Santino89 2010.09.26. 18:17

Full Contact

A szerző álal javított verziót megtalálhatjátok a FILMBOOK.BLOG.HU-n! 

A fegyverek istene évében Ringo Lam is elkészítette a maga nagyszabású heroic bloodshed moziját Chow Yun Fat főszereplésével. A Full Contact azonban megbukott Hongkongban. A nézők megunták a hősies vérontás műfaját, és John Woo után Ringo Lam is átment Hollywoodba Van Damme filmet rendezni.

A Full Contact nagyon nagy vonalakban Donald E. Westlake első Parker könyvének sztoriját követi, amelyből a Point Blank című 1967-es Lee Marvin film és Mel Gibson 1999-es Visszavágója is készült. A párbeszédek szokás szerint pongyolák, a karakterek pedig nem többek egydimenziós képregényfiguráknál. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének emlékezetesek. Nincs egy klasszikus értelemben vett jófiú se, a gengszterek párharcában a rendőrök semmilyen szerepet nem játszanak. A legkevésbé rossz természetesen a főszereplő, Chow Yun Fat egy pillangókés és pisztolyvirtuóz, tetovált, kőkemény bosszúálló karakterét alakítja, aki úgy közlekedik motorján, mintha ő lenne a halál megtestesült angyala. Kedvenc hongkongi sztárunkat kissé nehéz megszokni ebben a szerepkörben, ilyen külsővel, talán kicsit túlkoros is hozzá, de a film végére már eszünkben sem jut ezen gondolkodni. A barátnőjét a törékeny Ann Bridgewater játssza, ő egy a rosszfiúk közé keveredett szexi táncosnő, akinek sebezhető és aranyos játéka sajnos teljesen háttérbe szorul ebben a macho filmben, amelyből már teljesen kivesztek az értékek, így a szerelem sem számít semmit.

A legtöbb heroic bloodshed filmtől eltérően ezúttal a negatív oldal is komoly szerepet kapott. Frankie Chin agresszív keményfiúja még nem túl sok vizet zavar, de Bonnie Fu harsány, közönséges és nem mellesleg nimfomán kurváját már nehéz elfelejteni. Nála is keményebb azonban a főgonoszt alakító Simon Yam (vele már találkoztunk a Golyó a fejben Luke-jaként), aki egy jól öltözött, kifinomult, mégis a végletekig kegyetlen szemétládát játszik. Ráadásul teljesen be van indulva Chow Yun Fatra. És ezt ne finom filmes utalások formájában képzeljétek el, hanem rendesen a szemébe mondja főhősünknek, hogy mennyire felizgatja és milyen helyesnek találja, sőt a finálé előtt pedig egyenesen leribancozza. Így hát nem csoda, hogy ő válik ennek a különös hongkongi alműfajnak a legemlékezetesebb gonoszává. Ebből a végletekig romlott társaságból nem nehéz kitűnni, és akkor még nem is beszéltem Anthony Wongról, aki ugyanebben az évben A fegyverek istenében egy karizmatikus gonosztevőt alakított, itt pedig még nagyobb átéléssel egy utolsó, jellemtelen, gyáva féreg szerepében láthatjuk.
Ennek a végletekig kemény és mocskos filmnek természetesen az akciójeleneteire sem lehet panasz. Az eddig leginkább realista stílusú Lamnak teljesen elszállt az agya, a lehető legjobb értelemben. A Full Contact ugyanis olyan, mintha a Lángoló börtön szürrealista fináléját húzná el másfél órán keresztül. Nincsenek John Woo-ra jellemző tömegmészárlások, a Full Contact mégis jóval brutálisabb: még a főcím előtt Simon Yam szíven szúr egy ártatlan lányt, Frankie Chin pedig gépfegyverrel szaggat szét rendőröket. Chow Yun Fat első bunyójánál pillangókéssel felvágja egy rosszfiú ütőerét, a hangsúlytalan mellékszálban pedig egy szétégett lány sebeiben gyönyörködhetünk. Chow Yun Fat ujjait is természetesen premier plánban vágják le, illetve lövik szét, és még sorolhatnám a válogatottan kegyetlen pillanatokat. A látványvilág azonban egyedi: nem csak az operatőr végzett gyönyörű munkát, és használt különlegesebbnél különlegesebb beállításokat, hanem a rendező is gondoskodott az egyedi vizuális pillanatokról. Olyan apróságokra gondolok, mint amikor Ann Bridgewater átúszik képzeletben a plafonon, vagy a leghíresebbre, amikor a kilőtt golyók szemszögéből figyelhetjük többször is az eseményeket. (Egy évvel később az amerikai Lopakodókban nyúlták le ezt az ötletet, de a megvalósítás pocsékul sikerült a Full Contacthoz képest.) Mindemellett olyan pergő tempót diktálnak ezek a látványos képi megvalósítások, hogy egy pillanatra sincs időnk fellélegezni.
A Full Contact egy végletekig sötét, nyomasztó, mocskos és pesszimista film. Teljesen hiányzik belőle az az értékrend, amely a heroic bloodshed nyitó darabját a Szebb holnapot jellemezte. A barátok többszörösen elárulják egymást, a rokoni kapcsolatokat semmibe veszik, a szerelem mit sem ér. A pénz látszólag számít, de az is olyan mellékes, hogy szinte fel sem tűnik a filmben. A szereplők nagy része állatként viselkedik, hiányzik belőlük mindenféle erkölcs, így se mondanivalót, se átélhető drámát nem kapunk. Pedig az ígéretes karakterekből (pl Ann Bridgewater) könnyedén kihozhattak volna jobbnál jobb szituációkat, de nem így történt. Tulajdonképpen ezzel a filmmel be is zárult a kör, amely a Szebb holnappal kezdődött, a Full Contactban megtalálhatjuk a tökéletes ellenpontot. Az pedig a legnagyobb pofátlanság volt a készítők részéről, hogy pont ezt a filmet fejezték be happy enddel.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://santinofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr952324951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2010.11.22. 05:30:55

Szerintem ez volt a legrosszabb. Nekem nagyon nem jött be. Chow ezzel a frizurával tiszta gáz, - igaz itt fiatalabbnak látszik, mint a legtöbb filmjében -, megint megnyomorodik, a nője két perc alatt átpártol másvalakihez. Nem is gyászolja - vagy az idióta vágásnak köszönhetően nem tudjuk meg mennyi idő telik el visszatérésig.

Szerintem - utánanéztél, ezután tényleg nincs HB múvi HongKongban? - egyszerűen azért bukott meg, mert a filmben nincs mit szeretni. Oké bosszút áll, de ő se jobb a deákné vásznánál, Chow karaktere is öl ártatlant is, szóval nincs értékrendje, morális belső törvénye. Meg milyen már, hogy tényleg egy nőt ölnek meg benne elsőnek.

Szóval ez NEM egy HB múvi, mert egyrészt nincs benne vérfürdő, és ami annál is kevesebb van benne, az a hősi. Ez valami vendetta múvi oszt kész. A Visszavágó ezerszer jobb, ott Porternek mégis lehet szurkolni. Itt esküszöm, ha nem Chow alakítja a srácot, akkor teljesen hidegen hagy.

És hogy néz ki mindenki? Mint valami LSD-vel átitatott buzibár. Még a főgonosz hagyján, de mindenki???

Virginia karaktere vicces volt.

- Túl sokat iszol!
- Mert nem baszok eleget!!!!!

szeretem az ilyen őszinte lányokat,

no de a befejezés!!! Semmi nem mutat rá, hogy folytatni kellene, még kapunk egy leblendét is, erre mintha mi sem történt volna, Chow feláll, felmarkolja a pízt és elmegy az éjszakában, biztos csináltat egy új kezet

egyébként azt hiszem rájöttem valamire
a Hongkongiak nem tudnak vágni, és nem fektetnek hangsúlyt látszólag jelentéktelen dolgokra

pl. amikor megbeszélik a rablást, utána képesek bevágni 10 mp erejéig, hogy Bíró eladja őket, csakhogy a néző legyen ezzel tisztában - nem mintha kellene, utána egy félperc, ahogy Chow kikíséri a nőjét a reptérre, majd vissza a rabláshoz

ez Woo-n is érezhető volt, de akkor még 1986-ot írtak, és azóta eltelt 6 év

két pozitívat tudok mondani,
egyik, hogy - bár ki kellene nyomozni - erős gyanúm van hogy ebben a filmben láthatunk először golyó időt - és ugyanakkor hihetetlen, hogy még 7 évnek kell eltelnie, míg a Mátrix lenyúlja, és mindenki megismeri & belehülyül, szóval azok a részek nagyon tetszettek, és szerintem a korhoz képest jól voltak megvalósítva

a másik, hogy itt nyomát sem találni a Hongkongi túljátszásnak, ami mondjuk a Lángoló Börtönöket jellemezte

Ui: Lángoló Börtön 1-2, Lángoló Szoba, és láttam valami Lángoló Iskolát is ezzel biztos akart valamit Lam nem?

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2010.11.25. 13:29:05

Hogyne lenne ezután heroic bloodshed film? Ott van az Ál/Arc, a Tökéletes célpont, az MI 2, Hongkongban pedig Johnnie To meg a Milkyway Images, bár nekik még nem láttam a filmjeiket, de hamarosan sor kerül rájuk. Egyszerűen arról van szó, hogy a heroic bloodshed eredeti, klasszikus korszaka ezzel a filmmel ért véget, csakúgy mint ahogy a film noir esetében is. Orson Welles 1957-es Gonosz érintését tartják az utolsó film noirnak, de azért később még ott volt a Szamuráj, a Kínai negyed, a Test melege, az Elemi ösztön, vagy épp a Sin City.

Egyébként jól megfigyelhető a változás, egyre pesszimistábbak, negatívabbak, nihilistábbak lettek a filmek, és ilyen szempontból a Szebb holnaphoz képest ez a másik véglet. A vége az nekem sem tetszett.

Azért van benne mit szeretni. Egész jók az alakítások, az akciók, és ez igazi mocskos szórakozás, éppen azért amit írtál. Nincsenek benne értékek, mindenki egy rohadék.

u.i.: biztos piromániás volt. Lngoló szobáról, nem tudok, de Lángoló iskola, meg Lángoló város biztos, hogy van.
süti beállítások módosítása