Az előző néhány Van Damme film bevételei nem igazán feleltek meg a várakozásoknak, igazából csak nemzetközi szinten tudtát visszahozni a befektetett pénzt. Úgyhogy a belga harcos próbálta újra megtalálni a siker receptjét, így John Woo után ismét egy hongkongi rendezőt csábított át Hollywoodba.

Ringo Lam ugyan nem akkora húzónév, mint John Woo, de azért csinált jó filmeket, például a Full Contact-ot, vagy a City on Fire-t. Ezek általában elég nyomasztó, és nagyon brutális filmek, így sok mást most sem vártam. A történet elején in medias res egy intenzív gyalogos üldözés kellős közepén találjuk magunkat, amelynek végén Van Damme elhalálozik. Mint a Tökéletes katonában. De aztán hopp, hamar kiderül, hogy van egy titkos ikertestvére. Igen, mint a Dupla dinamitban. Rendben, hogy a Van Damme filmek sose számítottak valami eredetinek, és nem is akartak különösebben újat alkotni, de azért ez mégiscsak túlzás, hogy saját magunkat is ilyen szinten másoljuk.

Ha túllépünk azon, hogy ez az alapszitu, elkezdődik a nyomasztó történet. És tényleg, sehol a filmben egy poén, vagy némi vidámság, az egész Mindhalálig sötét és szürke, és még az eső is sokat esik, szóval elég depresszív hangulatú. Van Damme szomorú szemekkel játssza a szótlan hős szerepét, alakítása most egyértelműen a jobb teljesítményei közé tartozik. Ismét a sebezhetőbb hős vonalat viszi tovább, aminek köszönhetően talán karrierjének színészi csúcspontja az a jelenet, amelyben meghallgatja halott testvére szalagját. Ezt a szituációt jól kitalálták, elég drámai.

Van Damme nagyon tökös ebben a szerepben, sajnos az ellenfelei már nem annyira. Az orosz maffia ellenségnek még jó ötlet is lenne, de az olyan hülyeségek, mint amikor késsel támadnak rá, elrontják az egészet. Arról nem is beszélve, hogy egy markánsabb gonosztevővel jobban jártak volna, mint ezzel az FBI-os összeesküvéssel. A kötelező főhősnő szerepében ezúttal Natasha Henstridge-t láthatjuk, aki bár egy szép nő, de elég semmilyen ebben a filmben.

A történet szépen halad a maga ütemében, teljesen követhető, jól összerakott a cselekmény, néhány bunyóval és akciójelenettel megspékelve. Ezek közül kiemelkedik a szaunás bunyó, és a finálé akciósorozata a liftes harctól kezdve, az autós üldözésen és robbantásokon át, egészen a láncfűrészes leszámolásig. Igazából itt lehet először felfedezni Ringo Lam keze nyomát.

Mindent összevetve nem volt ez egyáltalán rossz film. Nem voltak benne olyan kirívó hibák, mint A kalandorban, de azon mégis jobban szórakoztam. Összességében véve ez is egy közepes alkotás. Van Damme-nak ezzel sem sikerült visszatérnie az élvonalba.