Nem szeretem a katasztrófafilmeket. Mindegyik sablonos és hatásvadász, tökmindegy hogy a '70-es évekbeli klasszikusokról, vagy a jelenkori változatokról beszélünk. A Pokoli torony pedig több, mint két és fél órás. Igaz, a '70-es évektől számíthatjuk a modernkori filmezést, de némely film, ami abban az időben készült, meglehetősen száraz. Szóval nem csoda, hogy ennyit vártam a Pokoli toronnyal, mire megnéztem.

Igazi sztárparádé vonul fel a filmben. A két nehézsúlyú szereplőt Steve McQueent és Paul Newmant pl kénytelenek egymás mellé írni a főcímnél, nehogy sérüljön bármelyik nagyság egója. Ennek ellenére Paul Newmané a főszerep, és sokkal jobban is írták meg, mint neves kollégájáét. Rajtuk kívül, még itt van Faye Dunaway is, aki nagyon elegáns és szexi. Feltűnik a legendás Fred Astaire, meg jópár ismerős arc az évtized filmjeiből, sorozataiból. Úgy látszik nagyon biztosra akartak menni az alkotók, hogy a Pokoli torony viszahozza a költségvetést, ami állítólag nagyon magas volt. Ennek ellenére ma már a technikai megvalósítás borzasztóan elavult. A külső felvételekről ordít, hogy makett, ahogy a felhőkarcolóból kiugró embereken is látszik, hogy csak lehajítottak valami égő rongybabát. A robbanások és a tűz megjelenítése sem sikerült túl élethűre. Néha egyszerűen csak érezzük, hogy megnyomtak egy gombot fellángolt a tűz, megnyomtak egy másikat, elaludt a tűz. Lehet, hogy ez akkoriban szuperprodukció volt, de nem állta ki az idő próbáját, az egyszer biztos.

Ennek ellenére mégis hihetetlenül izgalmas jeleneteket sikerült létrehozni, ahol az ember mind a tíz körmét lerághatja. A film tele van szimpatikus szereplőkkel, és azt is tudjuk, hogy a szupersztárokon kívül gyakorlatilag bárki meghalhat. Ez jelentősen megnöveli a film értékét. A legjobb ilyen jelenetsor pedig egyértelműen Paul Newman akciója, ahogy a gyerekeket próbálja megmenteni számtalan viszontagságon keresztül. Egyébként nagyon meglepő volt számomra, hogy a haláleseteket milyen tárgyilagosan és szenvtelenül mutatták be. Felvezettek remek szereplőket, aztán minden előzetes vagy utólagos siránkozás nélkül brutálisan és váratlanul kinyírták őket az írók. Paradox módon így sokkal nagyobb hatást értek el. Sajnos az utolsó 10 percben mégiscsak elkezdenek sajnálkozni, amitől kicsit giccses is lesz az egész, de addig tényleg tökéletes.

A kevésbé mozgalmas jelenetek alatt pedig volt időm elgondolkodni, hogy ma amikor már kellően élethű látványvilágot tudnak kreálni, mégis miért nem képesek elérni, hogy úgy izguljunk, mint a Pokoli torony alatt... Így lenne a tökéletes, talán még én is megszeretném a katasztrófafilmeket, de sajnos úgy tűnik korunk rendezői elhagytak valamit útközben.

Egyébként egy hihetetlen jó és részletes ismertetőt olvashattok itt:hu.wikipedia.org/wiki/Pokoli_torony

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.