Ennek az írásnak a szerző által feljavított, kiegészített változatát megtalálhatjátok a FILMBOOK.blog.hu-n!

Rengetegszer láttam ezt a filmet 16 éves koromban. Teljesen magával ragadott a szépsége, illetve az a különleges mesevilág, amelyben játszódik. Merthogy ez ízig-vérig mese kísértetekkel, szörnyekkel és zombikkal. Hőseink röpködnek, varázsolnak. Ha leülünk a Szellemharcosok elé, el kell fogadnunk ezt az egyedi világot, hogy élvezni tudjuk a filmet. Mindemellett azt is el kell fogadnunk, hogy a kínai mesevilág jelentősen különbözik az európai kultúra mesevilágától, itt például egy kísértettel is lehet szeretkezni. Ha elménk képes befogadni ezt a fantáziadús, kissé elvont sztorit, akkor csodálatos élményben lehet részünk.

Az álomszerű kezdés, amelyben lassított felvételekben, hófehér fátyollal láthatunk egy gyönyörű lányt és egy fiút, hirtelen átvált vérbeli horrorfilmes szubjektív kameranézetbe, az álmot rémálommá változtatva. Az operatőri munka egyébként kiváló, felejthetetlen képeket láthatunk; rengeteget használták a kék szűrőt, ami több szempontból is hasznos volt, egyrészt mert remekül megteremti a tipikus '80-as évekbeli fantasy hangulatot, másrészt az állandó köddel együtt nagyon sejtelmessé válik az egész mese, amit még sikerül tovább fokozni a ferde kamerabeállításokkal. Ennél is fontosabb hangulatfokozó elem a remek zenei aláfestés, ami rendkívül felerősíti a lírai jelenetek hatását, mindezek összetevőjeként kapjuk meg azt a melankolikus hangulatot, amely elég mély nyomokat hagy bennünk még jóval a befejezés után is. Ezeket a szó szerint meseszép jeleneteket a színészek játéka teszi igazán méllyé: Leslie Cheung a bájosan ügyetlen adóbeszedő szerepét formálja meg, és sokkal szimpatikusabb a szerelméért harcba szálló átlagemberként, mint a Szebb holnap mitugrász rendőreként. A tragikus sorsú kísértetlányt, a gyönyörű Joey Wang alakítja, aki egyszerre romantikus, hihetetlenül veszélyes, végtelenül szomorú és elképesztően szexi. A hongkongi filmekben én még nem láttam nála emlékezetesebb és összetettebb női karaktert. Ők ketten pedig a filmtörténelem egyik legaranyosabb szerelmespárja, végig együtt tudunk velük érezni a film meseszerűsége ellenére is. Közben egy pillanatra nem válnak nyálassá, vagy idegesítővé, mint más alkotásoknál oly gyakran. További fontos karakter még a gonosz szellemek és démonok ellen küzdő taoista harcos, aki végül hőseink legfőbb segítőjévé válik. Ma Wu kezdetben inkább vészjósló, majd csodálatos képességei ellenére is inkább egy humoros szereplővé válik. A negatív karakterek mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül. Joey Wang mostohatestvéreinek túl kevés idő jut ahhoz, hogy fontossá váljanak, de az például nagyon tetszett, ahogy szinte lebegve közlekedtek egész végig. A fő gonoszt, a fákat irányító ezeréves szörnyet viszont aki egyszer látta nehezen felejti. Már belépője is különleges: a felgyorsított szubjektív kameranézet hirtelen átvált egy a főhősnőt korbácsoló férfira. Egy kisminkelt férfira akinek egy mondaton belül van egyszerre női és férfi hangja, ráadásul a nyelve a legveszélyesebb fegyvere. Ezek mind olyan ötletek, amelyek az európai kultúrától nagyon távol állnak, ezért annyira meglepőek számunkra.

 

A Szellemharcosok legnagyobb különlegessége a műfajok teljesen természetes, magától értetődő keveredése. A kezdésben a romantikus, meseszerűség egy pillanat alatt átcsap horrorba, aztán a főhős megjelenésével egy hosszabb vígjátékbetétet láthatunk, amit két kardozós akciójelenet szakít félbe. Mégsem tűnik összecsapottnak vagy zavarónak ez a műfaji keveredés, talán azért mert a humoros részek tényleg humorosak (a száradt kenyér, ami kettétöri a követ), az akciójelenetek látványosan segítik a meseelemeket, és a horror szcénák is megfelelnek a kor követelményeinek. Az egyik legjobb része a filmnek az, amelyikben főhősünket megpróbálják elkapni a házban bujkáló zombik. Az élőhalottakat az ezeréves, már a ’33-as King Kongban is használt stop motion technikával keltették életre, ennek következtében ma már megjelenésük önmagában elég vicces. A zombik  főhősünk körül mászkálnak, aki mit sem sejt az egészről, ettől nagyon feszültté válik az egész jelenet. A humort is éppen ez szolgáltatja, hisz főhősünk nem veszi észre őket soha, és mindig valami véletlen, vicces hülyeség miatt éli túl és szívatja meg szegény zombikat. Hasonlóan felejthetetlen jelenet még a taoista harcos váratlan dalbetétje a film közepén. Sajnos a magyar kiadáson nem mellékeltek hozzá feliratot, pedig úgy még poénosabb lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.