2010.01.05. 23:48
Zorro legendája
Valószínűleg azért csalódtam ilyen mélyen, mert annyira szeretem az első részt…
De ez… Azon töröm a fejem, vajon láttam-e ennél rosszabb folytatást, de sajnos semmi nem jut eszembe. Pedig nem kellett volna feltétlenül így történnie, elvégre a rendező, a szereplők maradtak. Az isten szerelmére, még a zeneszerző is.
Nem fér a fejembe, hogy Martin Campbell, aki olyan kedvenceimet rendezte, mint az Aranyszem, a Casino Royale, vagy épp jelen cikkünk tárgyának első fejezete, hogy volt képes erre? Semmilyen más okot, vagy inkább mentséget nem tudok elképzelni, mint a pénzt. És ugyanez vonatkozik jeles színészeinkre is, akik képesek voltak igent mondani erre az izgalommentes, unalmas kalandfilmszerűségre. Na persze nem mintha ők olyan jók lennének; Banderason érződik, hogy fáradt már az ilyesmihez, Chaterine Zeta-Jones pedig már rég nem az a káprázatos tünemény, aki az első részben volt. Főgonoszunk hihetetlenül jellegtelen, gyakorlatilag már most alig emlékszek rá. A finisben bunyózó papnál jutott eszembe, hogy bárcsak tényleg meghalt volna, legalább adott volna egy csöppnyi mélységet a filmnek, és egy ciki jelenettel kevesebb lenne. A kisgyerek sajnos annyira sablonos, és annyira nem hisszük el neki, hogy egy rosszcsont. Ők hárman alkotják a mai amerikai családot. Egy cseppet sem illenek bele ebbe a korba, melyet megtámogatnak nem kevés USA maszlaggal is. Egyébként ez a világ teljesen megváltozott az első rész óta, mintha nem is ugyanazon a kontinensen lennénk. A címszereplő Zorro pedig legalább annyira nem illik ide, mint a harmatgyenge számítógépes trükkök a finálé vonatos jelenetébe. Könyörgöm, miért kell egy 1800-as években játszódó kard és köpeny filmbe CGI? És, ha már kell, miért ilyen gyenge? Arról már nem is beszélek, hogy míg az első részben tökéletesen megtalálták az egyensúlyt a humor, a bohóckodás és az akció közt, az itt mennyire nem sikerült. A vívójelenetek fele annyira sem látványosak, ráadásul hiányzik belőlük minden érzelem. Helyette kapunk gyerekes poénokat és felesleges túlzásokat. Persze, nyilván produceri döntés volt, hogy családbarát filmet készítsünk, mert Pókember korában a tinik már nem ülnek be egy Zorróra. Lehet, hogy igazuk volt, de a Zorro legendája így is megbukott. Arról nem is beszélve, hogy én már gyerekként is imádtam az első részt, most meg csak néztem hogy hol van a tempó, a szenvedély, az érzelmek…
Mindenki rosszul járt. Egy valakit kivéve. James Horner a film zeneszerzője gyakorlatilag egy az egyben bekeverte a film alá az első rész kiváló zenéjét. Persze a muzsikája még mindig kiváló, de annyira nem illenek a jelenetekhez, hogy a zene szinte leesik a vászonról. Így pedig végeredményben még jobban elmélyíti a kontrasztot a két rész között, ahelyett hogy közelebb hozná őket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hócicaa 2010.01.10. 00:24:30
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2010.01.10. 00:27:07
hócicaa 2010.01.10. 00:28:01
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2010.11.18. 10:55:24
pipázó ló, dörmögő hangon beszélő kis hülye gyerek, én egyébként az első részt se néztem meg évekig, aztán idén oltári nagyot csalódtam, mivel az egyik legjobb Zorro filmet láttam, utána rögvest megnéztem a folytatást, és akkor ez van, ez meg a legrosszabb, valósággal azon fáradozik 120 percben hogy megölje Zorro legendáját
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2010.11.18. 14:24:16
Ilyen meglepően kiváló első rész után egy ilyen színvonaltalan hulladék? Mi ez, ha nem valódi filmélmény? Mindamellett annyira fel voltam háborodva, hogy muszáj volt kiírnom magamból, csakúgy mint a Halloween új második része esetében.