A producerek új írót és új rendezőt választottak ehhez a kalandhoz. Ennek eredményeként a Csak kétszer élsz sokban különbözik elődeitől. Sokkal modernebb, tempósabb, tele van újításokkal. Bond először teljesít küldetést a távol-keleten; ennek megfelelően az egész filmet egy különleges hangulat lengi körül.

A sorozat első űrjelenetével indítunk, mely azonban még korántsem sci-fi beütésű. Ezután a készítők az első 5 filmben harmadjára próbálják elhitetni velünk Bond halálát sikertelenül, bár még így is meggyőzőbben, mint eddig. Innen egyébként a hangzatos cím is. Majd a sorozat egyik legjobb főcíme következik vulkánokkal, keleties motívumokkal és ázsiai lányokkal, miközben Nancy Sinatra előadásában a sorozat egyik legnagyszerűbb és leginkább eltalált főcímzenéje szól, mely azóta is a kedvenceim közé tartozik.

Indulhat a kicsit más jellegű kalandfilm: a japán lánykák helyesek, de egyik sem hagy maradandó nyomot az emberben, és sajnos a szebbik rövidesen meg is hal. Conneryn ebben a részben már látszanak az unalom és az öregedés első jelei; a forgatás során kijelentette, hogy ez lesz az utolsó Bond filmje. A forgatókönyv is hasonlóan járt, mint Connery Bond alakításai: a történet az elején még érdekes, szórakoztató, de a végére kifárad. Szerencsére akkor már elvonhatja a figyelmünket Ken Adam impozáns vulkán-díszlete, mely egyedülálló alkotás a filmtörténelemben. Illetve a John Barry szerezte kiváló zene, és a japán tájak együttes hangulata bőven megmenti ezt a részt. Persze nem szabad megfeledkezni az elején Bond halálából fakadó fekete humorról, továbbá a sok ironikus beszólásról, melyek ezúttal főleg Bond nemi életét veszik célba (nemhiába a rendező az eredeti Alfie direktora). Így ez a film a többitől nem csak hangulatában különbözik, hanem ezáltal viccesebbé és szórakoztatóvá válik. Tanaka ezt mondja Bondnak első találkozásukkor:

,,The one thing my honourable mother taught me long ago was never to get into a car with a strange girl. But you I’m afraid, will get into anything with any girl.

Apropó Tanaka: ő kedvenc ügynökünk első méltó szövetségese, aki mindenben segít neki, és mellette harcol. Beoszottja Aki a japán titkosügynök pedig így üdvözli Bondot:

,,Nagyon fogom élvezni , ha ön alatt szolgálhatok.” – majd elvonulnak szeretkezni.

’67-re már lecsengett a szexuális forradalom, ezek már nyugodtan elhangozhattak egy nagyköltségvetésű mozifilmben. Kedvencem az, amikor Bond a gonosz nő fogságába kerül:

Helga: Most végre az enyém vagy.
Bond: Jó szórakozást!

Helga szerepében Karin Dor meg sem közelíti az előző rész gonosz nőjét Luciana Paluzzit. Egyszerűen ehhez nem elég szép, nem elég gonosz és nem szerepel elég sokat. Hamar felfalják Blofeld kalandfilmes kellékei, de nem sajnáljuk egy pillanatra se.
Nemcsak Helga okoz nekünk csalódást, hanem a nagy főgonosz az eddig láthatatlan Blofeld is. Most megjelenik, Donald Pleasence játssza. Sajnos inkább tűnik nevetséges karikatúrának, mint rettegett gonosztevőnek, (nemcsak a nagyszerű Austin Powers paródia miatt) bár még így is emlékezetesebb mint Largo. A magyar szinkronban próbálják menteni a menthetőt, így Blofeld hangja a gonosz megtestesülése a kiváló Sinkó László Hannibal és Joker magyar megszólaltatója. Donald Pleasence eredeti hanja elég vicces hozzá képest. Hallgassátok meg amikor azt mondja, hogy ,,Goodbye Mr.Bond!”… nevetséges. Mégsem tudnám ajánlani a szinkront, Connery ugyanis még mindig Vass Gábor, akinek felesleges nyögései és őőőőzése nemhogy nem illik Bondhoz, de még az idegeimre is megy. (Lehet, hogy Vass jó színész, de nem ez az első szinkron amit tönkrevág: lásd Die Hard.) Ja, a többi szereplő hangja egyébként teljesen rendben van. Kivéve talán Q-t. aki ebben a részben a leggorombább a 007-essel az összes közül, a magyar hangja pedig még rá is tesz egy lapáttal. Ellenben leszállítja Bond második legemlékezetesebb járművét a Kicsi Nellyt, melynek hála nagyszerű légi akciókat láthatunk.

Sajnos azonban nem számít minden időtállónak. A gonoszok űrhajójáról például lerí, hogy makett. A régi VHS változatomban még a zsinór is könnyen észrevehető volt, amivel leengedték a kráterbe. A felújítás során azonban ezt ügyesen eltüntették; hiába kockáztam ki időt és fáradtságot nem kímélve a jelenetet, a zsinórnak nyomát se leltem. Másik nem szándékoltan vicces jelenet az, amikor Bondot meg akarják merényelni a nindzsaiskolában. Connery majdhogynem seggbe szúrja a támadóját, aki ebbe azonnal bele is hal. A merényletekről jut eszembe: Bondot talán ebben próbálják a legtöbbször ilyen módon elveszejteni a Dr. No óta. Pár dologban egyébként is inkább az első 007 kalandra emlékeztet a történet semmint az eredeti kiváló könyvre. Tulajdonképpen csak a neveket és Japánt tartották meg, azonkívül semmit. Fleming utolsó befejezett regényében a felesége halála miatt depressziós Bondot M lehetetlen küldetéssel bízza meg, hogy felrázza apátiájából. Bondnak fel kell vennie a kapcsolatot a japán titkosszolgálat vezetőjével az egykori kamikaze pilótával Tanakával, majd a 007-es rábukkan felesége gyilkosára Blofeldre. Épp azzal foglalatoskodik, hogy tengerparti kastélya körüli mérgező kertjében, öngyilkossági szolgáltatást nyújt a japcsiknak. Bond bosszút áll, de elveszti az emlékezetét, és egy falubeli lány, az egykori gyönyörű filmsztár karjaiban találja magát. Érdemes elolvasni: nagyon hangulatos, a halállal meglepően sokat foglalkozó, érdekes könyv. Fleming egyik legjobbja szerintem, már azok közül, amiket én olvastam tőle.

Nos állítólag azért csak a regény címét használták fel, mert nem találtak Japánban tengerparti kastélyt, így az egész sztorit egyetlen ötletre építették fel, miszerint a gonosztevő főhadiszállása egy kialudt vulkán kráterében található. Ez magyarázza, hogy a film utolsó harmadában a vasutas-vulkános díszleten kívül nem sok látnivaló akad. Bár az én kedvencem Blofeld piranhás lakosztálya. Költségvetés ide vagy oda, szerintem az a legjobb díszlet. Egyébként az egész kellemesen retrósnak hat ma, hála a nagyszerű képminőségnek, melynek hála tényleg úgy érezhetjük, hogy egy 60-as években játszódott, ám most készült filmet nézünk. A díszlettervező Ken Adam tényleg zseni volt, akárhogy is nézzük. Fontosságáról akármelyik werkben megbizonyosodhatunk. Mindent tud minden film forgatásáról, ő az egyik legjelentősebb munkatárs az egyes epizódokban. (Persze nem mindegyikben működött közre.)
Szóval a film fináléjában kapunk egy hatalmas nindzsás akciót, és egy jól megcsinált bunyót Connery és Blofeld nagydarab germán csatlósa között (aki egyébként szintén a felejthető gonoszok csapatát erősíti). Érdekes egyébként, hogy a készítők 5 év alatt a nevetséges radioaktív laboros bunyótól eljutottak egy ilyen összehasonlíthatatlanul grandiózusabb fináléig. (A Pókember első és harmadik része között, miért nem volt ekkora különbség?J). Mindegy szerencsére megakadályozzák az eddigi legnagyobb veszélyt, a harmadik világháborút és hálisten Bond sem jut el még az űrbe, bármennyire is szeretne.
A legjobb jelenet azonban szerintem az a bunyós jelenet, mikor Bondot légifelvételről láthatjuk Kobe házainak tetején, miközben egyszerre menekül és verekszik, John Barry kiváló zenéje alatt. A másik Osatonál a nagydarab japánnal is egy hihető, jól megkoreografált harc.
A film számomra legnagyszerűbb pillanata azonban az, amikor Bond és újdonsült neje kihajóznak a naplementében. Az operatőr (Freddie Young), a zeneszerző( John Barry) egyaránt dicséretet érdemel.

A japán tájak, városok, nők, akcentusok, a kamuházasság, a szumósok, a kissé keleties jellegű zene sokat hozzátesznek ehhez a különleges hangulatú filmhez, mely lezárta a 007-es filmek első korszakát, annak ellenére, hogy más hangvételű, mint a többi korai film. Bár lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok ezzel a résszel kapcsolatban, mivel ez volt az első Sean Connery-féle Bond, amit láttam.

(Így az is feltűnt, hogy a finálé előtt Kissy Suzuki, gyorsabban leér a hegyről, mint a később rá lövöldöző helikopter, illetve túl rövid idő alatt teremnek ott a nindzsák, pláne ahhoz képest, hogy Bond és a lány minimum egy délután alatt értek fel a hegyre. De ilyeneket igazából el lehet nézni.)


A dvd kvalitásait nem részletezem, semmiben sem marad el a többi résztől.

Ismét megtalálhatjuk a megszokottan érdekes werket, melyben hallhatunk a Japánban 2 napon belül történt két hatalmas repülőbalesetről, melyben akár a stáb legfontosabb tgajai is életüket veszthették volna. Továbbá hallhatunk Connery lemondásáról, Johnny Jordan légi operatőr helikopteres jelenetekben elvesztett lábáról és más kaszkadőrbalesetekről. Rengeteg baleset történt ugyanis, pedig a Tűzgolyó forgatása sem volt éppen veszélytelen vállalkozás. Továbbá beszélnek a nagyobb akciójelenetek és díszletek készítéséről. Szereposztási gondok is akadtak; a Kissy Suzukit alakító lányt el akarták tanácsolni, de mikor rájöttek, hogy ezért ő nemes japán szokáshoz híven megölné magát inkább megtartották. Blofeld eredeti alakítóját egy cseh mikulást azonban gyorsan kirúgták.

Ezután pedig a másik érdekes extra a főcímekről készült (és nem véletlen pont erre a lemezre került). Maurice Binder a főcímek és „gunbarrel” atyjának életéről, munkásságáról és személyiségéről van szó tulajdonképpen. Elragadtatva mesélnek róla, mikor pedig szóba kerül a halála, többen majdnem elsírják magukat. Részleteket láthatunk a főcímekből, így azt is megállapíthatjuk, hogy a legvégére már idejétmúlt volt a dolog. Megszólal az új főcímek rendezője Daniel Kleinman, aki véleményem szerint a Goldeneye-al és a Die Another Day-el nagyszerű munkát végzett, méltót Maurice Binderhez… a többiről szerintem inkább ne beszéljünk…Lényegében ezek az önálló kis műalkotások megérdemelték, hogy önálló kisfilmet kapjanak, mivel szerves részei a soroztanak.

Ezenkívül egyszer nézhető érdekességekről van szó.

Az Isten hozta Japánban Mr. Bond című 67-es tvfilm szórakoztató és vicces is lehetne, ha nem lenne borzasztóan hosszú és nem lenne tele bejátszásokkal. Egyébként hihetetlenül jó minőségben maradt ránk.

A fotógalériáról pedig egyik Bond filmen sem szabad megfeledkezni.

Ó, és az előző kiadás borítóját igazán megtarthatták volna, mert jobb volt:(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.