A cikk feljavított, kiegészített változatát megtalálhatjátok a FILMBOOK.BLOG.HU-n!

 

A kor legsikeresebb hongkongi rendezője, John Woo Amerikába készülődött, de még előtte elkészítette nagyszabású akciófilmjét, A fegyverek istenét, melyet valószínűleg az általa teremtett heroic bloodshed betetőzésének szánt. Hogy ez végeredményben miért nem sikerült, annak oka nagyon egyszerű: ezt a filmet már nem csupán a hongkongi, hanem a nemzetközi (vagyis elsősorban amerikai) piacra készítették. Ezért lehet az, hogy – bár ezúttal nem volt megkötve John Woo keze – elég keveset mutat drámai érzékéből.

Összeeresztette két utolsó nagysikerű akciófilmjének (A bérgyilkos, Golyó a fejben) két ászát, az akkoriban a hongkongi mozi akcióistenének számító Chow Yun Fatot, és az egyre sikeresebbé váló, mára már szintén szupersztár Tony Leungot. Mindketten sokszor bizonyították már, hogy mennyire kiváló színészek, de ezúttal sajnos semmi különlegeset nem kell nyújtaniuk, egyszerűen nem ad nekik teret a forgatókönyv. Tony Leung beépített zsaru karaktere talán kissé összetettebb Chow Yun Fat önbíráskodó rendőrsablonjánál. Kettejük viszonya - helyzetükből adódóan – kevésbé drámai, illetve kiélezett, mint A bérgyilkosban, mégis jóval ellenségesebben viselkednek egymással, a kölcsönös tiszteletnek ezúttal nyoma sincs, viszont igaz barátság sem alakulhat ki, megmaradnak az amerikai haverfilmek szintjén. Mindenesetre érdekes a párhuzam a több mint 10 évvel későbbi Szigorúan piszkos ügyek és e film között: Tony Leung gyakorlatilag ugyanazt játssza, csak itt kicsit felszínesebben. A legérdekesebb mégis az, ahogy a Szigorúan piszkos ügyek gátlástalanul, szinte szóról-szóra lenyúlta A fegyverek istenének azt a jelenetét, melyben a beépített ügynök a háztetőn beszélget a rendőrfőnökkel a szülinapjáról. Mégsem lehet igazán haragudni, hisz két kiváló, de merőben eltérő stílusú hongkongi filmről van szó, ráadásul ott ez egy kulcsjelenet, sokkal több érzelmi mondanivalóval.
A két főhős habár lehet, hogy felszínes, kidolgozatlan karakterek, de Woo a lehető legcoolabban ábrázolja őket. Chow Yun Fatnak ott van belépőnek az elképesztő intenzitású, nagyon kegyetlen teaházi jelenete, Tony Leungnak pedig egy laza bérgyilkos munka. Továbbá az is remek ötlet, hogy Tony Leung figurája egy hajón lakik, és origamit hajtogat minden egyes ember után, akit megölt. Méghozzá sirályt, mert azt utálja... Sok a kihasználatlan lehetőség ebben a szereplőben, aki néha már maga sem tudja, melyik oldalon is áll. Egy darabig persze a néző előtt is homály fedi céljait. Remek jelenet, amikor először találkoznak Chow Yun Fattal, kimerevedik a kép (olyan Scorsese-sen), majd Leung egyszerűen leüti a szuperhéroszt. Második találkozásuk az autószerelő műhelyben szintén emlékezetes jelenet, amely félig-meddig egy mexikói felállásba torkollik. Tony Leung szerepéhez fűződik ebben a filmben az első, John Woo-ra oly jellemző, drámai dilemma is, amikor meg kell ölnie saját (gengszter)főnökét. Ha nem beépített ember lenne, talán át is lehetne érezni,  de így sehol sincs például a Szebb holnap 2 azon jelenetétől, melybe Ti Lungnak le kell lőnie saját testvérét, hogy bizonyítsa a triádhoz való hűségét.
A többi karakterről se tudok sok jót írni: Chow Yun Fat barátnője totálisan jellegtelen, a főnök is csak egy gyenge sablon. A negatív oldal már kicsit jobban áll ilyen szempontból. A főgonoszt alakító Anthony Wong karizmatikusabb az átlag-felejthető heroic bloodshed gonosztevőknél, de gyakorlatilag ugyanazt a szokásos, jellemtelen szerepet játssza. A mellékgonosz, a félszemű, brutális gyilkos figurája viszont emlékezetes, üde színfoltja a filmnek. Tulajdonképpen a Szebb holnap 2 szótlan gyilkos figuráját bontották ki egy kicsit jobban, erre utal a film végi párbaj is. Nem szeretem, ha egy negatív szereplő a film végén hirtelen átáll a jó oldalra (lásd Halálvágta), de itt ügyesen előkészítették és totál indokolt.
A fegyverek istene nem csak a sablonos figurák miatt tűnik sokkal nyugatiasabbnak John Woo korábbi munkáinál, hanem mert hiányzik a tragikus végkifejlet is, ami kicsit erősebbé tehette volna filmet. Illetve a zene is erősíti ezt az amerikai hatást: John Woo imádja a dzsesszt, és ebben az alkotásában ezt jócskán ki is használja. Emellett leginkább a Halálos fegyver és a 48 óra filmek jellegzetes ’80-as évekbeli dallamaira emlékeztet a soundtrack, ami persze nem baj, tulajdonképpen ez illik igazán A fegyverek istenéhez. Ezzel szemben érdekes, hogy Woo mennyiszer használja vágásnál a Kurosawára emlékeztető wipe effectet.
Kétségtelen, hogy akadnak ebben a filmben is felejthetetlen, sőt már-már ikonikus képek, jelenetek. A legismertebb pedig egyértelműen a csecsemővel a kezében gyilkoló Chow Yun Fat. Ez a rész egyszerre komikus és kegyetlen, mindamellett remekük szimbolizálja John Woo egyre negatívabb világképét egy olyan Hongkongról, ahol már az újszülöttek sem lehetnek biztonságban. A kisbaba édes ártatlansága különös kontrasztban áll a felnőttek véres gyilkosságaival. Annyira jól sikerült ez a jelenet, hogy az amerikai filmesek jópár évvel később ebből a képből kiindulva készítették el Clive Owen főszereplésével a Golyózápor című paródiát, ahol már egy szexjelenet sem múlhatott el akció nélkül.
És mégis, amikről eddig írtam, tulajdonképpen feledhető apróságok ahhoz képest, amiről A fegyverek istene igazán szól; ez pedig nem más, mint az AKCIÓ. Így, csupa nagybetűvel. Ugyanis ebből a szempontból egyértelműen a heroic bloodshed csúcspontja és beteljesülése ez a film. A Szebb holnap 2, de még A bérgyilkos gigantikus akciójelenetei is elbújhatnak A fegyverek istene mögött. Tulajdonképpen már nem is akciójelenetek, hanem valóságos akcióorgiák sorjáznak, a szokásos duplapisztolyokkal és a folyamatosan ömlő vérrel. Ez a film a legbrutálisabb a stílus összes darabja közül, nemcsak a vér mennyiségét tekintve, de most esik áldozatul a legtöbb ártatlan szereplő is a főhősök vérontásának. Külön kiemelném, hogy a finálé egy kórházban játszódik, ahol beteg embereket lőnek könyörtelenül szitává, ezzel alapból adva a filmnek egy olyan drámai hangvételt, melynek a nyomát se találhattuk soha a kor amerikai remekeiben. A gyors vágások, és a folyamatosan mozgó kamera együttese lélegzetelállító élményben részesíti az akciófilmek rajongóit, miközben végig követhető marad, és egy pillanatra sem veszítjük el a fonalat. Ráadásként a pirotechnika is sokat fejlődött, rengeteg szebbnél szebb robbanást láthatunk. A minden eddiginél hosszabb, látványosabb, nagyobb szabású, és szemkápráztató lövöldözéseknek természetesen ára van, ugyanis a hősök talán most még sebezhetetlenebbek, és egyáltalán soha nem fogy ki berettájukból a töltény, így válik A fegyverek istene a legmeseszerűbbé John Woo filmjei közül, és akkor a teljesen hihetetlen kórház alatti fegyverraktár naiv ötletéről és videojátékszerű megvalósításáról már ne is beszéljünk. Így hát az sem véletlen, hogy pár évvel ezelőtt éppen ebből a filmből készült videojáték Stranglehold címmel.
A fegyverek istene egy hihetetlenül kegyetlen és brutális akcióorgia, melyben Woo tökélyre fejlesztette művészetét, míg a történetre és az érzelmekre nem fecsérelt sok időt. Mindenki döntse el maga, hogy ezt jól tette-e vagy sem. Mindenesetre kikezdhetetlen tény, hogy a hongkongi filmeknek egyik legemlékezetesebb, legjobb darabjával állunk szemben, a heroic bloodshed alműfaj csúcspontjával. John Woo ezzel el is búcsúzott Hongkongtól, és átment az USA-ba, megrendezni a Tökéletes célpontot Van Damme főszereplésével. Abban a filmben, szintén innen vette át a legtöbb ötletét. Sajnos az amerikanizálódást már itt is tetten érhető, de sebaj. A fegyverek istene igazi akcióklasszikus, nincs mese.
A magyar dvd kiadásról ismét kell, hogy szóljak néhány keresetlen szót, ha már egyszer voltak szívesek és megjelentették nálunk. A dvd képminőségét sok panasz nem érheti, egyértelműen a jobbak közé tartozik, a hangot viszont annál inkább lehet szidni. Az eredeti hangsáv nem került fel a lemezre, ellenben kaptunk egy sztereó angol szinkront, amely állítólag borzasztó (nekem még nem volt lelkierőm belehallgatni). A magyar szinkronnal semmi bajom nem lenne (engem nem zavar, ha kínai figurák magyarul társalognak), ráadásul elvileg még 5.1-es is. Az igazi problémám az, hogy nagyon rossz a hangkeverés. Alig lehet hallani a lövések hangját, míg a statiszták agonizálását annál inkább. Mivel több száz ember halálozik el a filmben, ez rendkívül zavaró már a legelején is, nemhogy a második óra vége felé. Úgy látszik itthon mindenképpen a B kategóriás szemetek között akarják tartani a hongkongi mozi eme csúcsteljesítményeit.

A bejegyzés trackback címe:

https://santinofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr92313193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2010.11.21. 01:51:42

Te jó szagú Atyaúristen! :D :D :D :D

Hát mit hagytam szombat estére!!!!!!! És ez évekig itt pihent a polcomon???? Hát normális vagyok én??? És akkor olyanokra csápoltam idén, hogy khm: The Expendables. Bocsánat mingyárt félre állok, hogy ki tudjam kellően nevetni saját magamat.

A Szebb Holnap 2-ben azt írtad 89 ember halt meg. Itt mennyi? 200?? 250? Annyi biztos. Ez valami mega-űber-brutál film volt. Két óra hosszú. A leghosszabb Woo film, ehhez még az Ál/Arc is kutyafasza.

És szinte biztos vagyok benne, hogy ezt nem adta a retek, tutira emlékeznék rá. Tulajdonképpen ezt hiányoltam a Szebb Holnap 1-2-ből is hogy elviccelik, elhúzzák az elejét. Itt nem. Teljesen komoly minden. Hát már az éttermi jelenet is milyen. Azt hittem ott folyok el a gyönyörtől!!

És aztán, és tovább és a vége!!! 30 percnyi tömény akció. Volt egy elméletem eddig, hogy a 90-es évek akciófilmjeinek koronázatlan királya a Szikla, de most ezt lehet át kell értékelem.

Szinte félelmetes, Woo mit művel ebben a filmben, félelmetes mennyire letisztult a rendezői repertoár. Ilyen kameramozgásokat, képeket, beállításokat. És minden lehet látni!!!!!! Nem ám rángatjuk a kamerát, meg túl sötét van, premier plánban, pláccs. Iszonyat mennyire megtanult rendezni. A Szebb Holnap, 1-2 nem mondom, hogy rossz lett volna, de ott még csak feszegette a határokat, és csomó bugyutaság belekeveredett, de itt nincs fölösleges viccelődés, mellédumálás. Már már nem is film olyan mint egy videojáték, de jobban elkészítve, mint egy videojáték, vagy egy abból készült film.

Édes istenem, ha csak fele így sikerült volna a Max Payne, egész végig az járt a fejemben - de persze nem is csoda hiszen azt is, Woo, meg Lam filmekből dobták össze a srácok.

És az SZPÜ nekem is beugrott, az öngyújtós résznél tényleg, de tulajdonképpen tényleg ugyanazt játssza Leung, vagyis az a film is innét ered, és a Tégla is ezek szerint.

És ezután a film után, képes volt Woo egy Hard Targetet összetákolni. Hát teljesen érthetetlen. Azt hiszem be kell szereznem a Rés a Pajzsont is, hogy kicsit lenyugodjak.

Persze megértem, hogy hiányolod Woo korábbi szentimentalizmusát, de a sok egyéb film közben ezekből már annyit kaptam, hogy ez már úgy kellett mint egy falat kenyér. Itt nem rokkan le, nem nézik le, itt odabasz, de nagyon keményen.

Mellesleg közben ki is számoltam, hogy ez az egyetlen film amiben rendőrt és nem gengsztert, vagy bűnözőt játszik. Szinte minden filmjében lesérül - még a fejkötése is cool az ürgén.

A DVD szerintem a legjobban sikerült, a kép nagyon szép, a keverést sajnos tényleg elbaszták, szerintem nem igazi 5.1 van rajta, csak sima 2.0. Viszont van egy félórás werk Woo-val feliratosan, és még ennek van a legjobb borítóképe is, meg is nézem be lehet-é szerezni külföldön valami faszántos verzióban is.

Addig meg máris megyek megvenni a Strangleholdot. Ezek után kell.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2010.11.21. 22:08:21

Azért az Expendables önmagában nem kevesebb, mint az utóbbi évek legjobb amerikai akciófilmje.

Számold meg, nekem nem menne :)

A Szikla valóban nagy kedvenc, bármilyen hatásvadász is... imádom!

Woo itt teljesen szabad kezet kapott, elég gyakorlott is volt, így nem csoda, hogy akció szempontjából ez a fő műve.

Látom nagyon mély sebet égetett beléd ez a Max Payne, nekem annyi mázlim volt, hogy nem játszottam a játékkal, így a filmmel sem volt különösebb bajom. A látványvilág egy közepesnél jobb akciófilmmé tette.

A Rés a pajzson... már amennyire emlékszem talán a legkevésbé hordozza magán Woo stílusjegyeit, de már vagy 7-8 éve nem láttam.

Mindegy, az összes film végén az a tanulság, hogy ne baszakodj Chow Yun Fat-tal, mert rábaszol :D

A Mocskos zsarukban is rendőrt játszik egyébként.

Majd meséld el a Stranglehold-ot milyen volt. Én sajnos csak olvastam róla.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.16. 13:21:27

No most néztem meg a Mocskos Zsarukat - rábukkantam 500 hufért, hát nem rossz, de nem is egy kiemelkedő alkotás, kicsit klisés, Wahlberg meg az elmúlt 10 évben se lett ennél jobb. Kipipálva. Sőt láttam valami másik Fat filmet is, még a korai időkből, Tokiói mészárlás vagy valami. Bár már előre félek tőle, hogy lesz benne két lövés, és csak azért írják rá, hogy mészárlás, mert Fat később ezekkel lett híres :D De majd megvesszük jól aztat is.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.01.16. 21:12:14

A Mocskos zsaruk nemigen maradt meg az én emlékezetemben sem.
a másik filmről még nem hallottam.
süti beállítások módosítása