok, pláne nem Darth Vader szájából. Lucasnak semmi érzéke nincs a romantikához, az érzelmekhez, helyette felüthetett egy sokadrangú közhelyszótárat, és kijegyzetelt belőle néhány sort. A Naboo bolygó a Baljós árnyakban még egy kifejezetten stílusos és szép környezet volt, itt pedig már csak a romantika aláfestéseként szolgál: az ifjú Jedi és a szenátornő a virágos réten beszélgetnek, viccelődnek egymással a hátuk mögött vagy négy CGI vízeséssel. Ennél már csak az az állat lehet rosszabb, aki megtapossa Anakint, az valami végtelenül trehány munka. Viszont John Williams tényleg megpróbálja menteni a menthetőt: szerelmi témája, az Across the Stars valami egészen csodálatos; gyönyörűen szép dallam, mely klasszikus hangzásával magában rejti ennek a szerelemnek a tragikumát és az egész galaxisra kiható monumentalitását. Csupa olyat, amit a vásznon nem láthatunk, de Williams legalább van annyira profi, hogy még ehhez a részhez is képes volt letenni az asztalra egy a Star Warsba tökéletesen beleillő, mégis vadonatúj zenét.
És akkor térjünk rá a pozitívumokra is, hisz azért lássuk be, már 13 évesen is elég jó ízlésem volt. Natalie Portmanbe például rögtön beleszerettem, míg az előző részben csak a bájos pofijára volt szükség, Lucas itt már bőven épít az érzékiségére, és az erotikus vonzerejére. Portman ideális főhősnő egy ilyen „ifjúsági filmbe”, most pedig megcsodálhatjuk a Naboo-n különféle kivágott ruhákban, mennyire bársonyos a bőre, majd a fináléban a Geonosis-on is csak azért karmolja végig a szörny a hátát, hogy onnantól kezdve hosszú perceken át gyönyörködhessünk izmos hasában. Mint színésznő nem kell túl sokat nyújtania, de Hayden-t nem kihívás leköröznie. Többek között ezért is hiteltelen a szerelmi szál, hisz az önálló, felnőtt Amidala szenátor miért szeretne bele egy ilyen elkényeztetett tinédzserfiúkába, mint amilyen Anakin.
A CGI technika még nagyobbat fejlődött az előző rész óta, A klónok támadásában már szinte minden és majdnem mindenki számítógépes effekt, ami egy kissé sterillé teszi a végeredményt, de kétségtelen, hogy nagyon látványos. Az első akciójelenet a Couruscant-on lenyűgöző, mozgalmas, elképesztően részlet gazdag, mégis végig követhető és izgalmas (nem úgy, mint a Transformers 2-ben). Bár ma már tudom, hogy annyira nem eredeti, elég egyértelműen a Szárnyas fejvadászból vették át ezt a fajta környezetet, Couruscant még nem éppen így nézett ki a Baljós árnyakban. A Kamino bolygó viszont annál jobban tetszett, az örökké tartó viharral, a végtelenül örvénylő tengerrel nem csak grandiózus, de nagyon hangulatos is. A Geonosis ezzel szemben csak 
egy kissé durvább, ércesebb, és vörösebb Tatooine, de az óriási kohó, illetve az átélt izgalmak mindenért kárpótolnak. Előtte azonban még újra láthatunk egy aszteroidamezős üldözést, amely túlzsúfoltsága miatt sajnos nem éri el A Birodalom visszavág szintjét, de a szeizmikus töltet garantáltan mindenkiben örök élmény maradt, aki moziban láthatta. Ez a nagyon egyedi, pusztító hanghatás olyan emlékezetes volt a multiplexek világában, amilyet tényleg ritkán látni/hallani.
egy kissé durvább, ércesebb, és vörösebb Tatooine, de az óriási kohó, illetve az átélt izgalmak mindenért kárpótolnak. Előtte azonban még újra láthatunk egy aszteroidamezős üldözést, amely túlzsúfoltsága miatt sajnos nem éri el A Birodalom visszavág szintjét, de a szeizmikus töltet garantáltan mindenkiben örök élmény maradt, aki moziban láthatta. Ez a nagyon egyedi, pusztító hanghatás olyan emlékezetes volt a multiplexek világában, amilyet tényleg ritkán látni/hallani. Feltűnik a kultikus (de hogy miért?) Boba Fett, illetve apja, Jango Fett, aki már tényleg komolyabb akciójeleneteket hajt végre, nemcsak a fent említett aszteroidamezős kaland fűződik a nevéhez, de a Kamino-n keményen megküzd Obi-wan-nal, illetve a végső csatában is komoly szerepet játszik. Egyfelől biztosít némi komikumot a cowboyos pisztolypörgetéssel, másfelől hoz némi drámát is, ahogy Samuel L. Jackson lefejezi őt a fia szeme láttára. Samuel L. Jackson Mace Windu-ként, lila fénykardjával nagyon jót tesz a trilógiának, hiszen ő képviseli a végtelen lazaságot
és coolságot. Egyébként a többi jedire is igencsak jellemző a pózolás, és a menőbbnél menőbb mutatványok végrehajtása, ami persze nagyon öncélú, de rendkívül szórakoztató is egyben.
és coolságot. Egyébként a többi jedire is igencsak jellemző a pózolás, és a menőbbnél menőbb mutatványok végrehajtása, ami persze nagyon öncélú, de rendkívül szórakoztató is egyben. A klónok támadásában Jango Fett jóval többet szerepel, mégis elvileg a Christopher Lee által játszott Dooku gróf lenne a főgonosz, de nagyon kevés ideje van kibontakozni, és nem tudunk meg róla túl sok mindent, de Darth Maulnál még így is jelentősebb figura az új trilógiában. Nagy hiba és hiányosság egyébként, hogy ennyire híján vagyunk a markáns gonosztevőknek; Darth Maulnak összesen 3-4 mondata van, Jango Fett csak egy lövöldözős mellékszál, Dooku túl későn kerül a képbe, aztán túl hamar távozik, Palpatine itt még csak hátulról szövi fondorlatos terveit, egyedül Griveous tábornak az, aki emlékezetes rosszfiú, de ő majd csak a harmadik részben fog szerepelni. A végső nagy fénykardozás 
csalódást keltő lehetett sokak számára a Baljós árnyak után, de úgy tűnik azt képtelenség lett volna felülmúlni. Sokaknak nem tetszhetett, hogy az előző epizódban két „jó” támadt egy szem „rosszra”, úgyhogy Lucas kiküszöbölte ezt a hibát egy laza, rövid, de elég szépen koreografált küzdelemben. Aztán megjelenik Yoda, és olyasmi történik, aminek nagyon nem kéne. Az idős, méltóságteljes bottal csoszogó nagy Jedi mester, a sorozat ikonikus figurája egyszer csak eldobja botját, előrántja mini-fénykardját, és olyan pattogásba kezd, amilyet még a gumimacik is megirigyelnének egy emberesebb gumibogyószörp után. Így kell megfosztani egy nagy karaktert a tekintélyétől, így válhat valami paródiává úgy, hogy közben mégis végtelenül komolyan veszi magát. Sose felejtem el a csalódottságot, amit akkor éreztem, amikor egy teltházas mozi röhög hangosan Yoda mesteren. 
csalódást keltő lehetett sokak számára a Baljós árnyak után, de úgy tűnik azt képtelenség lett volna felülmúlni. Sokaknak nem tetszhetett, hogy az előző epizódban két „jó” támadt egy szem „rosszra”, úgyhogy Lucas kiküszöbölte ezt a hibát egy laza, rövid, de elég szépen koreografált küzdelemben. Aztán megjelenik Yoda, és olyasmi történik, aminek nagyon nem kéne. Az idős, méltóságteljes bottal csoszogó nagy Jedi mester, a sorozat ikonikus figurája egyszer csak eldobja botját, előrántja mini-fénykardját, és olyan pattogásba kezd, amilyet még a gumimacik is megirigyelnének egy emberesebb gumibogyószörp után. Így kell megfosztani egy nagy karaktert a tekintélyétől, így válhat valami paródiává úgy, hogy közben mégis végtelenül komolyan veszi magát. Sose felejtem el a csalódottságot, amit akkor éreztem, amikor egy teltházas mozi röhög hangosan Yoda mesteren. Az ezt megelőző akció jelenetsor viszont fantasztikus, méltó a Star Wars legszebb hagyományaihoz. Kezdődik Anakin és Padmé pokoljárásával a kohóban, ami hátborzongatóan ötletes, majd folytatódik a gladiátorküzdelemmel, ahol a fegyvertelen főhőseink kerülnek szembe mindenféle ádáz vadállattal. Ez szintén felejthetetlen és megragadó, ilyen izgalmakkal utoljára A Birodalom visszavágban találkozhattunk. Amikor pedig azt hisszük, hogy ezt már nem lehet fokozni, akkor egy igazi jedi háborúba csöppenünk, amilyet addig még sosem láthattunk. Rengeteg jedi harcol sokszoros droid túlerővel szemben, majd a látvány betetőzéseként megjelenik a klón hadsereg is, mely egy kicsit közelebb hozzá nekünk a régi Star Wars világát. Bár azért itt is becsúszik egy kínosan amatőr jelenetsor: Padmé a hátán fekve szenved a sivatagban, odaszalad hozzá egy rohamosztagos… izé… klón, mire felpattan, hirtelen meggyógyul és utasításokat kezd el harsogni.
Egyébként érdekes, újszerű lényekben A klónok támadása sem szűkölködik, én igazán szeretem ezt a fajta ötletességet, ami a karaktereket jellemzi a Saga-ban. Összehasonlításképp A Gyűrűk Urában inkább valóban létező lényeket ruháznak fel valami különlegességgel (beszélő fák, óriás elefántok stb), az Avatar-ban pedig minden állatnak megvan a földi megfelelője, csak a filmben kicsit csicsásabb formában.
Obi-Wan azt mondta a Csillagok háborújában, hogy a jedik a béke és az igazság védelmezői voltak. A prequel trilógiából úgy tűnik, hogy az idő igencsak megszépítette az emlékeit, filmes szemszögből pedig Lucas rombolta le a jedik mítoszát. Hogyan hagyhatták a sorsára az illegálisan rabszolgasorban sínylődő Shmi Skywalkert? Hogyan használhatták fel szemrebbenés nélkül a törvénytelenül kitenyésztett klónokat a saját céjaikra? Egyáltalán milyen alapon állnak különféle politikai érdekek önző szolgálatába? Az új trilógia egy romlott Jedi rendet és egy romlott Köztá
rsaságot mutat be, aminek valóban vesznie kell.
rsaságot mutat be, aminek valóban vesznie kell.Lucas meghallgatta a rajongók sirámait a Baljós árnyak után. Szerencsére volt már internet, így mindenki kedvére nyavalyoghatott a különböző fórumokon. Így hát Jar Jar Binks helyett kaptunk ismét némi robotbohóckodást, nincsenek hosszú üresjáratok, egy szó sem esik a midikloriánokról és ami a legfontosabb: a gyerekek helyett a kamaszoknak készítette Lucas a filmjét. Ellenben elkövetett nagyon komoly hibákat is, förtelmesen rossz dialógusokat írt, és szerintem elég rosszul súlyozta a történéseket: gyakorlatilag minden fontosabb esemény a következő részre maradt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://santinofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr833281170
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.10.20. 11:45:57
És még nem írtál a Pókemberrőőől? Én tervezek majd, beszereztem mind a 3 részt, a kettesből a 2.1-et is.
Én nem tartom nyálasnak, unalmasnak ezt a részt, EZ már egy olyan film, amit a SW-től elvárok. Sokáig nem láttam, mert senkitől nem tudtam beszerezni, mindenki fikáztak, de azért engem mindig érdekelt.
Hogy mennyire elfogadható Haj de Krisztián az szerintem egyéntől függ, azért nem kis szerep nehezedett ám a vállára, megfelelni kb a világ lakosságának elvárásának. Szerintem Lucas meg akarta mutatni, hogy Anakin is ember volt, és azért látszódik rajta, hogy öntörvényű, és olyan, akiben megértjük miért fog átállni a sötét oldalra.
Ez az önmagaddal való beszélgetés frenetikus volt :D
Jó, hát ezek a párbeszédek tényleg ótvar fosok voltak, de azért nem tűntek fel, mert pergősebb a cselekmény a Birodalomnál, és dramaturgia sem szar annyira. Pl. szerintem izgalmas, hogy Obi Wan kutat, vagy amikor Hayden kiugrik a légsiklóból, és üldözni kezdi a tolvajt, és még folytathatnám. Ezek miatt egy kurva izgalmas filmet kapunk, ahol elsikkadnak a nyálas részek. És igen, a szerelmesek egy külső szemlélőnek sokszor hatnak nyálasnak, mert ez két ember témája, amiből ki van hagyva a külső szemlélő.
Oké, így előadva, lehet cinikusnak, meg szarkasztikusnak lenni (és jól is áll) de baszki, Vader épp azért lépett át a sötét oldalra, mert elvették a kindertojását, nem azért mert csak gonosz akart lenni és passz.
Hogy a szenátornő miért szeretne bele a Jedibe, azért mert lát benne valamit, valami hősiességet, tettvágyat, és mert lehet egymásba szerettek ezek már, amikor a fogatverseny volt. :D
Nagyon fenn vagy akadva ezen a Boba Fett kultuszon, - először én sem értettem, de mára már nekem is feelinges figurává nőtte ki magát :D A fejvadászok jó arcok, maradjunk annyiban.
Mace Windunak én nem biztos Jacksont tettem volna be, - nekem valahogy hiányzott a régi Star Wars hangulatból, hogy ismeretlen színészek szerepelnek, itt meg halomba vannak pakolva a sztárok, de kétségkívül nem olyan idegesítő, mint Lando.
Dooku gróf már attól jó, hogy Lee elvállalta a szerepet. Tényleg kár, hogy keveset mutatják (de persze elképzelhető, hogy emögött valami egészségügyi ok áll, mert minden más filmben is keveset szerepel, lásd GYU).
Yodával kapcsolatban 1000%-ban egyetértek. Szörnyű amit művel, és hogy ezt Lucas komolyan gondolta. Mindig azt hittem, hogy Yoda csak megemeli a kezét, és hegyek omlanak össze, erre tényleg ez a pattogás, hát ez a film legalja, és előtte még ilyen westernes mozdulattal félrehajtja a köpenyét. Durván gáz, de ami ennél is gázabb, hogy sokak szerint ez így van rendben, mert "végre lehetett látnia nagy mestert akció közben". Hát inkább ne láttuk volna.
Ugye? A Végén kiderül hogy Vader csak jót akart a diktatúrával :D jár a pont ezekért a felütésekért.
Hm, ha lesz időd, szerezd be a Lego Star Wars-t szerintem nagyon jókat fogsz rajta röhögni, mert még arra is maradt energiájuk, hogy a filmeket oltsák. :D
Én nem tartom nyálasnak, unalmasnak ezt a részt, EZ már egy olyan film, amit a SW-től elvárok. Sokáig nem láttam, mert senkitől nem tudtam beszerezni, mindenki fikáztak, de azért engem mindig érdekelt.
Hogy mennyire elfogadható Haj de Krisztián az szerintem egyéntől függ, azért nem kis szerep nehezedett ám a vállára, megfelelni kb a világ lakosságának elvárásának. Szerintem Lucas meg akarta mutatni, hogy Anakin is ember volt, és azért látszódik rajta, hogy öntörvényű, és olyan, akiben megértjük miért fog átállni a sötét oldalra.
Ez az önmagaddal való beszélgetés frenetikus volt :D
Jó, hát ezek a párbeszédek tényleg ótvar fosok voltak, de azért nem tűntek fel, mert pergősebb a cselekmény a Birodalomnál, és dramaturgia sem szar annyira. Pl. szerintem izgalmas, hogy Obi Wan kutat, vagy amikor Hayden kiugrik a légsiklóból, és üldözni kezdi a tolvajt, és még folytathatnám. Ezek miatt egy kurva izgalmas filmet kapunk, ahol elsikkadnak a nyálas részek. És igen, a szerelmesek egy külső szemlélőnek sokszor hatnak nyálasnak, mert ez két ember témája, amiből ki van hagyva a külső szemlélő.
Oké, így előadva, lehet cinikusnak, meg szarkasztikusnak lenni (és jól is áll) de baszki, Vader épp azért lépett át a sötét oldalra, mert elvették a kindertojását, nem azért mert csak gonosz akart lenni és passz.
Hogy a szenátornő miért szeretne bele a Jedibe, azért mert lát benne valamit, valami hősiességet, tettvágyat, és mert lehet egymásba szerettek ezek már, amikor a fogatverseny volt. :D
Nagyon fenn vagy akadva ezen a Boba Fett kultuszon, - először én sem értettem, de mára már nekem is feelinges figurává nőtte ki magát :D A fejvadászok jó arcok, maradjunk annyiban.
Mace Windunak én nem biztos Jacksont tettem volna be, - nekem valahogy hiányzott a régi Star Wars hangulatból, hogy ismeretlen színészek szerepelnek, itt meg halomba vannak pakolva a sztárok, de kétségkívül nem olyan idegesítő, mint Lando.
Dooku gróf már attól jó, hogy Lee elvállalta a szerepet. Tényleg kár, hogy keveset mutatják (de persze elképzelhető, hogy emögött valami egészségügyi ok áll, mert minden más filmben is keveset szerepel, lásd GYU).
Yodával kapcsolatban 1000%-ban egyetértek. Szörnyű amit művel, és hogy ezt Lucas komolyan gondolta. Mindig azt hittem, hogy Yoda csak megemeli a kezét, és hegyek omlanak össze, erre tényleg ez a pattogás, hát ez a film legalja, és előtte még ilyen westernes mozdulattal félrehajtja a köpenyét. Durván gáz, de ami ennél is gázabb, hogy sokak szerint ez így van rendben, mert "végre lehetett látnia nagy mestert akció közben". Hát inkább ne láttuk volna.
Ugye? A Végén kiderül hogy Vader csak jót akart a diktatúrával :D jár a pont ezekért a felütésekért.
Hm, ha lesz időd, szerezd be a Lego Star Wars-t szerintem nagyon jókat fogsz rajta röhögni, mert még arra is maradt energiájuk, hogy a filmeket oltsák. :D
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.10.21. 20:35:08
Hát majd kéne írni a Pókemberekről, mert eléggé a filmélmény kategóriájába estek nálam annak idején. Jelenleg semmi kedvem újranézni, de ha majd az az új, visszataszító, köpedelem remakehányadék a mozikba kerül, lehet újra előveszem a régi részeket. Ez a Pókember 2.1 miben más, mint az alapfilm?
Kétségtelen, hogy nagy teher volt Hayden fiú vállán, ettől függetlenül maxiszarul oldotta meg a feladatot, a többség már egy korrekt színésszel is kiegyezett volna szerintem.
A Birodalom ennél sokkal izgalmasabb, de tény,hogy ebben is vannak nagyon jó kis jelenetek, amiket fentebb részletesen ecseteltem is. Egy filmkészítőnek pedig az a feladata, hogy ízlésesen tálaljon számunkra egy szerelmi témát (lásd Birodalom), nem pedig ilyen hulladék nyáltengerbe fojtva, amitől még a legfanatikusabb Alkonyatrajongók is okádva üvöltenének.
Nem azzal van bajom, hogy Vadernek motivációt adnak (bár milyen szart!) hanem az, ahogyan ezt ábrázolják. Nem egy hülyegyereket akarok látni. Legyen emberi, ahogy írtad, de ne egy idióta kölyök!
Azért szeret bele, mert az író így találta ki. Nem ez a baj, hanem az hogy ezt ennyire hiteltelenül ábrázolta, Padménak semmi oka nincs beleszeretni Anakinba, mert semmilyen olyan tulajdonsággal, vagy tettel nem rendelkezik, ami ezt indokolná. Lucas nyilván annyira érthet a nőkhöz, mint rohamosztagosok a bádogosmunkához.
Lego Star Wars már megvan, de valahogy nem tudok elindulni benne. Nem vágom, hogy mit kéne csinálni :D
Kétségtelen, hogy nagy teher volt Hayden fiú vállán, ettől függetlenül maxiszarul oldotta meg a feladatot, a többség már egy korrekt színésszel is kiegyezett volna szerintem.
A Birodalom ennél sokkal izgalmasabb, de tény,hogy ebben is vannak nagyon jó kis jelenetek, amiket fentebb részletesen ecseteltem is. Egy filmkészítőnek pedig az a feladata, hogy ízlésesen tálaljon számunkra egy szerelmi témát (lásd Birodalom), nem pedig ilyen hulladék nyáltengerbe fojtva, amitől még a legfanatikusabb Alkonyatrajongók is okádva üvöltenének.
Nem azzal van bajom, hogy Vadernek motivációt adnak (bár milyen szart!) hanem az, ahogyan ezt ábrázolják. Nem egy hülyegyereket akarok látni. Legyen emberi, ahogy írtad, de ne egy idióta kölyök!
Azért szeret bele, mert az író így találta ki. Nem ez a baj, hanem az hogy ezt ennyire hiteltelenül ábrázolta, Padménak semmi oka nincs beleszeretni Anakinba, mert semmilyen olyan tulajdonsággal, vagy tettel nem rendelkezik, ami ezt indokolná. Lucas nyilván annyira érthet a nőkhöz, mint rohamosztagosok a bádogosmunkához.
Lego Star Wars már megvan, de valahogy nem tudok elindulni benne. Nem vágom, hogy mit kéne csinálni :D
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.10.22. 14:53:03
20 perccel több részt tartalmaz, főleg Parkerral kapcsolatban, de van hogy kicseréltek konkrét jeleneteket is, mint amikor a Liftben találkozik a gyerekkel az teljesen más, alapvetően az extrák miatt zsákoltam be mindkettőt, mert mindegyikre mást tettek, és mindkét verzió duplalemezes
a Lego Star warsban elakadni?? háát :D, törj szét valamit, abból nem lehet baj
én marha jól szórakoztam vele
a Lego Star warsban elakadni?? háát :D, törj szét valamit, abból nem lehet baj
én marha jól szórakoztam vele
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.10.22. 16:48:12
Hoppá! 20 perc? Akkor feltétlen beszerzem.
OFF: (életem egyik legnagyobb csalódása volt, amikor megkaptam életem első dvd lejátszóját, és megvettem mellé valami 6-7 ezerért a Pókember dvd-t, és nem volt az extrákon felirat!)
Elakadásnak nem nevezném. Az elindulással voltak már gondok :D
OFF: (életem egyik legnagyobb csalódása volt, amikor megkaptam életem első dvd lejátszóját, és megvettem mellé valami 6-7 ezerért a Pókember dvd-t, és nem volt az extrákon felirat!)
Elakadásnak nem nevezném. Az elindulással voltak már gondok :D
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.10.22. 21:03:21
jah pontosítok, csak 8 perccel :D 20 perc úgy, hogy a kicserélt jelenetek is újnak számítandók
de egyébként ilyen kis nüanszokkal több ám, hogy mondjuk Parker a pizzás főnökkel két mondattal tovább beszél, meg ilyen betoldások, szóval nehéz ám észrevenni :D
de egyébként ilyen kis nüanszokkal több ám, hogy mondjuk Parker a pizzás főnökkel két mondattal tovább beszél, meg ilyen betoldások, szóval nehéz ám észrevenni :D