Ez is nagyon jó lett. Hihetetlen miket leírsz néha.

Összességében szerintem egy fokkal nem jobb mint az első rész. Márpedig azért mert noha az akciójelenetek tényleg hihetetlen jók - az a lépcsőn lecsúszás valami atomállatság - de annyira összevissza a film, helyeként minden logikát nélkülöző s ezek azért sokkal jobbak voltak az első részben. Ott nem voltak ilyen bakik.

Ráadásul nem akarom rombolni az utolsó 10 perc nimbuszát, de azért ez inkább mészárlás volt mint harc. Vannak jelenetek, ahol egy lövéstől összeesnek hatan. És akkor ezek szerint tényleg jól láttam, hogy a robbantásnál Chow elröhögni magát, csak gondolom ez a jelenet megismételhetetlen volt.

Sokat agyaltam vajon hogyan hozzák vissza Mark karaterét. Először arra gondoltam, hogy ez egy prequel lesz és azt az időszakot dolgozza fel, amikor Mark meg Ho még mélyen benne voltak a buliban. Azután azt hittem képesek visszahozni hogy mégis életben maradt. Utána megijedtem hogy csak flashbackek lesznek, de a végső verzió minden várakozást felülmúlt. Ezt az ökörséget, és olyan komolyan nyomják, hogy ikertesó, tényleg Barátok Közt. Nem is tudtam túltenni magam rajta.

Ráadásul bizonyos mértékben szét is zúzta amit az első felépített. Ho minden különösebb ok nélkül vállalja a beépülést, pedig mennyire meg akart javulni, és mit ért el vele? Elvesztette a tesóját, a barátját, és már ki tudja hány éve rács mögött van.

Egyébként elképzelhető, hogy Woo két órásra tervezte eredetileg a filmjét, de ha jól tudom anno a 80-max 90 perces filmek domináltak, és ez már így is közel 100 perc.

Nem tudom láttad e a Hozzátok el nekem Alfredo Garcia Fejét, na kb. az ilyen, az első fele egy iszonyat nagy baromság, leül, unalmas, a második fele viszont egyre durvább egészen a végéig. Woo biztos szereti Peckinpahet mert ő szokta mutatni közelről a fegyver csövét.

Apropó hol maradtak a galambok? Vagy Woo ekkor még nem volt keresztény? Mintha a Bérgyilkosban már lenne, de kurva rég már sajnos.

De persze nem is értem mit sírbákolok, ha így csinálják meg a Max Paynet - merthogy a játékot, legalábbis az első részét azt nagyrészt ebből Woo-tól kölcsönözték - akkor semmi baj nem lenne. De ott nem csak a történet a zavaros, még az akciók is szarok, és eltelt 20 év a két film között. Botrány.

A Cowboy Bebopot ismered? Az igaz, hogy anime, de Watanabe szintén sokat koppinthatott Wootól, főleg a hőse öltözését. Ott is öltönyben van, és a ballonkabátot is csak akkor veszi fel, ha irtani megy.

Tarantino - a Kutyaszorítóbant én eleinte kedveltem, de minél többször megnézem annál jobban kiviláglanak a hibái, és minél több filmet látok annál jobban látom mikből fércelte össze. De ott inkább a pofázásokon volt a hangsúly mert az akciók meglehetősen gyérek benne. Nekem sokkal inkább a Kill Bill 1 ugrott be, ott is a végén mennyi embert gyilkoltak le és azt is hogy tapsolták. Bár ha összességében nézem, még mindig a Kill Bill 1 mint bármi más.

"hihetetlen miket leírsz néha"
Ezt hogy érted?

Inkább mészárlás, mint harc? Azért hőseinket is rendesen szitává lőtték. CYF nem elröhögi magát, hanem sokkal nagyobbat robbant a bomba, mint várták, így lett a cool beállításból paródia, de nekem tetszik.
Úgy érzem, láttad a Szigorúan piszkos ügyek trilógiát :)
Úgy emlékszem, bár nem mostanában láttam, hogy Ho Kit védelme miatt vállalja a beépülést, így meg azért érthető a dolog.
Így van, valószínűleg ezért vágták meg ilyen csúnyán a filmet, de akkor is jobban jártuk volna, ha egy kicsit hosszabb.
Nem rajongok Peckinpah-ért. Úgy tudom megvan valahol a film, de még nem láttam. Egyébként tény, hogy Woo sokat merített Peckinpah-tól, meg nagy hatású alkotó volt, én még se szeretem.
Galambok csak a Bérgyilkosban, meg az amcsi filmjeiben vannak.
Végül Tarantinora visszatérve: mint minden nagy alkotót, így őt is divat mostanában fikázni, de az a helyzet, hogy bár hozott anyagból dolgozik, a végeredmény mégismindig sokkal jobb lesz, mint az eredeti film, ráaádásul amit ő csinál, amilyen párbeszédeket ír, az leutánozhatatlan és felismerhetetlenül tarantinós.
Mostanában elég sok régi hongkongi filmet néztem meg, és egyre jobban kiderült, hogy Woo nem is olyan eredeti, mint gondoltam, pedig róla nem hallani úton-útfélen azt, hogy más filmekből lopna. Ehhez képest Chang Cheh (akire meg Peckinpah stílusa hatott) már a 60-as évek végén megcsinálta azt az akciójelenetekkel, mint John Woo, aki lényegében ugyanezt folytatta, csak lecserélte a kardot pisztolyokra. Vagy ott a Bérgyilkos, ami a legjobb filmje. Az alapsztori nem kicsit emlékeztet Melville Szamurájára (magányos bérgyilkos, énekesnő, és üldözik a megbízók és a rendőrség), az akciók Peckinpah és Chang Cheh stílusában folynak, CYF öltözéke a fináléban olyasmi, mint David Chiangé a Vengeance!-ben. A gyilkos, a rendőr és a vak lány szituációt pedig egy az egyben az Invincibel Fist című '60-as évekbeli filmből emelték át. Kevesebb lett ettől a szememben John Woo, vagy a Bérgyilkos? Ey frászt, sokkal jobb ez az egy film, mint az utóbb felsorolt összes, pedig azok se rosszak. Arról nem is beszélve, hogy a Szebb holnap is egy tajvani film remake-je. Tarantinónál ugyanezen érvek megsokszorozódnak, pláne a Kill Bill esetében.

Úgy értettem, hogy olyan dolgokra világítasz rá, amire én nem is gondolnék, tehát hogy hatványozottan megéri elolvasni az elmélkedéseidet de persze inkább a filmek után. Szóval le a kalappal.

Abban egy percig se kételkedtem, hogy nem Woo volt az első aki keleten normális filmet csinált - csak nyilván sokkal kevésbé ismerjük az ottani viszonyokat mint Hollywoodét - és általános igazság, hogy jótól, és főleg jól lopni majdnem olyan mintha saját magad találnál ki valamit.

Tarantinot nem most kezdtem fikázni, kb 1-2 évvel a bemutató után láttam a Ponyvaregényt először tőle, talán még a HBO-n. És mindenki le volt tőle hidalva, hogy ez mekkora király film, de számomra - pedig azóta megnéztem vagy tízszer - még mindig egy öncélú óda az erőszakhoz, a drogokhoz, a "hősei" erkölcsi trágyalék, tulajdonképpen semmi nem motiválja őket. Ezt is nagyon jól leírtad, hogy itt Woonál a gengszterek képviselnek egyfajta magasabb erkölcsöt.

Szóval nem ma kezdtem fikázni a Tékást, bár azóta már sikeresen bebizonyította hogy színésznek pocsék, és azért akadt pár mellényúlása is. Arra meg ki sem térek, hogy minden filmjére felmondott egy audiokommentárt, a Ponyvaregényre meg nem, pedig bizisten megnéztem volna, hátha mond valami okosat miért is csinálta.

Párbeszédek? Hm, akkoriban láttam Smithtől a Képtelen Képregényt és azóta megnéztem az összes filmjét, Smith a 90-es években iszonyat jó párbeszédeket írt, és számomra valamiért hihetőbb amikor ilyen geek dolgokról képregényrajzolók beszélgetnek, mint bérgyilkosok, akik épp ölni mennek, hogy mit jelent a Pilot.

De ezért is írtam, hogy Kutyaszorítóban, és Kill Bill 1 - bár azt is lopkodta, de az nagyon jól van összerakva. Sokáig tetszett 4 szoba utolsó jelenete, amíg nem láttam a Roald Dahl sztorikat, és ki nem derült, hogy tulajdonképpen azt is lopta.

Egyébként lehet hülye vagyok, de amikor kiderül, hogy ilyen látványosan nyúltak valami korábbi alkotásból, az nálam meg tudja ölni a filmet.

És mostanában Rodrigueztől sem vagyok elragadtatva, napokban néztem a Machetét, és mintha frankón kezdene meghülyülni ő is. Nem elég hogy egy csomó B-filmes szar készül, még ő direkt készíti még egyet.

Köszönöm az elismerő szavakat! Valóban nem ajánlókat írok, így inkább a filmek után javasolt errefelé olvasgatni, mert nincs lelkiismeretfurdalásom a spoilerek miatt, mondjuk nem is mai filmekről írok.

A Ponyvaregény elemzésébe most nem mennék bele, számomra a világ egyik legjobb filmje. Annyiban nem adok igazat, hogy a Ponyvaregényben nincs szó az erkölcsről. Nem tudom a valóságban miről beszélgetnek a bérgyilkosok meló előtt, de ez így nekem szórakoztató volt.

Nálam inkább az veri ki a biztosítékot, amikor egy B film lemásolja mondjuk az Aliens-t, vagy hasonló kaliberű filmet. Azzal ki vagyok békülve, ha elfeledett, vagy épp pocsék filmek bizonyos elemei egy sokkal jobb film élvezetéhez járulnak hozzá.

Machete: első 7 perc után azt hittem rohadt jó lesz, de... tévedtem.

De nem is baj, én jobban szeretem az ilyen rávilágításokat, pl. amíg egyetemen jártam ilyen kurzusokra ott se azt élveztem, hogy megnézzük a filmet - amit legtöbbször nem is értettem - hanem hogy utána volt 1 óra, 90 perc amiben egy filmesztéta boncolgatta mit miért. Talán akkor fordult velem kicsit a filmek világa, addig csak néztem őket bele a vakvilágba.

Ponyvaregénnyel kapcsolatban nem akartalak megbántani, csak nekem nagyon öncélú az a film.

Ne viccelj, dehogy bántottál meg, senkinek sem kell ugyanazokat a filmeket szeretnie mint nekem.

Jól hangzik ez az egyetemes dolog, biztos érdekes lehetett.

Jah, a félév végére már név alapján is felismertek, hogy ez az a majom, aki belepofázik állandóan az elemzésekbe :D