2010.03.13. 16:23
Halloween - 20 évvel később
A 6. rész mélypontja után a Sikolynak köszönhetően újra kereslet mutatkozott a horrorfilmekre, így a producerek nagyon komolyan vették a huszadik évfordulót. Nagyobb költségvetéssel számoltak, és szerződtették a Péntek 13 2-3-at jegyző Steve Minert, az első rész főszereplőnőjét Jamie Lee Curtist és valószínűleg Donald Pleasence-t is beleírták volna a forgatókönyvbe, ha szegény nem halálozott volna el a két rész között. Ennek ellenére fényképen láthatjuk, sőt még a hangját is hallhatjuk; a főcím alá bevágták ugyanis az első rész egyik hatásos monológját. Hiába, tudták ők is, hogy a Halloween nem Halloween Loomis doki károgása nélkül.
A sztori egyébként a második epizód folytatása, és sokat tiszteleg az első két filmnek, ahogy egy jó évfordulós mozihoz illik. Így például a cselekmény felépítése is hasonló. Ahhoz képest, hogy milyen szerencsésen rövid a H20 játékideje nagyon hosszú és kissé unalmas a felvezető, amit megspékeltek néhány hihető, de később teljesen feleslegessé váló konfliktussal. De nem csak ez a baj, hanem az is, hogy a zene okos és visszafogott alkalmazása ellenére sem igazán tudták hozni a régi hangulatot, pedig szerintem ez lehetett az eredeti céljuk. Még Janet Leigh-nek a Psycho főhősnőjének is adtak egy rövidke, de értelmetlen szerepet, hadd örüljenek a rajongók. A pozitívumokról is szólnom kell, hisz ez a Halloween legszínvonalasabb folytatása mind közül, főleg annak köszönhetően, hogy nem a vérre, meg a belekre mentek rá a készítők, hanem a feszültségre és a meglepetésekre. Gyakran és nagyon ügyesen játszanak az idegeinkkel, például az első horrorjelenetben sosem az történik, amire számítunk, s ez később is gyakran megtörténik. Néhány sokkeffekt is úgy működik, ahogy kell. Az ellenpéldát megtalálhatjátok például a 6. részben.
A legjobban mégis az tetszett, hogy a H20 hű marad a karaktereihez, elsősorban Michael-hez. Nem próbálnak meg Jasont csinálni belőle, nem adnak neki új motivációkat és nem szólaltatják meg, ahogy a korábbi és a későbbi folytatások is tették. Semmi olyat nem tesz, ami ne illene az eddig megismert figurához, még annak ellenére sem, hogy nagyon enyhe iróniát érezhetünk a egyes jeleneteken. Az is nagyon bejött, hogy ezúttal hálistennek nem találtak ki semmilyen erőltetett magyarázatot arra, hogy Michael miért éledt fel ismét. Jól tudták, hogy ez komolytalanná tette volna a filmet. A film vége sikerült a legjobban, amikor Jamie Lee és Michael végre megküzdenek egymással. Csak dicsérni tudnám, ha nem követtek volna el két nevetséges hibát; az egyik a biztonsági őr „feltámadása”, a másik pedig ahogy megpróbálják velünk elhitetni Michael halálát. Viszont ezért kárpótol minket a legutolsó jelenet, 
melyben a magatehetetlen Michael a kezét nyújtja főhősnőnknek, aki azonban hirtelen lefejezi. És megszólal a jól ismert zene. És most nincs olyan csavar, hogy a gyilkos mégis él. A Feltámadás teóriája, miszerint valaki más fejét vágták le, pedig tényleg nem állja meg a helyét.
melyben a magatehetetlen Michael a kezét nyújtja főhősnőnknek, aki azonban hirtelen lefejezi. És megszólal a jól ismert zene. És most nincs olyan csavar, hogy a gyilkos mégis él. A Feltámadás teóriája, miszerint valaki más fejét vágták le, pedig tényleg nem állja meg a helyét. Szeretnék néhány szót szólni a Halloween sorozat problematikájáról, ahogy én látom a dolgot. A gondok természetesen a második résszel kezdődtek, mégpedig akkor, amikor kiderült, hogy Laurie Michael húga. Szerintem a készítők ezt akkor csak egy sokkoló csavarnak szánták, aminek gyakorlatilag nem sok értelme vagy haszna volt a cselekmény további menetét illetően. Sőt valahol még logikátlan is, hisz egyáltalán nem magyarázta meg például, hogy másokat miért kell ugyanúgy kinyírni, ha csak rokonokra szakosodott a mi sorozatgyilkosunk. Tehát további értelmetlen kérdéseket vetett fel, miközben semmi haszna sem volt és elvett a főgonosz titokzatosságából. Valami különös oknál fogva mégis az összes folytatás készítői Szentírásként tekintettek erre a momentumra, mi több erre fűzték fel az összes folytatás cselekményszálát. Ez pedig egyéb tényezők mellett jelentősen hozzájárult a sorozat színvonalcsökkenéséhez. Ha Myers megmaradt volna ugyanannak a céltalanul gyilkoló őrültnek, akit az első részben megismerhettünk akkor nem lett volna semmi probléma. Gyilkolászhatott volna ugyanúgy mindig más tinédzsereket, mint Jason. Persze ez most már mindegy, de az mindenesetre érdekes, hogy Rob Zombie remake-jeiben is meghatározó ez a cselekményszál. Kíváncsi vagyok, most nélküle hogyan folytatják.
Szólj hozzá!
Címkék: horror
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://santinofilm.blog.hu/api/trackback/id/tr31836954
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.