2010.01.02. 13:44
Miért nem szeretünk Raymond?
Amerikában elég nagy siker volt a sorozat, nemcsak a nézőszám, hanem a kritikák tükrében is. Nem tudom hány televíziós díjat nyert, de sokat. Itthon a sitcomoknak állítólag nincs olyan nagy sikere szerény kishazánkban (bár akkor nem értem, hogy örvendhet itthon hatalmas kultusznak a Jóbarátok és a Rém rendes család) ezért erről sok jót nem tudok írni. Az azért mégis érdekes, hogy a Férjek gyöngyét elejétől a végéig sugározták itthon, és valószínűleg a Két pasi meg egy kicsire is ez a sors vár (ha kizárólag a Viasatos sorozatokat nézzük).
Nézzük magát a sorozatot! Az alaptörténet szerint Raymond a feleségeivel és a gyerekeivel, a szülei és a náluk lakó bátyja szomszédságában élnek, akik rendesen megkeserítik az életét. Még csak a második évad közepén járok, és bár imádom a sitcomokat, mégis elgondolkodok néha rajta, hogy végignézzem-e, annak ellenére hogy néhol egész vicces.
A problémám a következő: gyűlölöm a szereplőket. Nem vagyok az a fajta, akit idegesítenek a sikoltozó cicababák, akiket mindig túszul ejtenek (24), vagy a hülyegyerekek sablonos beszólásai (Két pasi…), sőt egyszer egy asztaltársasággal arról vitatkoztunk, hogy ki kit utál a Jóbarátokban… én pedig mindenkit imádtam. A Szeretünk Raymondnak, mégis sikerült kihoznia a sodromból. Először Raymond anyját utáltam meg; a kedves mosolygás és jó szándék álcája mögé bújt vérgeci nagymamát nem nehéz megutálni. Inkább gonoszak a beszólásai, mint viccesek. Aztán jött Raymond bátyja. A készítők nem sokat foglalkoztak vele: magas, féltékeny, és rendőr. Ennyi. Erre épül az egész szerepe, és szemlátomást nem is próbálnak ebből többet kihozni. Raymond feleségét se tudom megszeretni; a hisztijén és az akaratosságán csak hülyesége tesz túl. A gyerekeknek gyakorlatilag semmilyen szerepe sincs a sorozatban, csak ott vannak ürügynek, pedig belőlük is ki lehetne hozni valamit.
A legjobban azonban a címszereplő Raymondot gyűlölöm. Ezt a végtelenül lusta, pesszimista, akaratgyenge papucsot, akit mindenki úgy tud rángatni, ahogy kedve tartja. Férfiatlansága sokkal inkább szánalmas és ciki, mintsem vicces. Az egyetlen szereplő, akit bírok a sorozatban, az Raymond apja, Frank. Ő rendesen oltogatja ezt a gyökér társaságot, közben még vannak elvei is, és a többiekkel ellentétben, ő tényleg vicces. De nem tudom, hogy miatta érdemes-e végignézni még két és fél évadot…
És hogy akkor mégis hogy a fenébe lehetett ekkora sikere szülőhazájában a sorozatnak. Ez borzasztó egyszerű: az átlagamerikai család simán magára ismert a szereplőkben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hócicaa 2010.03.30. 22:05:48
