Mikor elolvastam a Casino Royale regényváltozatát, körülbelül nyolc évvel ezelőtt, nem csodálkoztam, hogy sosem készült belőle igazi James Bond film. Az egész cselekmény alig néhány helyszínen játszódik, egyik sem túl látványos, a főgonoszt jóval a történet vége előtt egy ismeretlen bérgyilkos fejbe lövi, Bond szerelmes lesz, és sehol egy egész világot fenyegető terv. Úgy gondoltam ezek után túlságosan is át kéne írni, hogy valódi Bond film lehessen belőle. Akkor azonban elvész a lényeg, az egész hangulat akkor pedig mi értelme. Elkezdtem törni a fejem, hogy lehetne mégis adaptálni a könyvet, úgy, hogy jó maradjon. Átkozottul tetszett a regény, el voltam ragadtatva tőle, azért is vittem magamban tovább a dolgot, abban a tudatban, hogy valószínűleg sosem készül belőle film. Nos igaz, engem nem fizettek meg, de kitaláltam, hogy kell egy történettől független, látványos nyitás, ahogy megszokhattuk, illetve a főhősnő halálát kéne még akciódúsabbá tenni. Szerencsére a forgatókönyvírók jóval többet foglalkoztak ezzel, létrehozva ezzel minden idők legjobb Bond adaptációját.
A főcím előtti nyitójelenetben azt láthatjuk, hogy az ügynök miképp szerezte meg 00-ás státuszát, melyről a regényben is ejtenek pár szót, természetesen teljesen más formában. Ebben a nyitójelenetben az új színész nem szarozik; összever, majd megfojt egy embert egy mellékhelyiségben, a fegyvertelen kettős ügynököt pedig hidegvérrel agyonlövi. Mindezt fekete-fehérben, nagyon erőszakosan, minden korábbi kalandtól merőben eltérően. Ez a 2 perces rész megadja a hangulatot a film későbbi részére és tudatja velünk mire számíthatunk a következőkben. Amikor először láttam egy premier előtti vetítésen, egyből megértettem miért Daniel Craiget választották ki, holott elsőre nem az a tipikus James Bond karakter. Ellenben az angol színésznek olyan férfias kisugárzása, természetes karizmája van, mint Connery óta egy színésznek sem a sorozatban. Pedig Bond szerepére ennek kötelezővé kellett volna válnia. Igazából Daltonból is ez hiányzott a leginkább, hogy jó lehessen, és véghez tudja vinni a koncepcióját. ’87 óta próbálják emberibbé tenni a figurát, 2006-ra sikerült maradéktalanul. Craig teljesen esendő, hihető figurát mintáz meg, aki „jóval többet tesz meg, mint ami egy embertől elvárható”, hogy magát Fleminget idézzem, aki így jellemezte hősét. Mégis az új fiú magabiztosságával az összes jelenetet uralja, ezzel pedig el is fogadtatta magát velem. Az a sok szöveg, hogy Craig teljesen olyan, mint regénybeli megfelelője, az egyszerűen nem igaz. Bond már Flemingnél sem volt sosem kezdő, ellenben jóképűnek írták le, ami azért Craigről nem mondható el. Mondjuk ez engem férfiként teljesen hidegen hagy, az akciókban jól mutat, és színésznek sem utolsó. Nem a külsejével válik hasonlóvá eredetijéhez, hanem azzal, hogy amellett, hogy könyörtelen gyilkos, ő is emberi; hibázik, dühöng, kétségek gyötrik, valódi megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, tehát sokkal inkább együtt lehet érezni vele, ezáltal átélhetőbbé, izgalmasabbá válik a film. Ezért kapott olyan szokatlanul magas pontszámot az imdb-n. Az, hogy eredettörténetet csináltak a Casino Royale-ból a szememben nem oszt, nem szoroz: múló divat ez is. De az biztos, hogy ahhoz, hogy igazán elfogadjam Craig-et, a következő részekben elegánsabbá és humorosabbá kell válnia, ahogy idővel Bond is azzá vált a könyvekben.
A gunbarrelt ügyesen variálták meg, de azért remélem, ez nem állandósul. A főcím elég oldschool benyomást kelt; kártyákból és bunyókból áll. Fájlaltam a lánysziluettek hiányát, de újat úgyse tudtak volna mutatni. A zene most sem tetszett különösebben, de ’95 óta már volt időm megszokni a gyengécske főcímdalokat. David Arnold zeneszerző egyébként az eddigi legjobb munkáját tette le az asztalra: ha pár jellegzetes motívumot jobban kihangsúlyozott volna, a jellegtelenebbeket pedig jobban mellőzi, akár kiválóra is minősíteném.
A történetet okosan kibővítették, a film elejét felturbózták akcióval, de úgy, hogy közben mégis végig történetközpontú maradt a forgatókönyv. Az első akciójelenet a free running lenyűgöző. Emellett továbbra is bemutatja az új főszereplő bátorságát és keménységét. A miami reptér-jelenetsor izgalmasabbra, kémesebbre, de kevésbé látványosra sikerült. A kártyacsata közben lezajló akciókkal próbálták elérni, hogy a film ne üljön le, ez sikerült is. Végül pedig a kötelező finálé Velencében, az omladozó házban is nagyon keményre sikeredett. Az alkotók ezúttal az életszerűbb hőshöz, valószerűbb akciókat terveztek, így talán sokaknak kevésnek bizonyulhat ez a befejezés, én azonban teljesen meg voltam vele elégedve. A könyvben Vesper egyszerűen csak öngyilkos lett, mikor meglátta a félszemű fickót. Írt egy búcsúlevelet, abból derült ki minden. Eva Green szerencsére teljesen olyan külsőleg, mint az eredeti karakter, szinte teljesen így képzeltem el. Személyiségét persze fel kellett zárkóztatni az új évezredhez, de ez várható volt. Igazából nem nagyon értem, miért mondják többen is Eva Greenre, hogy csúnya… Szerintem nagyon szép, ráadásul a szerepét is jól játssza. Emellett méltó partnere Bondnak, az ügynök ezért is szeret belé. (Meg azért mert még kezdő és nem ismeri annyira a nőket:). A másik lány Caterina Murino viszont vitathatatlanul gyönyörű, tüzes latin szépség. Azonban elég hamar meghal. Talán ez az egyetlen epizód a sorozatban, ahol mindkét lánynak tragikus véget kell érnie.
A szokásos gonoszt, Le Chiffre-t is sokat kritizálják, de szerintem emlékezetes ellenfél, félelmetes a visszafogottsága, kitörő szadizmusa pedig még félelmetesebb. Ezek voltak legjellemzőbb tulajdonságai a regényben is, ehhez itt még hozzájön a szívózása és a vérző szeme. Egyeseknek lehet, hogy nem ő az igazi Bond-ellenfél, és ezzel talán én is így lennék, ha csak a filmeket láttam volna. De még mindig inkább ő, mint egy Toby Stephens-szerű ripacskodó szarházi.
Annak viszont nagyon örültem, hogy M-nek megtartották Judi Dencht, még akkor is, ha most már inkább titkára van, semmint Moneypennyje. Az ok: Moneypenny nem szerepelt az eredeti regényben sem. Átlátszó, mert ennyi erővel nem volt a regényben a film első egy órája sem. És most jön a poén: Moneypenny szerepelt az eredeti könyvben is. Gondolom a hagyományokkal való teljes szakítás jegyében hagyták ki, de én nem fájlaltam a hiányát. Q-ét sem, hisz Desmond Llewelyn már meghalt, és én sosem voltam annyira elájulva a kütyüktől. Bondnak így is van egy elképesztően szép Aston Martinja, számomra pedig inkább ez a lényeg. Meg persze az sem elhanyagolható, hogy ismét sikerül az alkotóknak csodálatos helyszíneket találniuk.
A filmet nézve kíváncsi voltam, hogy a cselekmény azon elemeit, melyek a Bond epizódokban teljesen hagyományosnak számítanak, ám a regényben még nagyon máshogy vannak, vajon bátran átemelik a könyvből, vagy inkább újraírják. A készítők szerencsére a bátorságot választották, így ügynökünket hasonlóan durván megkínozzák, és megmenekülését is változatlanul hagyják. Tulajdonképpen ’69 óta ez az első igazán hű adaptáció és nagyszerűen sikerült. Kibővítették, illetve természetesen modernizálták a történetet, de az egész könyv szellemiségéhez, fő fordulataihoz, karaktereihez maximálisan hűek maradtak. Így a filmekben először feltűnik a regények egyik állandó mellékalakja Mathis is, akit Giancarlo Gianni formál meg kiválóan.
A Casino Royale azonban korántsem örvend (főleg itthon) olyan egyértelmű sikernek:
Sokat hallani, hogy ez már nem is igazi 007-es film, de akciófilmnek nem rossz. Nos szerintem ez is vérbeli Bond film. Csak egy kicsit másfajta, (Ugyanez elmondható az Őfelsége titkosszolgálatábanról is). Hány filmhősre jellemző az, hogy egy kaszinóban megmérgezik a Vodka Martinijét, mire ő az Aston Martinjába szerelt masinával kiüti magát, majd visszamegy és megnyeri a játékot? Kicsit „bondosan” hangzik, nemigaz? Ehhez hozzájárul még a film hangulata, így még inkább élvezhetővé válik a Casino Royale. Bár tény, hogy Craiget pár jelenetben elegánsabban is felöltöztethették volna (bár így is ő van messze a legtöbbet szmokingban egy részre jutóan, elődeihez képest), ahogy például Brosnant is. Szerintem melyikük volt a jobb? A maguk módján mindketten jók, Brosnan a nagyvilági playboy megközelítésben játszotta a figurát, Craig pedig inkább a hidegvérű gyilkost helyezi előtérbe. Egyik elképzelés sem elvetendő, mindkettő közel áll az eredetihez. Tény, hogy nagyon éles a váltás (pláne így, hogy tegnap néztem meg a Die Another Day-t), de erre már szükség volt, hisz már hússzor láttuk kb ugyanazt. A készítők azon koncepciója, hogy egy akciófilmet történetközpontúvá és reálisabbá tegyenek, mindenképpen helytálló. A sok változtatásról pedig egyszerűen az a véleményem, hogy mivel a film kiválóra sikerült (az egyik legjobb a sorozatban), ezért mindenképpen jó, hogy változtattak a jól bevált recepten. A lényeg így is ugyanaz maradt. A titkos ügynök bejárja a világot, gyönyörű nőkkel és félelmetes gonosztevőkkel találkozik, remek helyszíneken.
Brosnant kissé igazságtalanul váltották le a hatalmas (anyagi) sikerű Die Another Day után. Leváltásának okairól nagyon sokfélét hallani: hogy a forgatókönyvíró-páros nem tudott előállni egy épkézláb történettel, hanem ismét látvány-orgiával akarták pótolni a dolgot, ami Brosnannek nem tetszett. Négy filmes szerződése is lejárt, nyilván magasabb gázsit követelt a nagy sikerek után, illetve már kezdett kiöregedni. A dvd extrái közt azt halljuk, hogy a producerek végre nagy nehezen meg tudták szerezni a Casino Royale jogait, és Brosnan már nem lett volna jó kezdő Bondként. Craig pedig szerződést kötött a következő három részre, és azt nyilatkozta, hogy a következő sokkal humorosabb lesz, ami nem is baj, mert ha a Casino Royale-nak van hibája, akkor az, hogy az eddigiekhez képest túlságosan is visszafogott a humora.

A dvd egyáltalán nem illeszkedik a sorozathoz, egy szép, de közelebbről nézve gagyi papírtokban foglal helyet, a belső borító hófehér, ám a lemezek szitázása nagyon szép. A képminőségről csak ódákat lehet zengeni, kenterbe veri a sorozat összes többi darabját. A hangra ehhez hasonlóan nem lehet panasz. Ellenben a szinkronra lehet: nem Stohl az alapvető probléma, ő kissé megfiatalítja és játékossá teszi a főhőst, ami egyáltalán nem árt, a gond Le Chiffre hangja, Kaszás Gergő, aki nagyszerű mondjuk Leonardo DiCaprioként, vagy a Shop Stop hőseként, de egy Bond ellenséghez kicsit sem illik a hangja.

Az extratartalomtól sem voltam elájulva. 3 doksi van: egy Craig Bonddá válásáról, egy a kaszkadőrökről és végre összehoztak egyet a Bond-lányokról. Meg persze van videoklip is. Ez elég kevés. A Halj meg máskor! eredeti kiadásán öt órányi extratartalom foglalt helyet. A Casino Royale-on négy évvel később, már csak 102 percnyi extra van. A legfájóbb pedig, hogy az egész sorozat feliratos extrái után, itt még arról a kevésről is lespórolták a feliratot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.