Bizonyos szempontból a Batman Begins jelentős filmnek számít. Egyrészt üde színfolt a mai képregényadaptációk közt, hiszen jóval intelligensebb és igényesebb legtöbb társánál. Másrészt pedig komoly kísérletet tett Batman filmes mítoszának felélesztésére. Igazi jelentőségét a folytatások színvonala fogja meghatározni; ha sikerül emelni a szintet, akkor egy remek franchise lehet az új Batmanből. Ha nem, megmarad egy kihagyott lehetőségnek. Mint az X-Men, melynek mintájára elárasztotta a comics a nagyvásznat. Az X-Men első része annak idején egyedülálló volt, hisz a többi képregénynél valamivel mélyebb pszichológia háttérrel rendelkeztek főhősei, a rendező komolyan vette őket, így a közönség is jobban együtt tudott érezni velük. Ráadásul tömve volt jó színészekkel, látványos akciókkal és izgalommal. A történet vége azt engedte sejtetni, hogy ez csak a bevezető volt, lesz ez még jobb is. Hát nem lett. A második rész ugyan látványos lett, de kiölték belőle az izgalmat, elveszett a remek a zene és már a főszereplőkkel sem foglalkoztak annyit. A harmadik rész pedig egy másik rendezővel még kevésbé sikerült. Remélem, hogy Batman új szárnysuhogtatása nem fog az X-ek sorsára jutni. De az az igazság, hogy ennek a bőregérnek még bizonyítania kell nekünk. Ahogy az új Bondnak is. Egyikük sem tudott ezzel a kezdetek sztorival teljesen meggyőzni, így hát a folytatások minőségén áll, vagy bukik a dolog.
Komoly hátrányból indult azonban az új sorozat, ugyanis felül kellett múlnia Tim Burton két emlékezetes filmjét. Sajnos ez nem jött össze, így sok néző nem is ismeri el Nolan érdemeit. Pedig akad néhány. De ezekről később.

Tim Burton első Batmanje mitől volt jelentős és miért vált kultikussá bemutatása óta? Először is, mert az első komoly kísérlet volt egy képregény sötétebb oldalának megfilmesítésére, titokzatos főhőssel, totálisan őrült Jack Nicholsonnal, gyönyörű főhősnővel, káprázatos, a képregény szelleméhez hű díszletekkel és Danny Elfman csodálatos zenéjével. Ezt kellett volna Nolanéknek túlszárnyalniuk, ezért teljesen új megközelítésben készítették el saját mozijukat. A 89-es film legnagyobb hibája a kidolgozatlan forgatókönyv volt, melyben ugyan Nicholson beszólásait rendkívül eltalálták, és az egész telve volt nagyszerű ötletekkel, mégis akárkinek feltűnhetnek a szkript hiányosságai. Nolannél ilyen probléma egy pillanatig sincs. A forgatókönyv gondosan megírt, átgondolt, aprólékos, hőse pszichológiailag remekül felépített, elvétve még humor is akad. Bár néhol kicsit sablonos, de gyors tempója miatt ezt megbocsátjuk. A karakteres főgonosz hiányát, az izgalmas főhős kárpótolja.

De nézzük a filmet: a legszembetűnőbb különbség az új alkotás realista megközelítése. És valóban: Burton művei ehhez képest mesék, de ezt mégsem róhatjuk fel hibaként. Egy képregényből készült opusztól senki sem várta el akkoriban a realizmust, ebben nincs semmi kivetnivaló. Burtonnek pedig az Ed Wood kivételével melyik filmjére ne mondhatnánk azt, hogy mese? Én ilyet nem láttam, tőle mesét vár el az ember. Egyedi ,,burtoni” hangulatú mesét. Így őt is ilyen erre kérték fel annak idején.

Maradjunk azonban az új filmnél; a zene… Danny Elfman az egyik kedvenc zeneszerzőm, mindkét Batman filmjéhez írt zenéje a kedvenceim közé tartozik, nem véletlen ezt használták fel a remek rajzfilmsorozat zenéjeként is. Az új zenére a legpozitívabb jelző a hangulatos. Nem emlékezetes, nem jellegzetes, másnapra már el is felejti az ember, hogy milyen volt. A képsorok és az akciók aláfestéseként azonban működik, de egy Batman zenétől azért többet várnék el. Ennél még Eliott Goldenthal zenéje is jobb volt Schumacher eddig szándékosan nem említett filmjeiben. De ezen lépjünk túl, hisz a sötét lovag stílusa ismét borongósra sikeredett, és ez mindenképpen értékeljük. Komolyabb lett Burton meséinél, de semmiképpen sem sötétebb. A sorozat legsötétebb hangulatú darabja még mindig egyértelműen a Batman visszatér.
A realista stílus jegyében egy igazi, romlott várost láthatunk, melyről a film nézése közben eszünkbe sem jut, hogy valójában nem létezik. Gotham látképe pedig lélegzetelállítóan nagyszerűre sikeredett, így összevetésben nem marad el elődjétől. Nem jobb, nem rosszabb, csak más.

A főhősnő kiválasztásában hibáztak az alkotók. Katie Holmes régen egy aranyos, helyes csaj volt, semmi több. Most már nem az. Nolan azonban a szereplőválogatás szempontjából szerencsére a 78-as Supermant tekintette elődjének, így telepakolta a mellékszerepeket sztárokkal, és valódi mélységekkel töltötte meg a figurákat. Michale Caine például sokkal jobb Alfred Michael Goughnál, de a szerepe is sokkal fontosabb és komolyabb. Christian Bale szerintem sokkal jobb színész, mint Michael Keaton, bár én őt is nagyon jónak tartottam. Bale nagyszerű Batman és nagyszerű Bruce Wayne, nélküle nem működne az egész. Liam Neesonnal kezdetben az volt a gondom, hogy karaktere túlságosan is emlékeztetett Qui Gon Jinn (biztos hogy rosszul írtam) figurájára, de amikor elmesélte a tűznél a történetét Bruce-nak, ez az érzés megszűnt, ugyanis Kvájgondzsinnel ellentétben ennek a figurának sikerült mélységet adnia. Morgan Freeman jelenetei alkotják a film humoros részét, de sosem válnak komolytalanná szerencsére. Rutger Hauert pedig a Sin City után ismét jó volt látni egy genya szerepben. Gary Oldman pedig azért volt nagyon jó, mert a film első megtekintése után, hirtelen nem is tudtam kit játszott. Azt hittem ugyanis, hogy Gordont egy számomra ismeretlen karakterszínész alakította. De a nagy kedvencem nem ő volt, hanem Cilian Murphy Dr. Crane-je. Simulékony, hüllőszerű, enyhén szadista, higgadt és félelmetes figurája nagyon sokat tesz hozzá az alkotáshoz. A kedvenc jelenetem az, amikor a romos lakásban lefújja a Batmant ideggázzal, majd felgyújtja, így az kiesik az ablakon a zuhogó esőben, majd hívja Alfredot.

Sajnos az akciójelenetek nem sikerültek a legjobbra. Nolan nem akciórendező, ahogy Burton sem az. Szó szerint agyonvágták ugyanis az akciókat, jóformán semmit se lehet látni abból, ami történik. Nolan szerint ugyanis így próbálja érzékeltetni a bűnözők zavarát, amikor Batman feltűnik a színen. Szerintem úgy is lehetne ezt érzékeltetni, hogy lássunk is valamit. Egyébként a jelmez elég félelmetesre sikerült, de nekem még mindig jobban tetszik a régi. Ahogy a régi, elegáns Batmobil is jobban bejött, mint ez a tank (bár a hangja nagyon jó). Ezek a valósághű megközelítés hátrányai egy képregényadaptációban. Mellesleg kíváncsi vagyok, hová tűnt ez a megközelítés, amikor a tank a házak tetején ugrált. Ezt leszámítva azonban nagyon is rendben volt az autós üldözés. Ahogy Batman születését is alaposan és részletesen kidolgozták. Az, hogy távol-keleten nindzsáktól tanul, nagyon sablonos, de ezen könnyen túl lehet lépni, mert a Batcave felfedezése, a jelmez készítése, és a kütyük megszerzése elég érdekes. Mivel az idősíkokat gyakran váltogatják a film elején, így az első egy óra sem válik unalmassá, amikor is még nincs Batman sehol sem. A második óra tele van nagyszerű jelenetekkel és képsorokkal, például, mikor Batman áll a ház tetején és köpenyét fújja a szél. Kár, hogy nem tart jónéhány másodperccel tovább a képsor. Az a jelenet pedig, amikor elkapja a korrupt zsarut, na az aztán igazán nagyszerű és batman-es.
A fő különbség Burton és Nolan filmje közt a következő: az előbbi két hasadt személyiség harcáról szólt, örök ellenségekről, akik kiegészítik egymást, de egyiküknek mindenképp vesznie kell. Az utóbbi pedig egyszerűen a félelemről, mint emberi érzésről, és annak sokféle változatáról a gyerekkori traumáktól és fóbiáktól kezdve a pánikszerű félelmen át a félelem legyőzéséig. Az alkotók két kulcsszava a félelem és a reális megközelítés volt.
Szerintem Burton filmje szórakoztatóbbra sikerült. Ha látnánk valamit Nolannél az akciójelenetekből, ha lenne egy meggyőző főhősnő, és egy kicsivel emlékezetesebb gonosz, és egy Elfmanéhez mérhető filmzene, talán másképp gondolnám. Számomra egy filmben ezek nagyon fontos dolgok, így egyértelműen Burton Batmanjét tartom többre, de filmtörténetileg is jóval jelentősebb alkotás. Így hát Nolan folytatásaiban bízok, és abban, hogy kiküszöbölik a csorbát. Remélem nem hiába.

A dvd mindkét féle borítója szép és illik a film hangulatához. A kép és a hang természetesen tökéletes.
A magyar szinkronról szólnék pár szót. A mostanában készült szinkronok egyik- ha nem a legjobb darabja. Ma már ritkán találkozhatunk ennyire igényes munkával, bár egy hiba még így is becsúszott. Amikor Bruce megveszi a hotelt, egy nő azt mondja: Én kitüntetném a Batmant. Mire Rutger Hauer: Én pedig kényszerzubbonyt. Nem tudom miért siklott el mindenki efölött a hiba fölött. A szinkronnak továbbá komoly eszmei értéke is van, hisz Szakácsi Sándor (Liam Neeson) és Kaszás Attila (Gary Oldman) is a szinkronszínészek közt van, remek teljesítményt nyújtva. Nagyon szomorú lettem a filmet hallgatva, hogy elmentek, és már soha többet nem hallhatom a hangjukat, hasonlóan kiváló előadásban. Igazán sokat vesztett kettőjükkel a mai magyar szinkronizálás. Szakácsi hangját ráadásul már gyerekként is nagyon szerettem, mikor még azt sem tudtam mi az a szinkron. Ő volt az a színész, aki Jézustól kezdve Steven Seagalig bárkit hitelesen meg tudott szólaltatni. Rajtuk kettőjükön kívül is remek színészgárda vonul fel az eredeti hangsávval így egyenlő értékűvé válik a magyar. Sőt számomra ezúttal a magyar szinkron még többet is ér.
A második lemezen található extrák elérhetőek a film egyik jelenetéből készített képregényből (ami angolul nagyon szépen van animálva, míg a magyarnál ez teljesen elmaradt). Ha nincs kedvünk a képregénnyel szarakodni, akkor egyszerűen továbblépve is elérhetjük az extrákat, amik tulajdonképpen egy másfél órás werk darabokra szedve. Még szerencse, hogy érdekes, alapos és tartalmas. Vannak szöveges információk Batman cuccairól, és a karakterekről, továbbá találtam két db kb 2 perces rejtett extrát a képregényben.
Így tehát kijelenthetjük, hogy Batman immár harmadik rendezői koncepciójában újra szárnyal, egy hozzá méltó dvd kíséretében. Továbbá optimistán reménykedünk a folytatások egyre magasló színvonalában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.