2010.03.23. 15:50
Véres játék
Na ez már nagy kedvenc volt, többször is végigperdült naponta a videómban. Amikor 8-9 évvel ezelőtt újra megnéztem, akkor sem okozott csalódást, tehát erre a filmre oda kell figyelni. Van Damme itt játszik először főszerepet, ráadásul a film igaz történet alapján készült. A híres-hírhedt B filmeket gyártó Cannon Group stúdió állt a Véres játék mögött, és valamiért évekig dobozban maradt, mert annyira rossznak találták, hogy nem akarták bemutatni. Ez számomra teljesen érthetetlen, pláne hogy szinte mindegyik Cannonos remekmű amit eddig láttam, kategóriákkal rosszabb volt ennél. Később mikor a mozikban bemutatták nem bukott ugyan meg, de nem is aratott hatalmas sikert. Ez csak később videón következett be.
A véres játék maga egy Kumite nevezetű illegális harcművészeti verseny, ahol nem igazán vannak szabályok, még gyilkolni is lehet. A film elején jó kis zene kíséreténen mutatják be a karakteresebb versenyzőket. Maga a zene nagyon jól sikerült, nem csak a tipikus ’80-as évek feelinget erősíti meg a betétdalokkal, hanem a rengeteg küzdőjelenet aláfestései is adnak egyfajta ritmust az egésznek. Van Damme flashbackjei sem lennének fele ilyen hatásosak, ha nem hallanánk közben a kísérőzenét, mely szinte spirituális jelentést ad ennek a résznek. A szokásos kiképzést egyébként elég gyorsan lezavarják, és nem csak időhúzásra jó, később tényleg lesz jelentősége annak, hogy miket tanult. A szétfeszítős spárgás jelenet pedig nagyon kegyetlen. Később ez a meditáció, meg spárgázás elég hamar irónia tárgyává válik, köszönhetően a főhős vicces haverjának. Ő is egy remek színfolt, na nem mintha olyan jók lennének a poénjai, de ha nem lenne, hiányolnánk. Ha már a karaktereknél tartunk, meg kell említeni a már Bruce Lee-val is forgató Bolo Yeung-ot, aki a negatív szereplőt alakítja. Nincs sok dolga, már fizimiskájából kitűnik, hogy ő a félelmetes ellenség, amire még rá is tesz egy lapáttal felesleges brutalitása és kegyetlensége. Mégsem állítják be legyőzhetetlennek; a végső küzdelemben ugyanis csalni próbál, mert fél főhősünktől. Ez nekem mindig nagyon tetszett, gyűlöltem ha legyőzhetetlennek állították be a gonoszt, hisz úgyis mindenki tudja, hogy veszíteni fog. A film további nagy erénye, hogy a játékidő majdnem fele ötletes és látványos küzdelmekből áll. És ezek nem válnak egy pillanatra sem unalmassá, végig követhetőek, intenzívek, durvák, tehát minden ami kell. A film gyenge pontját éppen azok a részek adják, melyekben próbálnak valami sztorit ránk erőltetni. Ilyen a halvány romantikus szál a tipikus cicababával, amiért nem haragszom mert végülis jól néz ki a csaj. Ilyen a szintén gyenge bosszúmotívum, amit a Rocky 4-ből vettek át (lásd kamerabeállítások és flashbackek). Mivel hősünk barátja nem hal meg, és nem is régóta ismerik egymást ezért egyszerűen nincs az egésznek jelentősége. A végén pedig kifejezetten vicces, ahogy szerelmet vallanak egymásnak. Ugyanilyen sztoripótléknak szánták a Van Damme-ot üldöző két katonát (egyikük a fiatal Forest Whitaker), ami még egy későbbi filmben is fel fog bukkani, itt egy burleszkszerű üldözést köszönhetünk nekik, amire abszolút nem emlékeztem.
Már említettem pozitívumként a filmet belengő tipikus ’80-as évek feelinget, ami a vicces gatyáktól kezdve az ősrégi videójátékokon és a betétdalokon át egészen a funkciótlan férfisegg jelenetig terjed. Van Damme ebben a filmben is tud néha egész vicces fejeket vágni, néha a műmacsó is előbukik belőle, de alapjaiban véve nem elrettentő, amit itt művel, simán el lehet viselni. A Véres játék volt az első nagy filmje, és valószínűleg – bár még csak a sorozat elején tartok – az egyik legjobb is.
Szólj hozzá!
Címkék: akció van damme
A bejegyzés trackback címe:
https://santinofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr31862657
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.