2010.03.30. 22:32
Tökéletes célpont
Van Damme egy újabb tehetséges külföldivel dolgozott együtt, és a Tökéletes célpont is inkább John Woo hongkongi rendező hollywoodi debütálása miatt emlékezetes, semmint Van Damme szereplése miatt. Éppen ezért ez a kedvenc spárgakirályunk egyik legjobb filmje is. 
Ő most először játszik hosszú séróval, és kissé lestrapáltnak tűnik. A Hiába futsz után újra egy westernhőst kell alakítania, de míg ott a történet követelte meg ezt tőle, itt inkább a zene és a külsőségek. Ráadásul bántóan hasonlóan ismerkedik meg a két nővel, mind a két filmben. Mit hasonlóan? Gyakorlatilag teljesen ugyanúgy. Én nem tudom, hogy ezekbe a forgatókönyvírókba semmilyen eredetiség nem szorult? Mindegy, a lényeg hogy Van Damme messze ebben a filmben a legcoolabb mind közül. Nincs semmilyen jelleme, vagy karaktere, vagy bármi, egyszerűen csak cool. Ennyi dolga volt, és úgy látszik, ez ment is neki. A magyar szinkronkészítők pedig végre megtalálták neki Mihályi Győzőt, aki az ideális választás. A főhősnő szerepére nem túl meglepő módon ezúttal sem sikerült egy vonzó csajt találni, sőt engem kifejezetten zavart ez a Kiszel Tünde szerű szemöldök. Szerencsére legalább a kézenfekvő, ám teljesen felesleges romantikus szálat kispórolták a történetből. A gonosz karaktereket nagyon eltalálták. Lance Henriksen ideális választás a félelmetes, pszichopata üzletember szerepére. Legemlékezetesebb jelenete, amikor zongorázik (ha nem vettétek volna észre amerikai filmes toposz, hogy a pszichopaták szeretik a komolyzenét), közben pedig párhuzamos montázsokban mutatják be, ahogy beszerveznek egy újabb hajléktalant a vadászatra. Lance Henriksen első embere pedig nem más, mint maga a Múmia, vagyis Arnold Vosloo, aki nagyon gonoszul tud nézni.
Tehát karakteresek ezek a szereplők, csak hát nincs semmi mögöttes tartalom. Sajnos ez nem csak rájuk vonatkozik, hanem magára a történetre is. Hiányoznak olyan dolgok, mint a Woo filmjeiből már megszokott remek zenei aláfestés, vagy az igaz emberi értékek megjelenítése, és végül de nem utolsósorban azok a mély, átélhető drámai szituációk, amikor már majdnem elbőgjük magunkat. Az olyan jelenetekre gondolok, mint a Szebb holnapban Mark és Ho találkozása, a Szebb holnap 2-ben Kit utolsó telefonhívása, vagy A bérgyilkosban Jeff és Jenny utolsó pillanatai. A Tökéletes célpontban véletlenül se számítsatok ilyen melodramatikus, illetve megrázó jelenetekre. Az egyetlen hasonló rész az, amiben az üldözött hajléktalan segítséget próbál kérni az utca embereitől, de mindenki undorodva elfordul tőle és tovább megy. Senki sem segít neki. Elég durva ugyan, de kevés a többi Woo filmhez képest.
Azonban Woo-t nem is ezért szerződtették Hollywoodba, hanem hogy akciófilmes stílusát kamatoztathassa. Ez már az első jelenetben szembetűnő, a premier plánban repülő nyílvesszők biztos nagyon látványosak lehettek. Ami mégis a legjobban jellemzi a filmet, azok a lassítások. Rengeteg a lassítás, de tényleg valami hihetetlen sok, egyrészt a cool faktort próbálták ezzel növelni, másrészt ez Woo egyik meghatározó stílusjegye, annyi különbséggel, hogy hongkongi műveiben jóval kevesebbszer, de annál hatásosabban és ritmusosabban alkalmazta, remek példa erre Chow Yun Fat éttermi leszámolása a Szebb holnap első részében. És ha már Chow Yun Fat, a mi jó belgánk pont teljesen ugyanolyan hős próbál lenni a külsőségekben. Ugyanúgy lassítva repül, ugyanolyan ruhát hord, csak éppen az érző lélek hiányzik belőle. Érdekes, ahogy John Woo akciófilmes stílusát megpróbálták összeegyeztetni Van Damme verekedős stílusával. Ezt a fináléban az a képsor érzékelteti legjobban, melyben Jean-Claude egy egész tárat beleereszt (olyan igazi hongkongi módra) az egyik statisztába, majd egy lassított felvételes forgórúgással rúgja ki a rosszember szájából a szivart. Ez tökéletesen jellemzi a filmet. Teljesen valószerűtlen, de hihetetlenül látványos. Egy Woo filmtől pedig nem 
hiszem, hogy bárki elvárja a valósághűséget. Érdekes egyébként, hogy John Woo hongkongi munkáiban tulajdonképpen a harcművészeti alkotások ütéseinek-rúgásainak megfeleltetői voltak a lövöldözések és a sérülések, erre első amerikai filmjében pont egy harcművész csillaggal hozza össze a sors, így kénytelen volt kombinálni a két műfajt. Az akciójelenetekre egyébként tényleg nem lehet senkinek egy rossz szava sem. Elképesztően látványosak, a kaszkadőröket is hatalmas dicséret illeti, nem győztem kapkodni a fejem. Így 17 év után is azt kell hogy mondjam, elsőrangúak az akciók. Woo-tól pedig ezt várták el. És a sok lassítást és a galambokat. A galambokkal kapcsolatban megjelenik némi önirónia is, méghozzá galambszar formájában. Egyetlen negatívum, amit ezzel kapcsolatban fel tudnék hozni, hogy főleg a végső leszámolásnál, nekem az egész kicsit összevisszaságnak tűnt, de ez betudható annak, hogy nem Woo vágta meg a filmet, hanem a producerek, de szerencsére intelligens módon, tiszteletben tartva Woo stílusát. Azért persze kíváncsi lennék a rendezői változatra is.
hiszem, hogy bárki elvárja a valósághűséget. Érdekes egyébként, hogy John Woo hongkongi munkáiban tulajdonképpen a harcművészeti alkotások ütéseinek-rúgásainak megfeleltetői voltak a lövöldözések és a sérülések, erre első amerikai filmjében pont egy harcművész csillaggal hozza össze a sors, így kénytelen volt kombinálni a két műfajt. Az akciójelenetekre egyébként tényleg nem lehet senkinek egy rossz szava sem. Elképesztően látványosak, a kaszkadőröket is hatalmas dicséret illeti, nem győztem kapkodni a fejem. Így 17 év után is azt kell hogy mondjam, elsőrangúak az akciók. Woo-tól pedig ezt várták el. És a sok lassítást és a galambokat. A galambokkal kapcsolatban megjelenik némi önirónia is, méghozzá galambszar formájában. Egyetlen negatívum, amit ezzel kapcsolatban fel tudnék hozni, hogy főleg a végső leszámolásnál, nekem az egész kicsit összevisszaságnak tűnt, de ez betudható annak, hogy nem Woo vágta meg a filmet, hanem a producerek, de szerencsére intelligens módon, tiszteletben tartva Woo stílusát. Azért persze kíváncsi lennék a rendezői változatra is.Talán kissé lehúzónak tűnhet a kritikám, de egyáltalán nem szántam annak. Van Damme filmjei közül egyértelműen a legjobbak közt a helye, és Woo hollywoodi rendezései között is ez az egyik legjobb. Csak a korai hongkongi akciókkal nem szabad összevetni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://santinofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr271882628
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2010.11.05. 08:54:30
Hm én most néztem meg ezt a filmet - van még némi lemaradásom Woo téren - de hatalmas csalódás. Mintha nem is Woo rendezte volna. Hol van ez bármihez amit Hong Kongban rendezett? És igen nekem is túl művi volt az egész. Szinte már csak azt nem lassították ahogy az öreg főzi a pálinkát. És ez nem bullet time lassítás, csak simán lassítás. Too much.
Mintha Woo belerakta volna a filmbe amik az ő jegyei: galambok, - hihetetlenül sok - meg az a jelenet amikor a két szereplő egymást lövi (ami szvsz az ÁL/Arcban sokkal hatásosabb) csak azért nem működik mert nem elég mélyek a karakterek hogy azt át tudjuk érezni.
Van Damme meg annyit pörgőrúg hogy már nekem fájt.
És összességében elég baromságnak tartom hogy nyilvánosan lövöldöznek az utcán, - persze elmondják hogy mindez hogy s miképp lehetséges - Van Damme egyetlen tárral lelő két autót, hat motorbiciklit, amikor azoknál uzik, meg karabélyok vannak. Még úgy se hiszem el, hogy megtámogatták ezzel a veterán sztorival. És ekkor már régen túl voltunk a Die Hardon, hogy ilyen bugyutaságok születhessenek.
Az egész filmről ordít a B-szag, meglehet az a baj, hogy most néztem meg, majd adok egy esélyt neki angolul, bár a szinkron parádés. De ekkoriban még az is volt.
Mintha Woo belerakta volna a filmbe amik az ő jegyei: galambok, - hihetetlenül sok - meg az a jelenet amikor a két szereplő egymást lövi (ami szvsz az ÁL/Arcban sokkal hatásosabb) csak azért nem működik mert nem elég mélyek a karakterek hogy azt át tudjuk érezni.
Van Damme meg annyit pörgőrúg hogy már nekem fájt.
És összességében elég baromságnak tartom hogy nyilvánosan lövöldöznek az utcán, - persze elmondják hogy mindez hogy s miképp lehetséges - Van Damme egyetlen tárral lelő két autót, hat motorbiciklit, amikor azoknál uzik, meg karabélyok vannak. Még úgy se hiszem el, hogy megtámogatták ezzel a veterán sztorival. És ekkor már régen túl voltunk a Die Hardon, hogy ilyen bugyutaságok születhessenek.
Az egész filmről ordít a B-szag, meglehet az a baj, hogy most néztem meg, majd adok egy esélyt neki angolul, bár a szinkron parádés. De ekkoriban még az is volt.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2010.11.05. 19:35:41
Attól függ, mihez viszonyítod. Ha A bérgyilkoshoz, akkor szar, de ha a Vakvágányonhoz, akkor kurvajó.
Állítólag egyébként, ha a lassított felvételeket normál tempóban néznénk, csak 47 perces lenne a film.
Woo filmjeitől valósághűséget várni pedig pont annyira hiábavaló, mint Clint Eastwoodtól melegszerepet várni. Az akciójelenetek pedig akkoriban elsőrangúnak számítottak, messze felülmúlták az átlagot, jóval több volt ez B kategóriánál. Sosem láttam a filmet angolul, de nem hiszem, hogy jobb lenne egy kicsivel is.
Az értékelésbe mindenesetre az is belejátszik, hogy elvették Woo-tól a kész filmet és rendesen megvágták.
Állítólag egyébként, ha a lassított felvételeket normál tempóban néznénk, csak 47 perces lenne a film.
Woo filmjeitől valósághűséget várni pedig pont annyira hiábavaló, mint Clint Eastwoodtól melegszerepet várni. Az akciójelenetek pedig akkoriban elsőrangúnak számítottak, messze felülmúlták az átlagot, jóval több volt ez B kategóriánál. Sosem láttam a filmet angolul, de nem hiszem, hogy jobb lenne egy kicsivel is.
Az értékelésbe mindenesetre az is belejátszik, hogy elvették Woo-tól a kész filmet és rendesen megvágták.