2009.09.26. 00:13
Beetlejuice
Ez a film eddig valami különös oknál fogva kimaradt az életemből. Most bepótoltam a lemaradást, az érzéseim azonban eléggé felemásak. Lehet, hogy csak túl nagy elvárásokkal vágtam neki a filmnek, hisz a rendező legjobb filmjeit már egytől egyig láttam. A Beetlejuice ugyan hamisítatlanul magán viseli alkotója kézjegyét, de ezt a filmet inkább tekinthetjük úgy, hogy Burton még csak megvillantotta oroszlánkörmeit az igazán nagy dobások (Batman, Ollókezű Edward) előtt.
A film főcíme hangulatos ökörködést sejtet, miközben egy makettvároson haladunk keresztül. Épp konstatáltam, milyen gyenge makettek ezek egy filmhez, amikor kiderült, hogy a város a filmben is makett. Sajnos Danny Elfman remek főcímzenéjét mellőzték a továbbiakban.
A főszereplők (Alec Baldwin és Geena Davis) üres, értetlen szépemberek, akik kevéssé illenek bele a megszokott burtoni világba. Ezen felül a színészi játékuk is elég halovány, mindkettejüket láttam már ennél sokkal emlékezetesebb szerepekben. Azt olvastam több helyen is, hogy Michael Keaton Beetlejuice-ként mindenkit lemos a színről, fergetegeset parádézik, meg ilyeneket. Nos, ahhoz képest, hogy ő a címszereplő, és a történet szempontjából is elég fontos, nos ehhez képest nagyon keveset van jelen. És ha mégis szerepel… hát nem tudom… Aki szerint Jack Nicholson ripacskodik a Batmanben (na szerintem az a fergeteges parádézás), az nem tudom mit szólna Michael Keaton teljesítményéhez. Ráadásul teljesen felismerhetetlenre van maszkírozva, semmi gesztus, semmi nem jön át a teljesítményéből. Azon kívül, hogy ripacskodik, bár ez a szerep nyilván ezt követelte meg. A bolond mostohaanya szerepében a Reszkessetek betörőkből ismerős Catherine O’Hara nem mondanám, hogy rosszul játssza a szerepét. Inkább az elképesztően idegesítő, ám legkevésbé sem vicces jelzőkkel illetném.
Egyedüli színfolt a filmben a hamvas, mindössze tizenhét éves Winona Ryder a darkos, kissé elborult tini szerepében. Ő sem nyújt valami nagyon kiemelkedő alakítást, de ennyi idősen is messze érettebb kollégái fölé magasodik. Különösen jó abban a jelenetben, amikor tervezett öngyilkossága előtt depressziós verset próbál fabrikálni.
A forgatókönyv nagy teret ad a fekete humornak, amit verbálisan és vizuálisan is remekül kihasználnak, bár a trükkök mai szemmel nézve elég gyengék, de épp ez ad egyfajta különös bájt az egésznek, ráadásul helyenként elég ötletes dolgokat találtak ki. A karakterek kidolgozására, meg néhány dolog megmagyarázására is fektethettek volna ekkora figyelmet, valószínűleg jobb film lett volna. Szerencsére erre a filmre is jellemző az egyedi hangulat, meg előfordulnak jó poénok, meg fiatal Winona Ryder, amik mindenképpen nézhető filmmé teszik a Beetlejuice-t nemcsak rajongók számára.
2 komment
Címkék: vígjáték tim burton
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2010.08.25. 13:05:48
Szerintem az Ollókezűben nézett ki a legjobban, elképesztően aranyos volt!