2010.01.03. 00:52
Maraton életre-halálra
William Goldman könyve a Mit is hazudtam? az egyik kedvencem. A forgatókönyv írásáról, Hollywoodról, a szerzőről, és persze az ő műveiről szól. Ezt a filmet is ő írta, így kötelező volt megnéznem, meg különben is... elvileg klasszikus.
Nos, a film első felén alig bírtam túljutni. Egymással tök összefüggéstelen jelenetek halmazának tűnt
az egész, és semmit sem értettem. Szerencsére a második órára minden kirakós a helyére került, és tulajdonképpen egy nagyon izgalmas, és reális sztorit sikerült kapnunk. Dustin Hoffman nagyon jót alakított, de tőle ezt várjuk. Lawrence Olivier ellentétben csalódást okozott a sok istenítés után. A szerepét jól írta meg Goldman, de a művész úr összesen háromféle arckifejezéssel rendelkezett az egész film során. Ki kéne hogy rázzon tőle a hideg, de a hatás elmarad. A nagyjelenetnek szánt fogorvosos jelenet sem kunszt ma már, amikor egy tévésorozatban az abszolút pozitív főhős ennél jóval durvább dolgokat is megenged magának (24).
Ezenkívül is van ennek a thrillernek néhány első pillanatásra is szembeszökő hibája. A legdurvább az, amikor Dustin Hoffman és Roy Schneider dumálnak Hoffman lakásában, és a szöveg szerint éjfél körül lehet, de mégis világos van odakint. A másik, az a teljesen öncélú, hatásvadász és a cselekményt egyáltalán nem szolgáló, ráadásul többszörösen értelmetlen – bár kétségtelenül izgalmas – jelenet, melyben Olivier-t felismerik a zsidó negyedben. A harmadik nagy baromság pedig Hoffman hazug, német barátnője, akit a bátyja gyakorlatilag leleplez előtte, ő mégis megbízik benne, miközben a főgonosz egy náci háborús bűnös. Milyen meglepő amikor kiderül, hogy nekik dolgozott. Ahogy összejönnek a film elején, az is vicces. A csaj egyik jelenetben elküldi a picsába, a következőben már dugnak. Értem én, hogy meg kellett húzni az eredeti könyvet, azért ezt mégiscsak túlzásnak érzem.
Vannak jó pontjai is a filmnek, ahogy írtam, egyrészt tényleg izgalmas a második órája, másrészt borzasztóan összetett a forgatókönyve. Egy estére tehát mindenképpen megfelel, de szerintem közel sem klasszikus film.
2 komment
Címkék: dustin hoffman
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
