Amerikában elég nagy siker volt a sorozat, nemcsak a nézőszám, hanem a kritikák tükrében is. Nem tudom hány televíziós díjat nyert, de sokat. Itthon  a sitcomoknak állítólag nincs olyan nagy sikere szerény kishazánkban (bár akkor nem értem, hogy örvendhet itthon hatalmas kultusznak a Jóbarátok és a Rém rendes család) ezért erről sok jót nem tudok írni. Az azért mégis érdekes, hogy a Férjek gyöngyét elejétől a végéig sugározták itthon, és valószínűleg a Két pasi meg egy kicsire is ez a sors vár (ha kizárólag a Viasatos sorozatokat nézzük).

Nézzük magát a sorozatot! Az alaptörténet szerint Raymond a feleségeivel és a gyerekeivel, a szülei és a náluk lakó bátyja szomszédságában élnek, akik rendesen megkeserítik az életét. Még csak a második évad közepén járok, és bár imádom a sitcomokat, mégis elgondolkodok néha rajta, hogy végignézzem-e, annak ellenére hogy néhol egész vicces.

A problémám a következő: gyűlölöm a szereplőket. Nem vagyok az a fajta, akit idegesítenek a sikoltozó cicababák, akiket mindig túszul ejtenek (24), vagy a hülyegyerekek sablonos beszólásai (Két pasi…), sőt egyszer egy asztaltársasággal arról vitatkoztunk, hogy ki kit utál a Jóbarátokban… én pedig mindenkit imádtam. A Szeretünk Raymondnak, mégis sikerült kihoznia a sodromból. Először Raymond anyját utáltam meg; a kedves mosolygás és jó szándék álcája mögé bújt vérgeci nagymamát nem nehéz megutálni. Inkább gonoszak a beszólásai, mint viccesek. Aztán jött Raymond bátyja. A készítők nem sokat foglalkoztak vele: magas, féltékeny, és rendőr. Ennyi. Erre épül az egész szerepe, és szemlátomást nem is próbálnak ebből többet kihozni. Raymond feleségét se tudom megszeretni; a hisztijén és az akaratosságán csak hülyesége tesz túl. A gyerekeknek gyakorlatilag semmilyen szerepe sincs a sorozatban, csak ott vannak ürügynek, pedig belőlük is ki lehetne hozni valamit.

A legjobban azonban a címszereplő Raymondot gyűlölöm. Ezt a végtelenül lusta, pesszimista, akaratgyenge papucsot, akit mindenki úgy tud rángatni, ahogy kedve tartja. Férfiatlansága sokkal inkább szánalmas és ciki, mintsem vicces. Az egyetlen szereplő, akit bírok a sorozatban, az Raymond apja, Frank. Ő rendesen oltogatja ezt a gyökér társaságot, közben még vannak elvei is, és a többiekkel ellentétben, ő tényleg vicces. De nem tudom, hogy miatta érdemes-e végignézni még két és fél évadot…

És hogy akkor mégis hogy a fenébe lehetett ekkora sikere szülőhazájában a sorozatnak. Ez borzasztó egyszerű: az átlagamerikai család simán magára ismert a szereplőkben.

 

2 komment

Címkék: sorozat

A bejegyzés trackback címe:

https://santinofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr211639258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hócicaa 2010.03.30. 22:05:48

Üdv megint! Ez az a sorozat amit nem nézek állandóan csak ha odakapcsolok akkor már megnézem. Nekem Raymond bátyja a kedvencem, legalábbis a magyarhangja tuti. És tényleg a fater a legnagyobb forma, de ő más sorozatokban is játszott és jókat alakított. Valószínüleg az amerikaiaknak a viccek jönnek be, amiket nem mindig lehet jól leforditani magyarra és lehet hogy neked ezért nm jön be annyira, nem?

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2010.03.30. 22:53:39

Nem, igazából tényleg a szereplők idegesítenek :) A fatert leszámítva, persze.
süti beállítások módosítása