2011.01.16. 19:44
A Gyűrűk Ura - A gyűrű szövetsége
Ezt megelőzően mindössze egyszer láttam a filmet, még a bemutatása idején, moziban, 2002 elején. A sok dicsérő kritika és a felfokozott várakozás után, sajnos csalódnom kellett. Igaz, lehet, hogy nem egy Conan, a barbár szerű akciómozira kellett volna számítanom. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy késésben voltunk a moziból, ezért éhesen, illetve szomjasan ültem végig a három órát. Ez pedig nem segít az élvezhetőségen.
Sose váltam Gyűrűk ura rajongóvá, valószínűleg soha nem is fogok, a Star Wars marad számomra az örök szerelem. A következőkben ezért ne egy fan beszámolójára számítsatok háttérinformációkkal, elemzésekkel. A Gyűrűk urával, mint jelenséggel és a hatásával sem fogok foglalkozni, csak és kizárólag magával a filmmel, ahogy ezt a Titanic esetében is tettem. Egy egyszerű filmbuzi szubjektív véleménye következik tehát, aki még csak a regényt sem olvasta.
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy tisztelem A Gyűrűk urát. Egyedülállóan hatalmas, epikus vállalkozás a filmtörténetben, melyet még jó ideig lehetetlen lesz felülmúlni. Peter Jackson-nak, mint rendezőnek jócskán vannak hibái, de ezt közel remekül összehozta. A legnagyobb érdemének egyértelműen a trükkök, elsősorban a CGI technika alkalmazását tartom. Telis-tele a film fantasztikusabbnál fantasztikusabb trükkökkel, ezek mégse uralkodnak soha a történeten, soha nem terelik el a figyelmet, épp ellenkezőleg: Jackson a történet és a film szolgálatába állította a technikát egy olyan korban, ahol ez sajnos inkább cél volt, semmint eszköz. Ennek ellenére mégis forradalmi vizuális trükköknek lehetünk szemtanúi, amelyek az elmúlt tíz évben semmit se vesztettek hatásukból.
Andrew Lesnie operatőri munkáját pedig külön ki kell emelnem. Bámulatosan gyönyörű a fényképezés, legyen szó valós-vagy képzeletbeli tájakról, a mennyet, a poklot, és a valós világot egyaránt hihetően és emlékezetesen jeleníti meg. A légifelvételek és a tájképek egyenesen lélegzetelállítóak voltak.
Howard Shore zenéjétől már nem voltam annyira elájulva. Szó se róla, tökéletesen festi alá a látottakat, sőt nem egyszer jelentősen hozzátesz a filmélményhez, gondolok itt elsősorban a Lidérces részekre, vagy a barlangos jelenetre, melyben nem tudjuk eleinte, mi üldözi a főhősünket, csak annyit tudunk, hogy valami gonosz és félelmetes. Ez utóbbi jelenet elsősorban a zene miatt válik oly hatásossá. Mégis, most fejeztem be a filmet, és egyetlen dallamot sem tudnék már felidézni belőle. A hangeffektusok szintén kiválóak, nagyon hatásosak, de sajnos ezek sem különösebben emlékezetesek.
A szereplőkről nem tudok igazán rosszakat mondani. Egyedül Orlando Bloom volt zavaró egy kissé, de nagyon keveset szerepel ebben a részben ahhoz, hogy igazán idegesítővé váljon. Továbbá Elijah Wood-ot és az általa játszott Frodó karakterét éreztem egy csöppet halványnak egy ilyen nagyszabású mozimítosz főhősének. Ian McKellen kiváló volt az idős varázsló szerepében, de Magneto-ként az X-Menben sokkal nagyobbat alakított. Ellenben a Vándor, Viggo Mortensen nagyszerű, pont olyan amilyennek egy igazi mozis fantasyhősnek lennie kell. Férfias, titokzatos, becsületes és már csak külseje miatt is a vászonra kívánkozik. Nála csak Sean Bean, a kísértésbe eső Boromir alakítója tetszett jobban, őt emelném ki elsőnek
a színészek közül. A többiekkel abszolút nincs semmi gond, csodálatosan játszanak, gyakorlatilag teljesen eggyé váltak szememben a szerepükkel, mikor épp néztem a filmet, és valószínúleg ez volt a cél. Jackson remekül választotta ki őket, ők pedig nagyszerűen helyt álltak. Christopher Lee visszatérése (természetesen negatív szerepkörben) pedig telitalálat. A magyar szinkron is fantasztikus, méltó az eredetihez, szomorú, hogy ilyen a Star Warshoz sosem készült. Ebből a részből még nem ismerjük meg igazán mélyen a figurákat, de lehet, hogy nem is baj. A Gyűrűk Ura legnagyobb erénye, hogy legyen bármifélék a karakterek, mindig emberiek maradnak a szó legarchetipikusabb értelmében. Örök, évezredeken átívelő emberi döntések elé kerülnek, kétségek között vergődnek saját magukat és a küldetésüket illetően, vagy a Jó és a Rossz között tipródnak, megkísértik őket, függőségektől szenvednek, szerelmesek… egyszóval könnyedén lehet velük azonosulni, annak ellenére, (vagy inkább épp ezért) mert nem igazán ismerjük őket. Mégis bennük magunkra ismerünk... Többek között ennek is köszönhető, hogy A Gyűrűk Ura a mozimitológia részévé válhatott, és sokan vallásos áhítattal közelítenek felé. 
a színészek közül. A többiekkel abszolút nincs semmi gond, csodálatosan játszanak, gyakorlatilag teljesen eggyé váltak szememben a szerepükkel, mikor épp néztem a filmet, és valószínúleg ez volt a cél. Jackson remekül választotta ki őket, ők pedig nagyszerűen helyt álltak. Christopher Lee visszatérése (természetesen negatív szerepkörben) pedig telitalálat. A magyar szinkron is fantasztikus, méltó az eredetihez, szomorú, hogy ilyen a Star Warshoz sosem készült. Ebből a részből még nem ismerjük meg igazán mélyen a figurákat, de lehet, hogy nem is baj. A Gyűrűk Ura legnagyobb erénye, hogy legyen bármifélék a karakterek, mindig emberiek maradnak a szó legarchetipikusabb értelmében. Örök, évezredeken átívelő emberi döntések elé kerülnek, kétségek között vergődnek saját magukat és a küldetésüket illetően, vagy a Jó és a Rossz között tipródnak, megkísértik őket, függőségektől szenvednek, szerelmesek… egyszóval könnyedén lehet velük azonosulni, annak ellenére, (vagy inkább épp ezért) mert nem igazán ismerjük őket. Mégis bennük magunkra ismerünk... Többek között ennek is köszönhető, hogy A Gyűrűk Ura a mozimitológia részévé válhatott, és sokan vallásos áhítattal közelítenek felé. És persze köszönhető még annak a hatalmas fantáziának, ami elsősorban Tolkien érdeme, de Jackson lehelt ebbe életet, és valósította meg elsőrangúan ezt a különleges, egyedi világot, ráadásul mindezt korát messze megelőzően. A filmben folyamatosan új kalandok várnak minket, új lényekkel találkozhatunk, mesebeli, varázslatos tájak válnak valósággá, meglepetést meglepetés követ. Az orkok és a lidércek filmes ábrázolása különösen jó volt. Peter Jackson szakmájának mestere, igazán ért a feszültségkeltéshez, az ijesztegetéshez, és a látványvilághoz, amivel sikeresen hozta létre nemcsak a fantasy alapkövét, de a 2000-es évek meghatározó trilógiáját, melynek hatására sorra jöttek a hasonló műfajú alkotások, melyek közül egynek sem sikerült elérnie ezt a magas színvonalat. Persze a hatalmas sikernek a szerencséhez is köze volt. Amerika háborús időszakának elején mutatták be az első részt, a nézők pedig szíves örömest menekültek ebbe a valóságosnak tűnő mesevilágba. Az akkortájt hódító háborús és akciófilmek egyszerre túl valóságosnak hatottak.
A Gyűrűk Ura azonban mégse lesz az örök kedvencem vitathatatlan érdemei ellenére sem, bármennyi alázattal is közelítek felé. A legnagyobb, legfőbb problémám vele, hogy egyszerűen túl komolyan veszi magát, annak ellenére, hogy ez „csak” egy mese. Lehet, hogy a legmonumentálisabb mese, de akkor sem válik többé ennél egy percig sem. A világ szabályrendszerét is kissé önkényesnek éreztem néhol, és egy ilyen kidolgozott világnál ez nagy probléma. Továbbá egyáltalán semmi humor nem lelhető fel a filmben, ami pedig mégis, az egyáltalán nem vicces. Pedig a történet elején, a giccses hobbitmegye igazán adhatott volna alkalmat némi humorizálásra. Nem azt mondom, hogy A Gyűrűk Urának idétlenné kellene válnia, de az sem jó, hogy ennyire száraz. Ha már a fantasyknál járunk a Star Wars-nak is van humora, de még a kőkemény Conan-nek is, és tisztában voltak az alkotók azzal, hogy ők most egy szórakoztató mesét csinálnak, és ez érezhető a filmeken is. A Gyűrűk Ura ehhez képest olyan vérkomolyan veszi saját magát, hogy helyenként emiatt már inkább nevetségessé válik, gondolok itt elsősorban Boromir túlnyújtott haláljelenetére, ahol előbb lassított felvételben lenyilazzák pár percig, aztán pedig Aragorn karjaiban is haldoklik még pár percig. Mint már említettem, Boromir és az őt játszó Sean Bean a kedvenc karakterem ebben a történetben ez a jelenet mégis inkább kínosra, illetve nevetségesre sikeredett, semmint drámaira, vagy szomorúra. Ez Jacksonnak egyébként úgy látszik a 
mániája, a King Kong befejezése körülbelül olyan, mint ez a jelenet, megtízszerezve a sok naplementével, meg lassítással, meg búcsúzkodással együtt. Az a nagy szerencséje, hogy ezek a haldoklási jelenetek A gyűrű szövetsége legjobb akciójelenete előtt illetve után láthatóak, amikoris hőseink összecsapnak az orkokkal. Ez a jelenet viszont remekül fényképezett, elsőrangúan koreografált, gyors, brutális és látványos. De térjünk vissza a másik nagy problémámra a filmmel kapcsolatban. Egy ilyen nagyszabású, három óra hosszú filmhez egyszerűen szükség van a katarzisra, amire itt hiába várunk. A Star Warsban felrobbantják a Halálcsillagot, a Conanben eljön a bosszú ideje… A gyűrű szövetségének pedig még csak rendes befejezése sincs. Egyszer csak vége van és hopp, várhattok egy évet a következő részre. Szerintem, ha az ember fogja magát és képes végigülni három órát (most abba nem megyek bele, hogy szerintem rövidebben is el lehetett volna mesélni, sőt talán még hatásosabb is lett volna), akkor az a minimum, amit elvárhat, hogy legalább legyen a filmnek rendes vége.
mániája, a King Kong befejezése körülbelül olyan, mint ez a jelenet, megtízszerezve a sok naplementével, meg lassítással, meg búcsúzkodással együtt. Az a nagy szerencséje, hogy ezek a haldoklási jelenetek A gyűrű szövetsége legjobb akciójelenete előtt illetve után láthatóak, amikoris hőseink összecsapnak az orkokkal. Ez a jelenet viszont remekül fényképezett, elsőrangúan koreografált, gyors, brutális és látványos. De térjünk vissza a másik nagy problémámra a filmmel kapcsolatban. Egy ilyen nagyszabású, három óra hosszú filmhez egyszerűen szükség van a katarzisra, amire itt hiába várunk. A Star Warsban felrobbantják a Halálcsillagot, a Conanben eljön a bosszú ideje… A gyűrű szövetségének pedig még csak rendes befejezése sincs. Egyszer csak vége van és hopp, várhattok egy évet a következő részre. Szerintem, ha az ember fogja magát és képes végigülni három órát (most abba nem megyek bele, hogy szerintem rövidebben is el lehetett volna mesélni, sőt talán még hatásosabb is lett volna), akkor az a minimum, amit elvárhat, hogy legalább legyen a filmnek rendes vége.Peter Jackson nyilván hihetetlenül jól oldott meg rengeteg dolgot a filmben, amiket fentebb ecseteltem, de sajnos neki is megvannak a maga hülyeségei, épp ezért tartom kicsit túlzónak azt, ahogy sokan viszonyulnak A Gyűrűk Urához. Elismerem én is, hogy milyen egyedülálló, remek alkotás, sőt olyan illő alázattal állok hozzá, amennyire megérdemli, de attól még látom a hibáit. És érzésem szerint az egyik fő hibája, hogy Jackson legalább ekkora alázattal állt neki az adaptálásnak. Már ha ezt egyáltalán hibának lehet tekinteni, hisz tény, hogy hatalmas kritikai és pénzügyi siker volt a trilógia, amit azóta se nagyon múltak fölül, és ez egy darabig nem is fog változni. Mindenesetre lekötött engem is három óráig ez az egyedi mesevilág, jövő héten pedig megnézem a második részt…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://santinofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr102588568
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.16. 21:27:05
Nagggyon nem értünk egyet - talán most először igazán -, tetszett összességében az írásod, ahogy szinte mindig, de most nem megyek bele a hibákba, mert erről a filmről én is fogok írni, lehet háromszor ennyit és majd ott. De annak örülök, hogy ismét aktívabb vagy.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.17. 10:24:25
Igen, újra megy a blog.
Ilyen horgokat nekem ne írjál, tessék csak kifejteni a hibákat :)
Ilyen horgokat nekem ne írjál, tessék csak kifejteni a hibákat :)
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.25. 17:28:45
na jó, de csak a te kedvedért
1. azt felhozni hibának, hogy túl komolyan veszi magát, miközben csak egy mese, szerintem kimeríti a vakmerőség fogalmát
ne is haragudj, de ez a film éppen attól lett ilyen jó és vállalható, hogy kurvára komolyan veszi magát, (hány és hány fantasy film készült azóta, mely nem veszi komolyan magát, ami elfogadja, hogy ez csak egy mese, szinte az összes, még a szép emlékű D&D is, ahol Jeremy Ironsra nem szólt rá senki, hogy vegyen már vissza, mert a filmet inkább segíteni kellene)
nem tartom magam GYU fannak, de a regényt olvastam, még sok sok évvel a film előtt, és véleményem szerint Jackson pont annyit és pont ott változtatott, hogy egy ütős filmet készíthessen belőle, ez így jó, ahogy van, sokan szívták a fogukat, hogy nincs benne Bombadil Toma, meg nincsenek benne fucking verselések, még jó, hogy az a sok unalmas rész kimaradt a francba, mert akkor valami olyasmi lett volna, mint amit Lynch csinált a Dűnével
Jackson rá is szólt a színészekre a forgatás elején, hogy egy pillanatig se úgy álljanak hozzá a filmhez, hogy csak egy mese, külön doku van a DVD-n ahol kifejti, hogy ez mennyire zavarja egyes filmeknél, hogy így kikacsintanak a színészek, hogy ez meg sem történt. Felhívta becses figyelmüket, hogy amit eljátszanak, azok a történelem szerves részét képezték sok-sok ezer évvel korábban na ÍGY játsszanak. Ebben az állapotban - bizonyos színészeket még pislogni sem lehet látni, miközben a monológokat mondják
2. humortalan. Mi ezzel a baj? A GYU világát éppen ez mélyíti, hogy a humornak nyoma sincs, ez még Tolkienre vezethető vissza nem egy humoros könyvet írt. Ezért lett high fantasy, amit ő alkotott. Lásd második rész, amikor Gimliből bohócot csináltak, Legolasból meg akrobatát, szörnyűek azok a részek. Ott sajnos megtalálható az a humor, amit hiányoltál az első részből.
3. Howard Shore zenéje inkább már szubjektív, nekem mégis az a véleményem szerves része az általa komponált zene a lírai részeknek, pl. azon a részen én elbőgöm magam, amikor Frodo áll a parton a gyűrűvel, és gyűjti az erőt, hogy elmenjen, nem azon, hogy a dagadt hobbit majdnem megfullad, hanem, hogy itt vége mindennek, és kezd rájönni, hogy még annak is örülhet, ha eljut a hegyhez, hogy a szövetség szétesett, hogy Gandalf már nem fogja a vállát
és a másik két résznél is, rendre Shore zenéje az, ami mélyíti ezeket a részeket, rengeteg borzongást adott és ad a mai napig is, amely jelenetek a zenéje nélkül lógnának a levegőben, ráadásul komplett témákat akár fütyülni is lehet, talán nem olyan erős, mint a Star Wars zenéi, de illik a filmhez, és önállóan is megállják a helyüket
4. azzal sem vagyok kibékülve, hogy McKellen jobb lett volna Magnetónak, szerintem csak többet szerepelt, jobban megismerhettük ott, de speciel ha az X-menre gondolok, Magneto a sokadik helyen jut eszembe és inkább a második részben hangsúlyosabb a szerepe, Szürke Gandalfként sokkal jobban tetszik, mint Fehér Gandalfként
5. Mi lenne önkényes a világ szabályrendszerével? Ezt csak említed, de nem fejted ki. Tolkien elég brutálisan kidolgozta ám a világát, sok mindent rá lehet fogni, hogy szarba se vette a nőket, hogy elítéli az ingatagságot, hogy fekete fehér az egész, de hogy pont a szabályrendszerben kellene keresni a hibát. Miért?
6. Hogy Boromir haláljelenete el lenne nyújtva? Hm elképzelhető, és bár 5. alkalommal már voltak részek amiket untam a moziban, ez sosem tartozott közébük. Én ezt nem tartom sem kínosnak, sem nevetséges, egy nagy karakter halála ez, aki nem fog visszatérni, kész vége. Ez az ő nagy jelenete, éppen ettől válik heroikussá. Epikussá. Ez egy írói fogás, Jackson nagyon ügyes vette ezt észre, és nem intézte el egy legyintéssel.
7. A Gyűrűk Urának úgy van vége, ahogy a könyvnek. Sőt tovább megyek. Boromir halálával kezdődik a Két torony, vagyis már az, és az előtte levő csata sem lenne benne, na ahhoz mit szóltál volna. A katarzis, a Szövetség kettétörése, éppen elég nagy baj ez, jön a háború, a szövetség meg egymás ellen fordult. Jackson nagy fába vágta a fejszéjét, nem elég, hogy leforgatta GYU-t, de ahogy leforgatta az nem kis teljesítmény. 3 Évig nézhetted a mozikban - én közben majdnem elvégeztem az egyetemet -, nagyon sokan meghaltak anélkül, hogy láthatták volna a befejezést, tudom nem ez lehetett a legfőbb gondjuk, de mégis. És egyszerre forgatta le a 3 filmet. Előtte nem volt ilyen film ami ezt ennyire direktbe bevállalta volna. Ezután engedett meg ilyen cliffhangert a Mátrix, a Kill Bill, Karibi-kalózok és sorolhatnám. Azonban van ilyne film, az említettek között is, mármint a Star Wars Birodalom Visszavág is egyszerre csak véget ér. És mégis érthető. A GYU is érthető, maximum kicsit szokatlan.
8. Nem hiszem, hogy hiba lenne továbbá, hogy Jackson mint fan így állt hozzá - hidd el, én féltem a legjobban tőle, tudván, hogy milyen kreténségeket rendezett előtte -, ha hasonlóan így állnának a videojátékokból adaptált filmekhez - lásd Max Payne - akkor nem ilyen hányások születnének.
Szóval csak ennyi. De hogy jót is mondjak. Az nagyon tetszett, hogy felfigyeltél Sean Bean alakítására, és Boromir karakterére. Nekem is ő a kedvencem, és amikor másodjára??? néztem a filmet egy lánnyal néztem, aki a film végén kérdezte milyen volt, ki tetszett a legjobban, és nem értette miért pont Boromir. S elkezdtem neki kifejteni, hogy ott van Aragorn, meg sem inog, se Gimli, se Legolas, se Gandalf, mennyire hiteltelen már. És itt van Boromir, aki alapvetően egy jószándékú ember, de megmérgezi a Gyűrű még úgyis, hogy jót akarna vele, és egész végig őrlődik a vágya meg a kötelessége között. És éppen ettől lesz érdekes, meg esendő karakter, élő karakter, mert nem egysíkú. Erre rám néz, elkerekedik a szeme és azt mondja: tényleg, nekem is Boromir a kedvencem. :D (sajnos a dologból nem lett semmi)
Bár Boromir a regényben is már a kedvencemmé vált. Szerintem egyszer azért majd olvasd el, bár nekem a film a jobban tetszik, meg azért azt tudd, hogy Tolkien kurvára nem írt szinte semmi akciót, a Helm szurdoki csata egy oldal nála. Az első hatvan oldal, meg maga a halál az érdektelen megyei előkészületekkel. Ugyanis ott Frodó megkapja gyűrűt és csak 20 év múlva indul el az útjára. Bizony ám.
1. azt felhozni hibának, hogy túl komolyan veszi magát, miközben csak egy mese, szerintem kimeríti a vakmerőség fogalmát
ne is haragudj, de ez a film éppen attól lett ilyen jó és vállalható, hogy kurvára komolyan veszi magát, (hány és hány fantasy film készült azóta, mely nem veszi komolyan magát, ami elfogadja, hogy ez csak egy mese, szinte az összes, még a szép emlékű D&D is, ahol Jeremy Ironsra nem szólt rá senki, hogy vegyen már vissza, mert a filmet inkább segíteni kellene)
nem tartom magam GYU fannak, de a regényt olvastam, még sok sok évvel a film előtt, és véleményem szerint Jackson pont annyit és pont ott változtatott, hogy egy ütős filmet készíthessen belőle, ez így jó, ahogy van, sokan szívták a fogukat, hogy nincs benne Bombadil Toma, meg nincsenek benne fucking verselések, még jó, hogy az a sok unalmas rész kimaradt a francba, mert akkor valami olyasmi lett volna, mint amit Lynch csinált a Dűnével
Jackson rá is szólt a színészekre a forgatás elején, hogy egy pillanatig se úgy álljanak hozzá a filmhez, hogy csak egy mese, külön doku van a DVD-n ahol kifejti, hogy ez mennyire zavarja egyes filmeknél, hogy így kikacsintanak a színészek, hogy ez meg sem történt. Felhívta becses figyelmüket, hogy amit eljátszanak, azok a történelem szerves részét képezték sok-sok ezer évvel korábban na ÍGY játsszanak. Ebben az állapotban - bizonyos színészeket még pislogni sem lehet látni, miközben a monológokat mondják
2. humortalan. Mi ezzel a baj? A GYU világát éppen ez mélyíti, hogy a humornak nyoma sincs, ez még Tolkienre vezethető vissza nem egy humoros könyvet írt. Ezért lett high fantasy, amit ő alkotott. Lásd második rész, amikor Gimliből bohócot csináltak, Legolasból meg akrobatát, szörnyűek azok a részek. Ott sajnos megtalálható az a humor, amit hiányoltál az első részből.
3. Howard Shore zenéje inkább már szubjektív, nekem mégis az a véleményem szerves része az általa komponált zene a lírai részeknek, pl. azon a részen én elbőgöm magam, amikor Frodo áll a parton a gyűrűvel, és gyűjti az erőt, hogy elmenjen, nem azon, hogy a dagadt hobbit majdnem megfullad, hanem, hogy itt vége mindennek, és kezd rájönni, hogy még annak is örülhet, ha eljut a hegyhez, hogy a szövetség szétesett, hogy Gandalf már nem fogja a vállát
és a másik két résznél is, rendre Shore zenéje az, ami mélyíti ezeket a részeket, rengeteg borzongást adott és ad a mai napig is, amely jelenetek a zenéje nélkül lógnának a levegőben, ráadásul komplett témákat akár fütyülni is lehet, talán nem olyan erős, mint a Star Wars zenéi, de illik a filmhez, és önállóan is megállják a helyüket
4. azzal sem vagyok kibékülve, hogy McKellen jobb lett volna Magnetónak, szerintem csak többet szerepelt, jobban megismerhettük ott, de speciel ha az X-menre gondolok, Magneto a sokadik helyen jut eszembe és inkább a második részben hangsúlyosabb a szerepe, Szürke Gandalfként sokkal jobban tetszik, mint Fehér Gandalfként
5. Mi lenne önkényes a világ szabályrendszerével? Ezt csak említed, de nem fejted ki. Tolkien elég brutálisan kidolgozta ám a világát, sok mindent rá lehet fogni, hogy szarba se vette a nőket, hogy elítéli az ingatagságot, hogy fekete fehér az egész, de hogy pont a szabályrendszerben kellene keresni a hibát. Miért?
6. Hogy Boromir haláljelenete el lenne nyújtva? Hm elképzelhető, és bár 5. alkalommal már voltak részek amiket untam a moziban, ez sosem tartozott közébük. Én ezt nem tartom sem kínosnak, sem nevetséges, egy nagy karakter halála ez, aki nem fog visszatérni, kész vége. Ez az ő nagy jelenete, éppen ettől válik heroikussá. Epikussá. Ez egy írói fogás, Jackson nagyon ügyes vette ezt észre, és nem intézte el egy legyintéssel.
7. A Gyűrűk Urának úgy van vége, ahogy a könyvnek. Sőt tovább megyek. Boromir halálával kezdődik a Két torony, vagyis már az, és az előtte levő csata sem lenne benne, na ahhoz mit szóltál volna. A katarzis, a Szövetség kettétörése, éppen elég nagy baj ez, jön a háború, a szövetség meg egymás ellen fordult. Jackson nagy fába vágta a fejszéjét, nem elég, hogy leforgatta GYU-t, de ahogy leforgatta az nem kis teljesítmény. 3 Évig nézhetted a mozikban - én közben majdnem elvégeztem az egyetemet -, nagyon sokan meghaltak anélkül, hogy láthatták volna a befejezést, tudom nem ez lehetett a legfőbb gondjuk, de mégis. És egyszerre forgatta le a 3 filmet. Előtte nem volt ilyen film ami ezt ennyire direktbe bevállalta volna. Ezután engedett meg ilyen cliffhangert a Mátrix, a Kill Bill, Karibi-kalózok és sorolhatnám. Azonban van ilyne film, az említettek között is, mármint a Star Wars Birodalom Visszavág is egyszerre csak véget ér. És mégis érthető. A GYU is érthető, maximum kicsit szokatlan.
8. Nem hiszem, hogy hiba lenne továbbá, hogy Jackson mint fan így állt hozzá - hidd el, én féltem a legjobban tőle, tudván, hogy milyen kreténségeket rendezett előtte -, ha hasonlóan így állnának a videojátékokból adaptált filmekhez - lásd Max Payne - akkor nem ilyen hányások születnének.
Szóval csak ennyi. De hogy jót is mondjak. Az nagyon tetszett, hogy felfigyeltél Sean Bean alakítására, és Boromir karakterére. Nekem is ő a kedvencem, és amikor másodjára??? néztem a filmet egy lánnyal néztem, aki a film végén kérdezte milyen volt, ki tetszett a legjobban, és nem értette miért pont Boromir. S elkezdtem neki kifejteni, hogy ott van Aragorn, meg sem inog, se Gimli, se Legolas, se Gandalf, mennyire hiteltelen már. És itt van Boromir, aki alapvetően egy jószándékú ember, de megmérgezi a Gyűrű még úgyis, hogy jót akarna vele, és egész végig őrlődik a vágya meg a kötelessége között. És éppen ettől lesz érdekes, meg esendő karakter, élő karakter, mert nem egysíkú. Erre rám néz, elkerekedik a szeme és azt mondja: tényleg, nekem is Boromir a kedvencem. :D (sajnos a dologból nem lett semmi)
Bár Boromir a regényben is már a kedvencemmé vált. Szerintem egyszer azért majd olvasd el, bár nekem a film a jobban tetszik, meg azért azt tudd, hogy Tolkien kurvára nem írt szinte semmi akciót, a Helm szurdoki csata egy oldal nála. Az első hatvan oldal, meg maga a halál az érdektelen megyei előkészületekkel. Ugyanis ott Frodó megkapja gyűrűt és csak 20 év múlva indul el az útjára. Bizony ám.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.26. 11:39:52
Scal, király vagy, pont egy ilyen hozzáértő, alapos, bőven kifejtett véleményre van itt szükségem. Ugyanis, mint írtam én az átlagos mozinéző szemével tudom csak nézni ezt a trilógiát.
1. Vakmerőség? Igen, titkon abban reménykedtem, hogy elkeseredett GYU fanok fognak tüntetni a ház előtt, de hiába várom őket, pedig készítettem még sütit is :)
Viccet félretéve: szerintem a humor teljes hiánya másoknak is feltűnhetett, nem véletlen, hogy a második részben már vannak ilyen jelenetek. Másrészt egyetlen remekművet sem tudnék mondani a filmtörténetben, amiben semmi humor se lett volna. A Keresztapában, a 12 dühös emberben, A 7 szamurájban, A jó, a rossz és a csúfban, vagy akár a Star Warsban is van humor. Igazán jó filmnek muszáj, hogy legyen némi humorérzéke. És a Gyűrűk urát ezekkel említik egy lapon.
A történelem szerves része? Nos, szólhatott volna valaki Jacksonnak, hogy nem, nem az...;)
2. erre válaszoltam is, ezek szorosan összefüggtek.
3. zene tekintetében tökéletesen egyetértünk. illik a filmhez, tökéletes aláfestés, de egy ekkora kaliberű alkotáshoz, olyan erős zene kell, mint amilyen a Star Warsé.
4. Ilyen szempontból max azért vagyok igazságtalan, mert Magneto szerepe sokkal ellentmondásosabb és összetettebb, mint Gandalfé, ezért több teret ad a színésznek is. Nekem mindenesetre emlékezetesebb volt.
5. Ciki, de nem emlékszem, hogy itt mire gondoltam, így pontos részletet nem tudnék mondani...
6. Mint látod nekem ő a kedvenc szereplőm, mégis ez a 2 haláljelenet (lassított aztán a sírós) egymás mellett, elhiteltelenítette számomra ez egészet. Nem azt mondom, hogy egy legyintéssel el kellett volna intézni, de azért ez már így sok volt.
7. Valószínűleg még dühösebb lettem volna.
A Mátrixról szintén írni fogok ugyanolyan okokból, mint a Gyűrűk uráról: Nem a szívem csücske, de mások remekműnek tartják. Azóta eltelt jópár év, nincs hype, meglátjuk mai szemmel, mit érnek ezek a remekművek...
A Kill Bill cliffhangerrel ér véget valóban. De előtte ott van egy hatalmas mészárlás, mint finálé. Aztán Bill utolsó mondata, a lista, és a zene... Ott megvan a katarzis, itt nincs.
Ugyanez igaz a Birodalom visszavágra. "Én vagyok az apád", előtte egy sosem látott fénykardcsata... Elég ütős befejezés? Naná! Másrészt az első részt ott tökéletesen befejezték, és egy átvezető résznél inkább megengedhető, hogy félbehagyja a sztorit.
A Gyűrűk urában egy kisebb csatával és egy elnyújtott haláljelenettel kell beérnünk. Tudom, tudom, a regény meg a hűség, de ettől engem még zavar.
8. Azóta elkezdtem játszani a Max Payne-el. Bizonyos szempontból a te hatásodra is. Valóban zseniális játék, ahogy vegyíti magában John Woo, a képregények, a film noir, az olasz maffia elemeit, ráadásul mindezt hihetetlen filmszerű videókkal... A legjobb játékok közé tartozik, amivel valaha játszottam. 10/11-es!
Kár, hogy nem lett a csajjal semmi, ilyen kiforrott véleménnyel (pláne hogy még az övét is megváltoztattad) elég jól állhattál nála.
Most rengeteg könyv vár még nálam elolvasásra, amit tényleg el akarok olvasni. Nem mondom, hogy sose fogom elolvasni a Gyűrűk urát, de a közeljövőben biztosan nem. A Helm szurdoki csata egy perc? :S
20 év?? És mire várt addig?
És ki az a Bombadil Toma?
1. Vakmerőség? Igen, titkon abban reménykedtem, hogy elkeseredett GYU fanok fognak tüntetni a ház előtt, de hiába várom őket, pedig készítettem még sütit is :)
Viccet félretéve: szerintem a humor teljes hiánya másoknak is feltűnhetett, nem véletlen, hogy a második részben már vannak ilyen jelenetek. Másrészt egyetlen remekművet sem tudnék mondani a filmtörténetben, amiben semmi humor se lett volna. A Keresztapában, a 12 dühös emberben, A 7 szamurájban, A jó, a rossz és a csúfban, vagy akár a Star Warsban is van humor. Igazán jó filmnek muszáj, hogy legyen némi humorérzéke. És a Gyűrűk urát ezekkel említik egy lapon.
A történelem szerves része? Nos, szólhatott volna valaki Jacksonnak, hogy nem, nem az...;)
2. erre válaszoltam is, ezek szorosan összefüggtek.
3. zene tekintetében tökéletesen egyetértünk. illik a filmhez, tökéletes aláfestés, de egy ekkora kaliberű alkotáshoz, olyan erős zene kell, mint amilyen a Star Warsé.
4. Ilyen szempontból max azért vagyok igazságtalan, mert Magneto szerepe sokkal ellentmondásosabb és összetettebb, mint Gandalfé, ezért több teret ad a színésznek is. Nekem mindenesetre emlékezetesebb volt.
5. Ciki, de nem emlékszem, hogy itt mire gondoltam, így pontos részletet nem tudnék mondani...
6. Mint látod nekem ő a kedvenc szereplőm, mégis ez a 2 haláljelenet (lassított aztán a sírós) egymás mellett, elhiteltelenítette számomra ez egészet. Nem azt mondom, hogy egy legyintéssel el kellett volna intézni, de azért ez már így sok volt.
7. Valószínűleg még dühösebb lettem volna.
A Mátrixról szintén írni fogok ugyanolyan okokból, mint a Gyűrűk uráról: Nem a szívem csücske, de mások remekműnek tartják. Azóta eltelt jópár év, nincs hype, meglátjuk mai szemmel, mit érnek ezek a remekművek...
A Kill Bill cliffhangerrel ér véget valóban. De előtte ott van egy hatalmas mészárlás, mint finálé. Aztán Bill utolsó mondata, a lista, és a zene... Ott megvan a katarzis, itt nincs.
Ugyanez igaz a Birodalom visszavágra. "Én vagyok az apád", előtte egy sosem látott fénykardcsata... Elég ütős befejezés? Naná! Másrészt az első részt ott tökéletesen befejezték, és egy átvezető résznél inkább megengedhető, hogy félbehagyja a sztorit.
A Gyűrűk urában egy kisebb csatával és egy elnyújtott haláljelenettel kell beérnünk. Tudom, tudom, a regény meg a hűség, de ettől engem még zavar.
8. Azóta elkezdtem játszani a Max Payne-el. Bizonyos szempontból a te hatásodra is. Valóban zseniális játék, ahogy vegyíti magában John Woo, a képregények, a film noir, az olasz maffia elemeit, ráadásul mindezt hihetetlen filmszerű videókkal... A legjobb játékok közé tartozik, amivel valaha játszottam. 10/11-es!
Kár, hogy nem lett a csajjal semmi, ilyen kiforrott véleménnyel (pláne hogy még az övét is megváltoztattad) elég jól állhattál nála.
Most rengeteg könyv vár még nálam elolvasásra, amit tényleg el akarok olvasni. Nem mondom, hogy sose fogom elolvasni a Gyűrűk urát, de a közeljövőben biztosan nem. A Helm szurdoki csata egy perc? :S
20 év?? És mire várt addig?
És ki az a Bombadil Toma?
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.26. 15:51:44
Kösz az elismerő szavakat, de mint írtam, én nem vagyok egy kőkemény fan, nekem nagyon tetszett a film - főleg a leírtak miatt, előtte alig létezett normális fantasy, nekem nagyon tetszett pl. a Labirintus, de az azért merőben más kategória, vagy az Idő Banditák, de pl. a Conan sose fogott meg - pedig a Conan összes is meg van, nem a Szukits, hanem az első kiadás.
S valszeg ezért tetszett a film. Álleejtős jelenetekkel van tele, amik miatt ezt a filmet, újra és újra MOZI-ban akartam megnézni, mert tudtam, hogy hacsak nekem otthon nem lesz egy mozitermem - eltelt 10 év és még mindig nincs semmi - soha többé nem borzongok bele, amikor leomlik a lépcső Mória bányáiban, igazság szerint, a lassú, de szép felvezetés, a lidércek elől való menekülés mind jó, de akkor lesz igazán eseménydús a film, amikor Móriában az az ostoba tuk beleejti a vödröt a kútba, közvetve ő indítja el a Szövetség felbomlásához vezető baljós folyamatot. Ott olyan eksön részek vannak, hogy engem utána kifejezetten idegesített a Galadrieles pózőrködés, na azt a jelenetet már harmadjára is untam. De aztán kapunk egy két király közti csónakázást, és egy viszonylag ütős csatát - sosem látott orkokkal, amik kurvára életszerűek még 2010-ben is. A legtöbb fantasy filmnek az az átka, hogy évekkel később nevetséges lesz, a CGI-nél kilóg a lóláb, a GYU-nál azonban ez máshogy van. Ma is megnézheted, de emlékszem amikor kis képernyőn mutattam a barátaimnak, hogy mekkora jó film - nem fantasy buzik - nem is tetszett nekik. Vagyis picit úgy érzem, hogy ez a monumentális film, nem tudja visszaadni kis tévén a dolgokat. Azóta szerencsére vannak baszott nagy plazmák, de még ez is egy kalap fos, az eredetihez képest. Pl. amikor a pillangó felrepül Gandalfhoz Vasudvard tetejére, aztán meg kapunk egy bukórepülést, és láthatjuk, ahogy vas és veríték micsoda félelmetes gépezetté kovácsolta Szarumán agyát, hát az valami csoda.
Vagy a film eleji első csata. Bevallom, amikor legelőször elkezdtem nézni a filmet, én megijedtem Szaurontól, egyszerűen gagyin nézett ki, és mivel közvetlenül előtte csalódtam a D&D-ben, biztos voltam benne, hogy Jackson elkúrta a filmet. Aztán jött ez a csata, ahol a két sereg egymásnak ront, és mondom, miazisten!!!! megvett kilóra, abban a percben. És valljuk be, hol láthattunk ilyen jeleneteket, ilyen gyönyörű tájakat. Senki nem forgatott Új Zélandon, azóta meg mindenki odajár.
2. a Humort szerintem a következő dolog miatt tették bele. Anno az első filmnél nem hiába volt kevés néző. Nem tudták mi az a Gyűrűk Ura. Akkor kb. 10 éve nem lehetett kapni a könyveket, és én is onnét tudtam csak, mert a Végtelen Történetben említett a kis srác, és később, amikor 1996-ban megírtam egy haverommal egy fantasy regényt, az irodalom tanárnőnk a GYU-val példálózott, hogy hasonlít rá. No ekkor olvastam el.
Emiatt még azt is el tudom képzelni, hogy a producerek rászálltak Jacksonra a második és harmadik résznél - vissza kellett ugyanis mennie, ismét összegyűjtötte a brigádot, és újabb félév alatt, nagyon sok plusz jelenetet forgattak el a filmhez, ezért mondom azt, hogy az első rész, még színtiszta Jackson, a másik kettő, főleg a harmadik, már kevésbé. És emiatt kevesebb a rémisztő jelenet - Jacksonnak vannak hibái, de mint horror múlttal rendelkező ipse, ehhez értett, amikor sötétben menekülnek Frodóék, vagy amikor a Lidérc szaglássza őket a fa gyökerei közt a film első órájában, az beszarás néhol - és több a humor. Vagy annak mondható jelenet. Ezek viszont nem szerepelnek a regényben. Tolkiennek lehet volt humora, de a GYU-ból ez nem derül ki. Ráadásul ezt meglehetett volna oldani jobban is, minthogy szegény Gimli szar poénokat nyomat egész végig, Trufa és Pippin idétlenkedése pl. sokkal kevésbé zavar - de ez megjelent az első részben is.
Annak megint csak ellentmondok, hogy ne lenne klasszikus humor nélkül. Halál 50 órája, ha találsz benne egy vicces jelenetet meghívlak egy sörre egyszer, és a legtöbb II. VH-s nagy eposzban nyoma sincs a humornak, de ettől még klasszikus lett. A Kelly hősei más, de azt meg éppen azért szeretjük, mert tele van idétlen jelenettel. A GYU voltaképp a II: VH allegóriája, bár Tolkien haláláig tagadta ezt, a könyvben külön 10 oldalt szentelt annak, hogy eloszlassa a kételyeket, ez nem allegória - persze, persze tudjuk Tolkien bácsi, de most már lapozzál.
Vagyis ennek okán, egy óriási háborút mesél el - de úgy, hogy alig látunk csatát, csak a hátterét, Tolkien megsérült a háborúban, s a legnagyobb időt kórházban töltötte.
Vagyis ami humor megjelenik a második, illetve harmadik részben, az annak köszönhető, hogy Jacksonnak már nem volt olyan szabad keze - mert ettől a filmtől a legvadabb számítások is iszonyatosan nagy bukást vártak, 20 stúdió hajtotta el a francba Jacksont, és a New Line neve is innentől lett ismert. S amikor látták, hogy hoppá, hát ez nem is bukás jöttek a produceri faszkolódások.
Tolkien nyelvészprofesszor volt, az egész könyvet azért írta meg, mert kitalált egy saját nyelvet - amit akár el is lehetne sajátítani, 10-20 évig csak ezen dolgozott. Ez a tündék nyelve. Kb. mint az eszperantó, vagy a klingon, de szerintem utóbbinál kidolgozottabb. Az igazán kőkemény fanok tudnak így kommunikálni egymással, a filmben ebből meglepően kevés jön át, de azért gondolom Jackson olyan filmet akart készíteni, amit megértenek azok is, akik nem olvasták a regényt, és ebből a szempontból is elsőrendű munkát végzett.
Aztán jött a háttér - a könyvben kb. 100 oldalnyi függeléket találhatunk, nem is értettem miért beszél az elő 20 oldalban olyan dolgokról, minthogy mi az a hobbit, mi a pipafű, meg hasonló érdekes dolgok. Lehet, hogy ezt egy magas küszöbnek szánta az öreg, aki ezt képes legyűrni, annak már nem fog megkottyanni az sem, hogy Frodóék menekülés közben! megállnak, hogy Csavardi Samu elmondhassa legújabb versét.
Ezért én tökéletesen megértem Jackson álláspontját, megfelelő alázattal közelítette meg a könyvet. Ennek okán egyáltalán nem bánom, hogy olyanra sikeredett, aminek pont a humorfaktor bánta kárát.
No igen, így már világosabb. De ez alapvetően az írón múlt. Gandalf a fellebezhetetlen jó - persze van egy rész, amikor elmondja, hogy megfertőzné a gyűrű, talán egy pillanatra maga is megijed a lehetőségtől, hogy hordozhatná. Tolkiennél csak jó, meg rossz létezett - ő speciel Boromirt is egy az egyben elítéli, egészen más dolgok miatt, mint ami a filmben kijön, talán majd leírom ezt is egy újabb posztban - nem véletlenül pihent a regénye sokáig a fiókban. Nagyon konzervatív nézeteket vallott, és a hibázást is keményen büntette. Boromir a könyvben már leírásával azt sugallja, hogy veszélyes, baltával faragott, Sean Bean hozzá képest egy selyemfiú. :D
Magneto tényleg árnyaltabb karakter, de ez nyilván annak is köszönhető, hogy Stan Lee eleve érdekes és olyan szereplőket akart megalkotni, amik nem illeszthetőek be a hagyományos szuperhősi kavalkádba. De nem vagyok 100% biztos, hogy ő is írta meg, vagy csupán az ötlet gazdája. Tehát megértem az álláspontodat, de azért Ian McKellen - és én szarok rá, hogy homokos - a lehető legjobb Gandalf a világon, főleg úgy, hogy Sean Conneryt akarták helyette eredetileg - őt is bírom, de ide azért szerintem durva lett volna.
Az a baj, hogy a GYU sosem volt trilógia, Tolkien egyetlen kötetben óhajtotta megjelentetni monumentális művét, a kiadók meg jól elküldték a francba. Aztán végül az egyik azt a megoldást javasolta, hogy vágják háromba a könyvet, vagyis EZ nem trilógia. Csak az lett belőle. Ennek okán azt mondom, Jackson nagyon ügyesen választotta meg a lezárást is - és azért nyilván benne volt az is, hogy játsszon a nézőkkel, hogy várják türelmetlenül a filmeket. Hiszen ne felejtsük el, 2001 elején jött a film a mozikba nálunk, tavasszal már a DVD, ősszel a bővített cuccos, és mire tél lett, már itt is volt a második rész, vagyis Jackson még valamit kurva jól kihasznált, a DVD adta lehetőséget, a formátumot, hogy 3 évig csak erről beszéljenek az emberek + voltak egyéb filmek. Emlékszem azelőtt nem voltak 3 órás tartalmakkal megáldott extra lemezek, hanem kaptunk egy Ál/Arcot + 10 perc baromságot, amit úgy vágtak össze a HBO werkből.
Vagyis én annyira nem érzem gáznak, hogy kapunk egy nagyon ütős erdei csatát - ami a könyvben egy fostalicska - és aztán Frodó elhajózik. Ennél jobb befejezést egyszerűen nem lehetett volna adni a filmnek És gyorsan hozzá is teszem, hogy ennek a résznek legalább van egy vége - a hármassal szemben :D.
Tudni kell még, hogy létezett egy régi GYU rajzfilm, ott kettőben akarták elmesélni a történetet, és a közepén vágták el aztán sose folytatták.
Visszatérve a kiadóhoz, amikor 3-ba vágta a könyvet az elsőbe került az első két könyv (összesen hat könyvre osztotta fel a GYU-t Tolkien), a másodikba a 3-4-es, aminek külön pikantériája, hogy a 3-as elmeséli mi történik Frodóékkal, a 4-es pedig mi történik Aragornékkal, vagyis szó sincs róla, hogy itt írói bravúr dominálna, és micsoda vágásokkal operál. Az ott mind Jackson érdeme, de azért filmen ez nem működne. (eh levettem a polcról, a 3-as szól Aragornékról, és a 4-es Frodóékról, de a többi stimmel)
És ha jól tudom, a kiadó adta ezeket az idióta alcímeket is. Pl. a Két Torony esetében állítólag maga Tolkien sem tudta megmondani melyik két toronyról is van szó, mert a könyvben azért vannak bőven tornyok mint a szemét. A harmadik részben pedig az utolsó két könyv + függelékek kaptak helyet.
Ehhez képest filmen kurvára el van húzva a 2. rész, minthogy egy része már az első filmben is szerepelt, s a Banyapók is átkerült a harmadik részbe. Ugye mindez kellett a frankó Helm szurdok béli csatához.
Szal lehet dühös van a vége miatt, de még egyszer hangsúlyozom, ezen okok miatt egyszerűen képtelenség lett volna bármi olyan pluszt tenni hozzá, ami még regényhű, és emeli a katarzis szintet. Pl ott is abbahagyhatták volna, hogy Frodó fekszik a fűben, Boromir meg épp le akarja döfni - sötét vágás, To be Continued :D
---------------------
No, már megérte látod. Ugye mondtam milyen jó játék a Max Payne, ahogy leesett a hó, én is elővettem, és végigtoltam pár nap alatt, egyszerűen nem hagyja magát letenni. Na most ezek után nézd a filmet. A második részét is ajánlom melegen, bár az már nem ennyire formabontó, de ettől függetlenül nagyon jó. Remélem a harmadik részt sosem fejezik be, amilyen rémhíreket lehet róla hallani.
Csajjal tényleg kár, hogy nem lett semmi, de akkoriban túl balfasz voltam csajozás terén, legtöbbször azt hittem elég ha olyan vagyok amilyen. Engem tényleg elgondolkodtatott, mennyire megnyílt film alatt, és aztán ahogy ismét a barátnői körbevették, már megint mennyire szarba se nézett. Ez van. Next life, maybe.
Lehet rosszul írtam, Helm szurdoki csata, egy oldal. Tolkien nem igazán értett az ilyen akciórészek leírásához. Vagyis a Pelennor mezei csata is max 2-3 oldal. A GYU egy nagyon nehéz olvasmány, mára erősen túlhaladott, látszik rajta az a 60-70 év ami eltelt a megírása óta. Egy Chandler, vagy egy Christie regényen, - de megkockáztatom, Hérodotosz történeti munkáin sem - fogott az idő ennyit. Aki azt mondja könnyen tudta átrágni magát rajta, az vagy elvakult fan, vagy nem olvasta át, és nem akarta megérteni a mondatokat. A könyvet szinte végig még Réz Ádám fordította, és csak utána vette át Göncz (szerintem ott már olvasmányosabb is), míg a verseket Tandori. Tele van cirádás leírással, komolyan mondom, az első 100 oldalt vagy egy hétig olvastam anno. Pedig én olvastam a Pillangót is, szóval nem csak fantasy-meséket forgattam.
Úgyhogy nem sulykolom egyáltalán, hogy elolvasd. A Babót azóta sem olvastam el, majd talán most. A Szilmarilok állítólag még ennél is nehezebb, talán van öt élő ember aki olvasta is, én tíz oldalig bírtam - de nem zárja ki, hogy ne olvassam el majd valamikor ha megöregszek.
Frodo megkapja a gyűrűt, és után kapunk pár leírást, hogy ki is ő, ki Csavardi Samu, mik zajlanak a Megyében, hogy gazdálkodik a Bilbó által ráhagyott farmon, meg ilyeneket, de Tolkient sosem zavarta, hogy egy percet ír le húsz oldalon keresztül, vagy 20 évet egy oldalon, vagy két sorban. Úgyhogy nem ez a legfőbb gond. Talán azt akarta bemutatni, hogy a gyűrű hogy el tud kallódni, nem is figyelnek fel rá, meg hát Gandalf is lassabban nyomozott, amit a filmben egész jól bemutatnak.
Bombadil Toma a legidegesítőbb elmebeteg akit valaha kitaláltak - ő képzelj el egy Jar Jar Bingset hobbitban, vagy emberben? - az egész megjelenése csak azért van, hogy tudd értékelni, Jackson milyen fasza kis menekülős első másfél órát készített. Mert Frodóék vándorolnak, esznek, mesélnek, énekelnek, meg néha látnak egy lidércek messziről.
Na, bocs, hogy megint fostam a szót, de ez most így kijött.
S valszeg ezért tetszett a film. Álleejtős jelenetekkel van tele, amik miatt ezt a filmet, újra és újra MOZI-ban akartam megnézni, mert tudtam, hogy hacsak nekem otthon nem lesz egy mozitermem - eltelt 10 év és még mindig nincs semmi - soha többé nem borzongok bele, amikor leomlik a lépcső Mória bányáiban, igazság szerint, a lassú, de szép felvezetés, a lidércek elől való menekülés mind jó, de akkor lesz igazán eseménydús a film, amikor Móriában az az ostoba tuk beleejti a vödröt a kútba, közvetve ő indítja el a Szövetség felbomlásához vezető baljós folyamatot. Ott olyan eksön részek vannak, hogy engem utána kifejezetten idegesített a Galadrieles pózőrködés, na azt a jelenetet már harmadjára is untam. De aztán kapunk egy két király közti csónakázást, és egy viszonylag ütős csatát - sosem látott orkokkal, amik kurvára életszerűek még 2010-ben is. A legtöbb fantasy filmnek az az átka, hogy évekkel később nevetséges lesz, a CGI-nél kilóg a lóláb, a GYU-nál azonban ez máshogy van. Ma is megnézheted, de emlékszem amikor kis képernyőn mutattam a barátaimnak, hogy mekkora jó film - nem fantasy buzik - nem is tetszett nekik. Vagyis picit úgy érzem, hogy ez a monumentális film, nem tudja visszaadni kis tévén a dolgokat. Azóta szerencsére vannak baszott nagy plazmák, de még ez is egy kalap fos, az eredetihez képest. Pl. amikor a pillangó felrepül Gandalfhoz Vasudvard tetejére, aztán meg kapunk egy bukórepülést, és láthatjuk, ahogy vas és veríték micsoda félelmetes gépezetté kovácsolta Szarumán agyát, hát az valami csoda.
Vagy a film eleji első csata. Bevallom, amikor legelőször elkezdtem nézni a filmet, én megijedtem Szaurontól, egyszerűen gagyin nézett ki, és mivel közvetlenül előtte csalódtam a D&D-ben, biztos voltam benne, hogy Jackson elkúrta a filmet. Aztán jött ez a csata, ahol a két sereg egymásnak ront, és mondom, miazisten!!!! megvett kilóra, abban a percben. És valljuk be, hol láthattunk ilyen jeleneteket, ilyen gyönyörű tájakat. Senki nem forgatott Új Zélandon, azóta meg mindenki odajár.
2. a Humort szerintem a következő dolog miatt tették bele. Anno az első filmnél nem hiába volt kevés néző. Nem tudták mi az a Gyűrűk Ura. Akkor kb. 10 éve nem lehetett kapni a könyveket, és én is onnét tudtam csak, mert a Végtelen Történetben említett a kis srác, és később, amikor 1996-ban megírtam egy haverommal egy fantasy regényt, az irodalom tanárnőnk a GYU-val példálózott, hogy hasonlít rá. No ekkor olvastam el.
Emiatt még azt is el tudom képzelni, hogy a producerek rászálltak Jacksonra a második és harmadik résznél - vissza kellett ugyanis mennie, ismét összegyűjtötte a brigádot, és újabb félév alatt, nagyon sok plusz jelenetet forgattak el a filmhez, ezért mondom azt, hogy az első rész, még színtiszta Jackson, a másik kettő, főleg a harmadik, már kevésbé. És emiatt kevesebb a rémisztő jelenet - Jacksonnak vannak hibái, de mint horror múlttal rendelkező ipse, ehhez értett, amikor sötétben menekülnek Frodóék, vagy amikor a Lidérc szaglássza őket a fa gyökerei közt a film első órájában, az beszarás néhol - és több a humor. Vagy annak mondható jelenet. Ezek viszont nem szerepelnek a regényben. Tolkiennek lehet volt humora, de a GYU-ból ez nem derül ki. Ráadásul ezt meglehetett volna oldani jobban is, minthogy szegény Gimli szar poénokat nyomat egész végig, Trufa és Pippin idétlenkedése pl. sokkal kevésbé zavar - de ez megjelent az első részben is.
Annak megint csak ellentmondok, hogy ne lenne klasszikus humor nélkül. Halál 50 órája, ha találsz benne egy vicces jelenetet meghívlak egy sörre egyszer, és a legtöbb II. VH-s nagy eposzban nyoma sincs a humornak, de ettől még klasszikus lett. A Kelly hősei más, de azt meg éppen azért szeretjük, mert tele van idétlen jelenettel. A GYU voltaképp a II: VH allegóriája, bár Tolkien haláláig tagadta ezt, a könyvben külön 10 oldalt szentelt annak, hogy eloszlassa a kételyeket, ez nem allegória - persze, persze tudjuk Tolkien bácsi, de most már lapozzál.
Vagyis ennek okán, egy óriási háborút mesél el - de úgy, hogy alig látunk csatát, csak a hátterét, Tolkien megsérült a háborúban, s a legnagyobb időt kórházban töltötte.
Vagyis ami humor megjelenik a második, illetve harmadik részben, az annak köszönhető, hogy Jacksonnak már nem volt olyan szabad keze - mert ettől a filmtől a legvadabb számítások is iszonyatosan nagy bukást vártak, 20 stúdió hajtotta el a francba Jacksont, és a New Line neve is innentől lett ismert. S amikor látták, hogy hoppá, hát ez nem is bukás jöttek a produceri faszkolódások.
Tolkien nyelvészprofesszor volt, az egész könyvet azért írta meg, mert kitalált egy saját nyelvet - amit akár el is lehetne sajátítani, 10-20 évig csak ezen dolgozott. Ez a tündék nyelve. Kb. mint az eszperantó, vagy a klingon, de szerintem utóbbinál kidolgozottabb. Az igazán kőkemény fanok tudnak így kommunikálni egymással, a filmben ebből meglepően kevés jön át, de azért gondolom Jackson olyan filmet akart készíteni, amit megértenek azok is, akik nem olvasták a regényt, és ebből a szempontból is elsőrendű munkát végzett.
Aztán jött a háttér - a könyvben kb. 100 oldalnyi függeléket találhatunk, nem is értettem miért beszél az elő 20 oldalban olyan dolgokról, minthogy mi az a hobbit, mi a pipafű, meg hasonló érdekes dolgok. Lehet, hogy ezt egy magas küszöbnek szánta az öreg, aki ezt képes legyűrni, annak már nem fog megkottyanni az sem, hogy Frodóék menekülés közben! megállnak, hogy Csavardi Samu elmondhassa legújabb versét.
Ezért én tökéletesen megértem Jackson álláspontját, megfelelő alázattal közelítette meg a könyvet. Ennek okán egyáltalán nem bánom, hogy olyanra sikeredett, aminek pont a humorfaktor bánta kárát.
No igen, így már világosabb. De ez alapvetően az írón múlt. Gandalf a fellebezhetetlen jó - persze van egy rész, amikor elmondja, hogy megfertőzné a gyűrű, talán egy pillanatra maga is megijed a lehetőségtől, hogy hordozhatná. Tolkiennél csak jó, meg rossz létezett - ő speciel Boromirt is egy az egyben elítéli, egészen más dolgok miatt, mint ami a filmben kijön, talán majd leírom ezt is egy újabb posztban - nem véletlenül pihent a regénye sokáig a fiókban. Nagyon konzervatív nézeteket vallott, és a hibázást is keményen büntette. Boromir a könyvben már leírásával azt sugallja, hogy veszélyes, baltával faragott, Sean Bean hozzá képest egy selyemfiú. :D
Magneto tényleg árnyaltabb karakter, de ez nyilván annak is köszönhető, hogy Stan Lee eleve érdekes és olyan szereplőket akart megalkotni, amik nem illeszthetőek be a hagyományos szuperhősi kavalkádba. De nem vagyok 100% biztos, hogy ő is írta meg, vagy csupán az ötlet gazdája. Tehát megértem az álláspontodat, de azért Ian McKellen - és én szarok rá, hogy homokos - a lehető legjobb Gandalf a világon, főleg úgy, hogy Sean Conneryt akarták helyette eredetileg - őt is bírom, de ide azért szerintem durva lett volna.
Az a baj, hogy a GYU sosem volt trilógia, Tolkien egyetlen kötetben óhajtotta megjelentetni monumentális művét, a kiadók meg jól elküldték a francba. Aztán végül az egyik azt a megoldást javasolta, hogy vágják háromba a könyvet, vagyis EZ nem trilógia. Csak az lett belőle. Ennek okán azt mondom, Jackson nagyon ügyesen választotta meg a lezárást is - és azért nyilván benne volt az is, hogy játsszon a nézőkkel, hogy várják türelmetlenül a filmeket. Hiszen ne felejtsük el, 2001 elején jött a film a mozikba nálunk, tavasszal már a DVD, ősszel a bővített cuccos, és mire tél lett, már itt is volt a második rész, vagyis Jackson még valamit kurva jól kihasznált, a DVD adta lehetőséget, a formátumot, hogy 3 évig csak erről beszéljenek az emberek + voltak egyéb filmek. Emlékszem azelőtt nem voltak 3 órás tartalmakkal megáldott extra lemezek, hanem kaptunk egy Ál/Arcot + 10 perc baromságot, amit úgy vágtak össze a HBO werkből.
Vagyis én annyira nem érzem gáznak, hogy kapunk egy nagyon ütős erdei csatát - ami a könyvben egy fostalicska - és aztán Frodó elhajózik. Ennél jobb befejezést egyszerűen nem lehetett volna adni a filmnek És gyorsan hozzá is teszem, hogy ennek a résznek legalább van egy vége - a hármassal szemben :D.
Tudni kell még, hogy létezett egy régi GYU rajzfilm, ott kettőben akarták elmesélni a történetet, és a közepén vágták el aztán sose folytatták.
Visszatérve a kiadóhoz, amikor 3-ba vágta a könyvet az elsőbe került az első két könyv (összesen hat könyvre osztotta fel a GYU-t Tolkien), a másodikba a 3-4-es, aminek külön pikantériája, hogy a 3-as elmeséli mi történik Frodóékkal, a 4-es pedig mi történik Aragornékkal, vagyis szó sincs róla, hogy itt írói bravúr dominálna, és micsoda vágásokkal operál. Az ott mind Jackson érdeme, de azért filmen ez nem működne. (eh levettem a polcról, a 3-as szól Aragornékról, és a 4-es Frodóékról, de a többi stimmel)
És ha jól tudom, a kiadó adta ezeket az idióta alcímeket is. Pl. a Két Torony esetében állítólag maga Tolkien sem tudta megmondani melyik két toronyról is van szó, mert a könyvben azért vannak bőven tornyok mint a szemét. A harmadik részben pedig az utolsó két könyv + függelékek kaptak helyet.
Ehhez képest filmen kurvára el van húzva a 2. rész, minthogy egy része már az első filmben is szerepelt, s a Banyapók is átkerült a harmadik részbe. Ugye mindez kellett a frankó Helm szurdok béli csatához.
Szal lehet dühös van a vége miatt, de még egyszer hangsúlyozom, ezen okok miatt egyszerűen képtelenség lett volna bármi olyan pluszt tenni hozzá, ami még regényhű, és emeli a katarzis szintet. Pl ott is abbahagyhatták volna, hogy Frodó fekszik a fűben, Boromir meg épp le akarja döfni - sötét vágás, To be Continued :D
---------------------
No, már megérte látod. Ugye mondtam milyen jó játék a Max Payne, ahogy leesett a hó, én is elővettem, és végigtoltam pár nap alatt, egyszerűen nem hagyja magát letenni. Na most ezek után nézd a filmet. A második részét is ajánlom melegen, bár az már nem ennyire formabontó, de ettől függetlenül nagyon jó. Remélem a harmadik részt sosem fejezik be, amilyen rémhíreket lehet róla hallani.
Csajjal tényleg kár, hogy nem lett semmi, de akkoriban túl balfasz voltam csajozás terén, legtöbbször azt hittem elég ha olyan vagyok amilyen. Engem tényleg elgondolkodtatott, mennyire megnyílt film alatt, és aztán ahogy ismét a barátnői körbevették, már megint mennyire szarba se nézett. Ez van. Next life, maybe.
Lehet rosszul írtam, Helm szurdoki csata, egy oldal. Tolkien nem igazán értett az ilyen akciórészek leírásához. Vagyis a Pelennor mezei csata is max 2-3 oldal. A GYU egy nagyon nehéz olvasmány, mára erősen túlhaladott, látszik rajta az a 60-70 év ami eltelt a megírása óta. Egy Chandler, vagy egy Christie regényen, - de megkockáztatom, Hérodotosz történeti munkáin sem - fogott az idő ennyit. Aki azt mondja könnyen tudta átrágni magát rajta, az vagy elvakult fan, vagy nem olvasta át, és nem akarta megérteni a mondatokat. A könyvet szinte végig még Réz Ádám fordította, és csak utána vette át Göncz (szerintem ott már olvasmányosabb is), míg a verseket Tandori. Tele van cirádás leírással, komolyan mondom, az első 100 oldalt vagy egy hétig olvastam anno. Pedig én olvastam a Pillangót is, szóval nem csak fantasy-meséket forgattam.
Úgyhogy nem sulykolom egyáltalán, hogy elolvasd. A Babót azóta sem olvastam el, majd talán most. A Szilmarilok állítólag még ennél is nehezebb, talán van öt élő ember aki olvasta is, én tíz oldalig bírtam - de nem zárja ki, hogy ne olvassam el majd valamikor ha megöregszek.
Frodo megkapja a gyűrűt, és után kapunk pár leírást, hogy ki is ő, ki Csavardi Samu, mik zajlanak a Megyében, hogy gazdálkodik a Bilbó által ráhagyott farmon, meg ilyeneket, de Tolkient sosem zavarta, hogy egy percet ír le húsz oldalon keresztül, vagy 20 évet egy oldalon, vagy két sorban. Úgyhogy nem ez a legfőbb gond. Talán azt akarta bemutatni, hogy a gyűrű hogy el tud kallódni, nem is figyelnek fel rá, meg hát Gandalf is lassabban nyomozott, amit a filmben egész jól bemutatnak.
Bombadil Toma a legidegesítőbb elmebeteg akit valaha kitaláltak - ő képzelj el egy Jar Jar Bingset hobbitban, vagy emberben? - az egész megjelenése csak azért van, hogy tudd értékelni, Jackson milyen fasza kis menekülős első másfél órát készített. Mert Frodóék vándorolnak, esznek, mesélnek, énekelnek, meg néha látnak egy lidércek messziről.
Na, bocs, hogy megint fostam a szót, de ez most így kijött.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.26. 21:48:20
Köszönöm!
Pont ilyen háttérinformációkban, egyéni véleményekben gazdag kommentekben reménykedtem legszebb álmaimban.
Számításba vettem milyen lenne a Gyűrűk uráról egy igazi elemzést írni. Először is elolvasni a 3 könyvet, végignézni a 3 film normál és bővített verzióját, majd a dvd extrákat. Egy évem ment volna rá, ehelyett csak le kellett írnom a saját véleményemet, és csodálatosan kiegészítetted. Köszönöm még egyszer! Már a te kommenteid miatt érdemes volt elővennem a filmeket és írni róluk.
Szóval:
Még hogy nem vagy fan? Ne röhögtess! Még csak nem is igazán negatív kritikát írtam, erre 4 A4-es oldalon véded a filmet és egészíted ki nekem. Ez pedig pont kétszer olyan hosszú, mint maga a kritika. Fan vagy, mint az állat, muszáj lesz beismerned magadnak.
Conan-t én 5-6 évesen láttam először késő éjszaka, németül. Nagyon perverz élmény volt, utána levágott fejű embereket rajzolgattam. Évek múlva amikor újranéztem (szigorúan az első részt) még mindig egy remekműnek tartottam, és szerintem a Gyűrűk ura is köszönhet neki. Már csak azért is, mert az volt az első igényes fantasy a filmtörténetben.
Szerintem nem csak moziban működik a film, bár tény, hogy én sem 37 centis tévén néztem... a jelenet amit írtál, tényleg lenyűgöző, ez vitathatatlan, a film vizualitásának erejét sose vontam kétségbe.
Általában fordítva szokott lenni. Nem a nagy siker után szállnak rá a producerek a rendezőre, hanem inkább akkor kap szabadabb kezet. Ezzel az érveléssel fordítva is el tudnám képzelni az egészet, hogy éppen Jackson akart bele némi humort. Egyébként meg a horror múltjáról ne beszéljünk. Nem olyan rég láttam a Hullajót, mások istenítik, de szerintem közel nézhetetlen film.
Nem szimpla klasszikusokra gondoltam, hanem a filmtörténet vitathatatlan remekeire, aminek sokan a Gyűrűk urát is tartják. Szerintem a Halál 50 órája bár nagyon jó film, nem tartozik közéjük. Nem mostanában láttam utoljára, de úgy rémlik mintha Telly Savalas azért humorizált volna benne. Két másik vh-s klasszikusban ami így hirtelen eszembe jut a Piszkos 12-ben és a Ryan közlegényben szintén van humor. A háborús allegória nekem eszembe se jutott volna, nem is igazán értem a párhuzamot, azt leszámítva, hogy küzdöttek itt is, ott is.
Nem mondom, hogy McKellen rosszul játszott volna, szimplán a másik szerep emlékezetesebb számomra. Ilyen egyszerű. Mondjuk én Conneryt is megnéztem volna, nagyon kedvelem őt...
Igen, gondoltam, hogy könyvhűen és hogy a nézőknek is jó legyen, nem lehetett volna másképp elmesélni. Elhiszem. Csak leszarom. Egy filmnek önállóan is meg kell állnia a lábán, és joggal várom el egy 3 órás monumentális eposztól, hogy legyen vége, és ha a rajongók sipákolnak, ám legyen... Mivel Jackson szintén rajongó, ő nem úgy gondolkodott, mint én.
Ha pedig a filmeket nem trilógiaként, hanem egy hatalmas eposzként nézzük, akkor se járunk jobban. Fanokon kívül ki nézne meg egyhuzamban több, mint 9 órát? Szerintem senki...
A régi Gyűrűk ura rajzfilmet már beszereztem, ha végeztem megnézem, lehet érdekességképpen ide is írok róla, még nem tudom. Kíváncsi vagyok rá.
Nem akartam ennyire kötözködő lenni, de tényleg nem értettem, miért pont Két torony a második rész címe. Ezek szerint senki sem érti.
Csajról: lehet egy picit visszahúzódóbb voltál, amikor már a barátnői is ott voltak, és ezzel próbált tesztelni téged (bocs, két téma van a világon amiről nem tudom megállni, hogy ne pofázzak, és te mindkettőre sikeresen rátapintottál)
A könyvtől meg most így a végére tényleg elvetted a kedvemet. Idejétmúlt, nincs benne csata, nincs humor, nincsenek izgis részek, tele van hosszú leírásokkal, meg idióta szereplőkkel, ráadásul még olvasni is nehéz. Akkor mitől vált mégis kultkönyvvé?
És Boromir milyen volt benne? :D
Pont ilyen háttérinformációkban, egyéni véleményekben gazdag kommentekben reménykedtem legszebb álmaimban.
Számításba vettem milyen lenne a Gyűrűk uráról egy igazi elemzést írni. Először is elolvasni a 3 könyvet, végignézni a 3 film normál és bővített verzióját, majd a dvd extrákat. Egy évem ment volna rá, ehelyett csak le kellett írnom a saját véleményemet, és csodálatosan kiegészítetted. Köszönöm még egyszer! Már a te kommenteid miatt érdemes volt elővennem a filmeket és írni róluk.
Szóval:
Még hogy nem vagy fan? Ne röhögtess! Még csak nem is igazán negatív kritikát írtam, erre 4 A4-es oldalon véded a filmet és egészíted ki nekem. Ez pedig pont kétszer olyan hosszú, mint maga a kritika. Fan vagy, mint az állat, muszáj lesz beismerned magadnak.
Conan-t én 5-6 évesen láttam először késő éjszaka, németül. Nagyon perverz élmény volt, utána levágott fejű embereket rajzolgattam. Évek múlva amikor újranéztem (szigorúan az első részt) még mindig egy remekműnek tartottam, és szerintem a Gyűrűk ura is köszönhet neki. Már csak azért is, mert az volt az első igényes fantasy a filmtörténetben.
Szerintem nem csak moziban működik a film, bár tény, hogy én sem 37 centis tévén néztem... a jelenet amit írtál, tényleg lenyűgöző, ez vitathatatlan, a film vizualitásának erejét sose vontam kétségbe.
Általában fordítva szokott lenni. Nem a nagy siker után szállnak rá a producerek a rendezőre, hanem inkább akkor kap szabadabb kezet. Ezzel az érveléssel fordítva is el tudnám képzelni az egészet, hogy éppen Jackson akart bele némi humort. Egyébként meg a horror múltjáról ne beszéljünk. Nem olyan rég láttam a Hullajót, mások istenítik, de szerintem közel nézhetetlen film.
Nem szimpla klasszikusokra gondoltam, hanem a filmtörténet vitathatatlan remekeire, aminek sokan a Gyűrűk urát is tartják. Szerintem a Halál 50 órája bár nagyon jó film, nem tartozik közéjük. Nem mostanában láttam utoljára, de úgy rémlik mintha Telly Savalas azért humorizált volna benne. Két másik vh-s klasszikusban ami így hirtelen eszembe jut a Piszkos 12-ben és a Ryan közlegényben szintén van humor. A háborús allegória nekem eszembe se jutott volna, nem is igazán értem a párhuzamot, azt leszámítva, hogy küzdöttek itt is, ott is.
Nem mondom, hogy McKellen rosszul játszott volna, szimplán a másik szerep emlékezetesebb számomra. Ilyen egyszerű. Mondjuk én Conneryt is megnéztem volna, nagyon kedvelem őt...
Igen, gondoltam, hogy könyvhűen és hogy a nézőknek is jó legyen, nem lehetett volna másképp elmesélni. Elhiszem. Csak leszarom. Egy filmnek önállóan is meg kell állnia a lábán, és joggal várom el egy 3 órás monumentális eposztól, hogy legyen vége, és ha a rajongók sipákolnak, ám legyen... Mivel Jackson szintén rajongó, ő nem úgy gondolkodott, mint én.
Ha pedig a filmeket nem trilógiaként, hanem egy hatalmas eposzként nézzük, akkor se járunk jobban. Fanokon kívül ki nézne meg egyhuzamban több, mint 9 órát? Szerintem senki...
A régi Gyűrűk ura rajzfilmet már beszereztem, ha végeztem megnézem, lehet érdekességképpen ide is írok róla, még nem tudom. Kíváncsi vagyok rá.
Nem akartam ennyire kötözködő lenni, de tényleg nem értettem, miért pont Két torony a második rész címe. Ezek szerint senki sem érti.
Csajról: lehet egy picit visszahúzódóbb voltál, amikor már a barátnői is ott voltak, és ezzel próbált tesztelni téged (bocs, két téma van a világon amiről nem tudom megállni, hogy ne pofázzak, és te mindkettőre sikeresen rátapintottál)
A könyvtől meg most így a végére tényleg elvetted a kedvemet. Idejétmúlt, nincs benne csata, nincs humor, nincsenek izgis részek, tele van hosszú leírásokkal, meg idióta szereplőkkel, ráadásul még olvasni is nehéz. Akkor mitől vált mégis kultkönyvvé?
És Boromir milyen volt benne? :D
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.27. 17:28:43
Dehogy ment volna rá három éved. Másrészt nem érdemes, mert ugyan ma már nem, de erről könyvek meg minden jelent meg, úgyhogy valszeg én is ezért nem elemeztem még az oldalamon, de mint mondottam, majd egyszer, ha végeztem a sok gyökérséggel, előveszem. :D
Jó, lehet valamilyen szinten fan vagyok. de nekem a fanság valami olyasmi, mint amikor beöltöznek a srácok rohamosztagosnak, meg belépnek klubokba, összejárnak. Én is csak azért tudok ennyi mindent, mert mindent amit leírtál, én már megcsináltam. :D
Pont a napokban beszélgettünk egy barátommal, hogy hol kezdődik a fanság. Csak mert nekem még a DVD-k sincsenek meg. És ez bizony szégyen, dacára, hogy csaknem 2000 darabos gyűjteményem van itthon, azonban a GYU ára valahogy sosem súrolta a megéri kategóriát, meg lehet közrejátszott az is, hogy kölcsönkértem mástól. De majd most már ideje lenne beszerválni.
Szal én maradok annál, hogy nagyon tetszik a film, bár lehet épp azért, mert fantasy filmekből nincsenek minőségi darabok. Fantasy játékokból már azért más a helyzet, vagyis ott a Lotr játék nagyon nem tud labdába se rúgni.
Lehet nem írtál negatívat, és ugyan vannak hülyeségei a GYU-nak is, de pont nem azokat emelted ki, és kötelességemnek éreztem megvédeni e mesterművet :D
De pontosan ez az, a Hullajóról én is csak jót hallottam, és amikor megnéztem, mondom ezek elmebetegek. Ehhez a filmhez, gondolom a tékás korszak, hangalámondásos, öten nézős élménye kellett volna. Egy nézhető filmje nincs a GYU előtt, vagyis isteni csoda, hogy ezt így összehozta - és valljuk be, utána se nagyon.
Nem tudom, a Karibi tenger első részénél pont elégnek éreztem a humorfaktort, a második rész ezt megduplázta, na az már túl sok volt. Szal ez azért szerintem egy tendencia, mármint, hogy hajlamosak így elkúrnia folytatásokat.
Jackson sokat lefaragott az allegóriáról - azért hoztam fel példának háborús filmeket -, de ha jobban belegondolsz, az üldözött Hobbit népre, ami mint egy kiválasztott nép jelenik meg aki természetéből adódóan dacol a Gyűrű hatalmával, egy fekete, mindenki által utálható nép, amely a nagy sötét vezér szerint, arctalanul cselekszik, no meg a Lidércek, akik elvisznek mindenkit, szép fekete lovakon, a filmből kimaradt a Megye megtisztítása, ami még egy külön jóság, vége a regénynek, erre Tolkiennek eszébe jutott, hogy hoppá, Frodóék még nyomjanak egy kis eksönt a végére, - csak Jackson gyerekekként kezelte a Hobbitokat
Engem jobban meglepett, amikor a Karib 2-nek lett vége, na ott kurvaanyáztam rendesen.
Elnézést, a film bővített verzióban, end creditsekkel, több mint fél nap, egyszer majdnem megnéztem, de a harmadik film közepén bealudtam :D Node én megnéztem a Star Wars 4-5-6-ot is de az ehhez képest lószar, az 1-6-ot még nem próbáltam.
Nem vagy kötözködő, egyáltalán. Lehet én vagyok. A két torony is szar cím, meg a szövetség is, a Király visszatérről ne is beszéljünk - Jedi visszatér, - még úgyse hogy először ez volt.
Vannak Vasudvard-Barad Dúr hívek - ezt erősíti a film is, amikor Szarumán benyögi egy különösen szar jelenetben, hogy a "A két torony szövetségének" ez pl. nincs benne a regényben nem véletlenül.
Aztán vannak Minas Tirith- Minas Morgul hívek, egyik a Fehér Város - ami egy torony a könyvben - a másik a vele szemben álló torony, ami a filmből kimaradt., Én egyébként hajlamso vagyok inkább ezt hinni, mert erre épül a 2 részben sok minden.
De még itt van Dol Goldur, vagy Morgul bejárata, amit szintén két torony alkot. És milyen menő vagyok, hogy leírom mindezt, fogalmad sincs miről beszélek :D
Csajról: lehet, de minthogy több mint 9 éve volt, sok olyan lány után futottam, akiknek két pofon kellett volna inkább. Nem akart ez tesztelni engem, meg alapjáraton nem is vett emberszámba, és megijedt, amikor észrevette, hogy milyen jól el tudott velem beszélgetni, pedig se kocsim, se karórám, semmi.
Van benne valamennyi csata, de a film hangulatát sokkal jobban vissza adja David Gemmel: Legendája - ha még nem olvastad azt feltétlenül - mint a Tolkieni könyv. Gondolj bele, 1300 oldal. Én félig meddig hivatalból rágtam magam át rajta. És amikor a Háború és Békével akartak szívatni, simán kiröhögtem őket, mert azt gondolták, hogy az hosszú.
De ez csak az én véleményem, és lehet a regényről neked teljesen más lesz, és csodálatosnak fogod tartani.
Hogy mitől vált kultkönyvé? Hm, szerintem egyedül annak köszönheti, hogy nagyon részletes kidolgozott háttere van, és megteremtette a High Fantasy alapjait. Voltaképp a fantasy irodalom alfája és omegája, szinte mindenki őt utánozza, akár tudat alatt, akár nem. Howard ugyan előbb írta meg a saját Conan kalandjait, de ő közel sem alkalmazott ilyen részletes környezetábrázolást, és az ő világa, egy lehetséges alternatív Földet mesél el. Szóval nagyjából ezért.
A Babó - ami először jelent meg - az meg kb. Narnia szintű mesekönyv, félek is elővenni. :D
És azt gyorsan hozzá is teszem, hogy nem volt itt olyan nagy GYU láz a film előtt, kb. mint a Jurassic park esetében, mindenki hirtelen dino szakértő lett. Kicsit divat lett itt GYU-t olvasni a 2000-es évek elején.
Jah és vannak benne féloldalas nagymonológok is. :D
És kb. tízszer annyi szereplő van benne, mint a filmben. :D Mindegyiknek külön kis története.
Nos lád milyen vagyok:
"S valamivel távolabb egy szálas termetű, tiszta és nemes arcú, feket hajú és szürke szemű, büszke és szigorú tekintetű ember ült. Köpenyt, csizmát viselt, mintha lovon készült volna útra kelni, s bár öltözéke pompás volt, s köpenyét prém szegélyezte, meglátszott rajta a hosszú út pora. Ezüst nyakékét egyetlen fehér kő díszítette; haja válláig ért. Nagy, ezüstvégű szarukürt szíjjal átvetve a vállán, de most épp a térdén nyugodott. Fölkapta fejét, s kíváncsian mérte végig Frodót és Bilbót."
Mondjuk ebből nem lehet leszűrni, hogy milyen durva ember, de Tolkien nem tűrte a botlást, Boromirnak azért kellett meghalnia, mert megkívánta a gyűrűt, mert ő nem szürke karakter, hanem fekete, aki fehérnek mutatja magát, ha érted miről beszélek. Nekem viszont pont ezen esendősége miatt tetszett, hogy nem kétdimenziós karakter volt. Gondolom neked is.
Jó, lehet valamilyen szinten fan vagyok. de nekem a fanság valami olyasmi, mint amikor beöltöznek a srácok rohamosztagosnak, meg belépnek klubokba, összejárnak. Én is csak azért tudok ennyi mindent, mert mindent amit leírtál, én már megcsináltam. :D
Pont a napokban beszélgettünk egy barátommal, hogy hol kezdődik a fanság. Csak mert nekem még a DVD-k sincsenek meg. És ez bizony szégyen, dacára, hogy csaknem 2000 darabos gyűjteményem van itthon, azonban a GYU ára valahogy sosem súrolta a megéri kategóriát, meg lehet közrejátszott az is, hogy kölcsönkértem mástól. De majd most már ideje lenne beszerválni.
Szal én maradok annál, hogy nagyon tetszik a film, bár lehet épp azért, mert fantasy filmekből nincsenek minőségi darabok. Fantasy játékokból már azért más a helyzet, vagyis ott a Lotr játék nagyon nem tud labdába se rúgni.
Lehet nem írtál negatívat, és ugyan vannak hülyeségei a GYU-nak is, de pont nem azokat emelted ki, és kötelességemnek éreztem megvédeni e mesterművet :D
De pontosan ez az, a Hullajóról én is csak jót hallottam, és amikor megnéztem, mondom ezek elmebetegek. Ehhez a filmhez, gondolom a tékás korszak, hangalámondásos, öten nézős élménye kellett volna. Egy nézhető filmje nincs a GYU előtt, vagyis isteni csoda, hogy ezt így összehozta - és valljuk be, utána se nagyon.
Nem tudom, a Karibi tenger első részénél pont elégnek éreztem a humorfaktort, a második rész ezt megduplázta, na az már túl sok volt. Szal ez azért szerintem egy tendencia, mármint, hogy hajlamosak így elkúrnia folytatásokat.
Jackson sokat lefaragott az allegóriáról - azért hoztam fel példának háborús filmeket -, de ha jobban belegondolsz, az üldözött Hobbit népre, ami mint egy kiválasztott nép jelenik meg aki természetéből adódóan dacol a Gyűrű hatalmával, egy fekete, mindenki által utálható nép, amely a nagy sötét vezér szerint, arctalanul cselekszik, no meg a Lidércek, akik elvisznek mindenkit, szép fekete lovakon, a filmből kimaradt a Megye megtisztítása, ami még egy külön jóság, vége a regénynek, erre Tolkiennek eszébe jutott, hogy hoppá, Frodóék még nyomjanak egy kis eksönt a végére, - csak Jackson gyerekekként kezelte a Hobbitokat
Engem jobban meglepett, amikor a Karib 2-nek lett vége, na ott kurvaanyáztam rendesen.
Elnézést, a film bővített verzióban, end creditsekkel, több mint fél nap, egyszer majdnem megnéztem, de a harmadik film közepén bealudtam :D Node én megnéztem a Star Wars 4-5-6-ot is de az ehhez képest lószar, az 1-6-ot még nem próbáltam.
Nem vagy kötözködő, egyáltalán. Lehet én vagyok. A két torony is szar cím, meg a szövetség is, a Király visszatérről ne is beszéljünk - Jedi visszatér, - még úgyse hogy először ez volt.
Vannak Vasudvard-Barad Dúr hívek - ezt erősíti a film is, amikor Szarumán benyögi egy különösen szar jelenetben, hogy a "A két torony szövetségének" ez pl. nincs benne a regényben nem véletlenül.
Aztán vannak Minas Tirith- Minas Morgul hívek, egyik a Fehér Város - ami egy torony a könyvben - a másik a vele szemben álló torony, ami a filmből kimaradt., Én egyébként hajlamso vagyok inkább ezt hinni, mert erre épül a 2 részben sok minden.
De még itt van Dol Goldur, vagy Morgul bejárata, amit szintén két torony alkot. És milyen menő vagyok, hogy leírom mindezt, fogalmad sincs miről beszélek :D
Csajról: lehet, de minthogy több mint 9 éve volt, sok olyan lány után futottam, akiknek két pofon kellett volna inkább. Nem akart ez tesztelni engem, meg alapjáraton nem is vett emberszámba, és megijedt, amikor észrevette, hogy milyen jól el tudott velem beszélgetni, pedig se kocsim, se karórám, semmi.
Van benne valamennyi csata, de a film hangulatát sokkal jobban vissza adja David Gemmel: Legendája - ha még nem olvastad azt feltétlenül - mint a Tolkieni könyv. Gondolj bele, 1300 oldal. Én félig meddig hivatalból rágtam magam át rajta. És amikor a Háború és Békével akartak szívatni, simán kiröhögtem őket, mert azt gondolták, hogy az hosszú.
De ez csak az én véleményem, és lehet a regényről neked teljesen más lesz, és csodálatosnak fogod tartani.
Hogy mitől vált kultkönyvé? Hm, szerintem egyedül annak köszönheti, hogy nagyon részletes kidolgozott háttere van, és megteremtette a High Fantasy alapjait. Voltaképp a fantasy irodalom alfája és omegája, szinte mindenki őt utánozza, akár tudat alatt, akár nem. Howard ugyan előbb írta meg a saját Conan kalandjait, de ő közel sem alkalmazott ilyen részletes környezetábrázolást, és az ő világa, egy lehetséges alternatív Földet mesél el. Szóval nagyjából ezért.
A Babó - ami először jelent meg - az meg kb. Narnia szintű mesekönyv, félek is elővenni. :D
És azt gyorsan hozzá is teszem, hogy nem volt itt olyan nagy GYU láz a film előtt, kb. mint a Jurassic park esetében, mindenki hirtelen dino szakértő lett. Kicsit divat lett itt GYU-t olvasni a 2000-es évek elején.
Jah és vannak benne féloldalas nagymonológok is. :D
És kb. tízszer annyi szereplő van benne, mint a filmben. :D Mindegyiknek külön kis története.
Nos lád milyen vagyok:
"S valamivel távolabb egy szálas termetű, tiszta és nemes arcú, feket hajú és szürke szemű, büszke és szigorú tekintetű ember ült. Köpenyt, csizmát viselt, mintha lovon készült volna útra kelni, s bár öltözéke pompás volt, s köpenyét prém szegélyezte, meglátszott rajta a hosszú út pora. Ezüst nyakékét egyetlen fehér kő díszítette; haja válláig ért. Nagy, ezüstvégű szarukürt szíjjal átvetve a vállán, de most épp a térdén nyugodott. Fölkapta fejét, s kíváncsian mérte végig Frodót és Bilbót."
Mondjuk ebből nem lehet leszűrni, hogy milyen durva ember, de Tolkien nem tűrte a botlást, Boromirnak azért kellett meghalnia, mert megkívánta a gyűrűt, mert ő nem szürke karakter, hanem fekete, aki fehérnek mutatja magát, ha érted miről beszélek. Nekem viszont pont ezen esendősége miatt tetszett, hogy nem kétdimenziós karakter volt. Gondolom neked is.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.27. 22:44:33
Mekkora szerencsém van, hogy itt vagy te, és kiegészítesz :D Köszönöm még egyszer!
Boromir izgalmas karakter volt, és Sean Bean-t alapból szeretem (a Goldeneye óta), úgyhogy nem csoda, hogy ő lett a kedvencem (naná, hogy az első részben kinyírják :))
Boromir izgalmas karakter volt, és Sean Bean-t alapból szeretem (a Goldeneye óta), úgyhogy nem csoda, hogy ő lett a kedvencem (naná, hogy az első részben kinyírják :))
hócicaa 2011.04.06. 00:08:48
Hát édesem, megint alkottál... Már mikor tudtam hogy kritikát irsz róla, féltem elkezdeni az olvasást. Nem vagyok fan, de nagyon szeretem ezt a trilógiát. Ez az a film amit bármikor eltudok kezdeni nézni, nem kell hozzá hangulat és semmi, csak az ágyam és a dvd lejátszó. Szerintem zseniálisan lett megcsinálva a film. A látványvilága mindent visz, mióta megnéztem tudom, hogy egyszer el kell jutnom Új-Zélandra, mivel nagyrészét ott forgatták.
Tényleg kétféle ember van: akinek tetszik ez a film és akinek nem, valahogy én még nem találtam olyan embert, aki átmenet lett volna a kettő között.
Számomra csak egyetlen dolog van a filmben (és a könyvben is) ami nem tetszik és az Frodó... Nem tudom miért de egyszerűen nem bírom elviselni, se nézni, se hallgatni (se olvasni). Borzasztóan irritál... Ráadásul az őt játszó Elijah Wood szerintem a világ egyik legcsűnyább embere. Bár az első részben még nem annyira idegesítő, a harmadiknál már áttekerem azokat a részeket ahol ő van, hiába imádom a filmet.
Boromirt zseniálisan játssza Sean Bean és szerintem nincs elnyújtva a halála..
Most nagy hirtelenjében, fejfájással küszködve csak ennyit tudok az egészhez hozzáfűzni. :)
Óó, még annyi, hogy remek képeket vágtál ki a filmből :)
Tényleg kétféle ember van: akinek tetszik ez a film és akinek nem, valahogy én még nem találtam olyan embert, aki átmenet lett volna a kettő között.
Számomra csak egyetlen dolog van a filmben (és a könyvben is) ami nem tetszik és az Frodó... Nem tudom miért de egyszerűen nem bírom elviselni, se nézni, se hallgatni (se olvasni). Borzasztóan irritál... Ráadásul az őt játszó Elijah Wood szerintem a világ egyik legcsűnyább embere. Bár az első részben még nem annyira idegesítő, a harmadiknál már áttekerem azokat a részeket ahol ő van, hiába imádom a filmet.
Boromirt zseniálisan játssza Sean Bean és szerintem nincs elnyújtva a halála..
Most nagy hirtelenjében, fejfájással küszködve csak ennyit tudok az egészhez hozzáfűzni. :)
Óó, még annyi, hogy remek képeket vágtál ki a filmből :)